music

2014. június 22., vasárnap

2. Rész - "Helló Sophie"

Hahhhi! Ígértem, hogy sietek! Nos siettem. ☺ Remélem, hogy eddig megvagytok elégedve a részekkel. És azt is remélem, hogy tetszik. Ha van véleményetek nyugodtan osszátok meg velem kommentben. Köszönöm a 25 feliratkozót. Lefordultam a székről mikor megláttam, hogy mennyien vagyunk. ☺ Köszönöm a pipákat és a kommenteket is. Nagyon jól estek. Bevallom kicsit (nagyon) féltem, hogy mit fogtok hozzá szólni... Továbbra is várom a pipákat, hozzászólásokat és aki még nem tette meg feltétlenül iratkozzon fel! 
Ja igen és már van facebook csoportja is a blognak! ☺

Majd jelentkezek. Oldalra kiraktam az elérhetőségeimet! 
Puszi: Lizzy xoxo ♥

Sophie Angel 


Az eső kopogó hangja szinte elárasztotta az utcát. Hirtelen minden eltűnt. Elhalkult. Csak a zuhogó, szakadó víz hallatszott. S a süvítő, hideg szél. Hajamat kellőképpen összeborzolta. Csodás időnk volt. Igen csodás.
Néhány ház csatornája teljesen megtelt. Csodálkoztam, hogy a Temze nem öntött ki.
Miközben megmentőm különös cipőjét nézegettem, elgondolkoztam. Mit fogok kapni, hogyha hazaérek? Apám bármire képes. Pap, de nem higgadt. Ordíthat, meg is üthet. Még soha nem bántott. Sőt egész életemben vigyázott, s féltőn óvott. Megfordult a fejemben, hogy szó nélkül elszökök. Vagy esetleg bekopogtatok a szomszéd nénihez, és megkérdezem, hogy odaköltözhetek-e?
Hiába voltak ezek a (meglepő) gondolatok, egyre jobban közeledtünk a házunkhoz. Térdeim remegni kezdtek. Féltem. Tudtam, hogy brutálisan kapni fogok emiatt. Ráadásul fogalmam sem volt arról, milyen érzés mikor megpofoznak.


Teljesen átáztam, s a mellettem gyalogló Harry se tudott (szerencsémre) normálisan rágyújtani a cigire. Akárhogyan takarta, fedte el a csikket, az eső megtalálta a parázsló végét, eloltotta.
-A rohadt életbe! - kiáltott fel a göndör. Eldobta a negyedik csikket és rátaposott. - Hogy ebben a kurva életben semmi nem jön össze! - fejemet automatikusan felé kaptam, a trágár szavak hallatán. Tétováztam. Megszólaljak, vagy maradjak a magamfajta visszahúzódó, szürke kisegér. Aki soha nem mukkan meg, csak amikor kérdezik. Mivel annak a napomnak már nem nagyon számított semmi, így kimondtam ami nyomta szívemet.
-Lehet nem az élettel van a gond. - töprengtem, mire Harry megtorpant.
-Hogy mondod? - fordult hátra. Szemöldökét csúnyán összeráncolta. A legtöbb ember ettől azonnal megijedt volna, talán még sírnának is. De smaragdzöld szemébe nézve, nevetségesnek tituláltam azt a szót, hogy félelem. Komolyan ki ijed meg egy ilyen embertől? Cuki zöld szem, göndör (inkább kusza), barna haj, fekete csőnadrág ami néhol lyukas (lehet fenn akadt valami kerítésen), illetve egy fekete póló. Tiszta jó fiú. Első ránézésre. Most jön a java. Tetkók tömegével, a kellemetlen pia és dohány szag. Olyan hányinger keltő.
Először csak elmosolyodtam, majd elfogott a nevetés. Utána képtelen voltam belenézni a szemébe.
-Ilyenkor mi a bajod? - nézett rám furcsán.
-Semmi. - tényleg próbáltam komolynak mutatni magam, de akárhogyan erőlködtem nem sikerült.
-Hagynom kellett volna, hogy rád essen az a rohadt fa. - forgatta ZÖLD szemeit. Folytattuk a sétát. Magamban természetesen tovább nevettem. Majd mikor észre vettem, hogy bekanyarodunk az utcánkba görcsbe rándult a gyomrom. A keserű íz ellepte a szám. Fejem lüktetni, porcikáim remegni kezdtek. Azt kívántam bárcsak tényleg rám esett volna az a fa. Akkor talán nem kellene bemennem abba a házba.
A házunk előtt kb. 10 méterrel megcsörrent Harry telefonja.
-1 perced van! - menőségét megtartva szólt bele a készülékbe. Még mindig nevetséges, hogyha a szemébe nézek. - Aha, ja biztos. Tudod mit? Semmi pénzért nem hagynám ki! Funky Buddha? Ja, itt van a zsebemben. Na, szeva. - a beszélgetést rövidre zárta. Igaz semmit nem értettem belőle, csak azt amit a göndör mondott.
Valami belém nyilalt. Valami ami nem hagyott nyugodni. Tudnom kell, hogy mit csinál? Hogy hova megy?A kíváncsiság egyre jobban frusztrált. Úgy éreztem, hogyha nem kérdezem meg, hogy mi lesz, akkor kilyukad az oldalam.
-Hova mész? - szaladt ki a számon. Harry ismét ronda tekintetével nézett rám.
-Miért érdekel az téged? Nincs hozzá közöd. - legyintett. Soha nem voltam rossz, most egy kicsit, had gonoszkodjak. Előbújt az az énem amivel eddig kevésszer találkoztam. Az az énem amely kíváncsi, akaratos, hiú, szeszélyes és buja. Vagyis meg lehet őrülni tőle.
-Addig úgyse hagylak békén. - álltam meg előtte. Nagy szemekkel bámultam, hátha hatok rá egy picit. Bár sokkal inkább rémisztő lehettem az elfolyt sminkemmel, minthogy aranyos vagy cuki.
-Figyelj kislány... - kezdte.
-Sophie - "adtam meg" a nevemet. Álltam unott tekintetét.
-Nekem kurvára mindegy. Tőlem Szatyor is lehet a neved. - ez nem volt szép. Meglepetten álltam előtte. Tudtam, hogy makacs, pimasz és "laza" a természete, de hogy ennyire! - A lényeg az, hogy szállj le rólam. Egyszer jókor voltam jó helyen. Nem hagyhattalak ott. Bár ha belegondolok jobb lett volna. Most menj be a házba. - mutatott az ajtó felé. Fejemet arra kaptam. Majd segítség kérően a göndörre néztem. - Nyugi van. Megmondtam neki, hogyha egy ujjal is hozzád mer érni felgyújtom azt az átkozott épületet.
-De mégis csak az apám. Nem szállhatok vele szembe. - megint előjött a "jó kislány" énem.
-Nézd drágám - tette jobb kezét a bal vállamra. - Ne aggódj. Az ég világon nem lesz semmi bajod. Most nagyon gyorsan húzzál be abba a nyomorék házba, ne kelljen itt ápolgatnom téged. A végén még lekésem a bulit! - idegességében beletúrt a hajába. Göndör fürtök.
A buli szóra azonnal felkaptam a fejem. Még soha nem voltam olyan "igazi" buliban. Az a ház döngető, hányós, piálós party. Ahol mindenki táncol vagy smárol. Bár nem csoda, hogy nem voltam. Köszönhetem a szüleimnek.
-Most, ha nem haragszol... - fordult el. Már majdnem otthagyott, de én még mindig nem nyugodtam le. Egyre jobban érdekelt ez a buli. Furcsa ötlet ugrott be.
-Én is elmegyek! - nyögtem ki, erőtlenül. Kalapáló szívvel figyeltem Harry reakcióját. Megtorpant, s visszafordult. Sietős léptekkel közeledett felém. Mint mikor a T-rex szalad a zsákmányáért. Szinte rám lépett. Nagyon közel állt hozzám, homlokunk között talán (jó ha) 2 centiméter volt.
-Ide hallgass - suttogta az arcomban. Elég kellemetlen volt a szájszaga. Szerintem naponta lecsúszik neki egy üveg Jack Daniel's. De lehet, hogy kettő is. És ehhez társul a hányingert keltő dohány és ki tudja, a drog is. Illetve a mentol, ami nem tudom, hogy honnan jön. Smaragdzöld szeme hirtelen méregzöldbe borult. Tekintete üveges lett. Mintha nem ő lenne. Elkapta jobb csuklóm, s megszorította - Ezt nem viccből mondom. - homlokán egy igen nagy ér kezdett el kidagadni - Oda nem merj jönni! Ez nem ilyen minta lányoknak való, mint te. Sok a rossz fiú arra fele. - tökéletes ajkai tovább mozogtak, bár nem nagyon figyeltem rá. Az agyam folyton azon kattogott, hogy ott kell lennem. Kicsit meg kell szegnem a szabályokat. - Haló! Cica?! Figyelsz? - térített magamhoz. - El ne merj jönni, még nagyobb bajba kerülsz. A szüleid így is gondolom, már kihívták a rendőröket és amint belépsz az ajtón rád vetik magukat! Sophie... - vett vissza a hangsúlyából.
-Tudod a nevem? - mosolyogtam - Jé...
-Hagy most ezt a hülye szarkazmust! - felemelte fejét, majd körbenézett, végül újra elmélyült a szemeimben. -Nagyon szépen kérlek. Ez már ciki egy ilyen csávótól, de könyörgök. Maradj itthon. Ülj a kanapén, feküdj az ágyadon, chatelj, vagy telefonálj a barátnőiddel! Csak kérlek... - tette össze kezeit. Szemeim megakadtak valamin. Bal kézhajlatára egy Biblia, míg bal kézfejére egy kereszt van tetoválva. Nem hagyhattam szó nélkül, közbevágtam.
-Vallásos vagy? - Harry szemöldöke olyan gyorsan ráncolódott össze, mint ahogyan a madarak eltűntek a fákról. Szóval fénysebességgel.
-Mi? - kérdezett vissza. Illetlen. Bár mit vártam tőle?
-Mi ez a kezeden? - érintettem meg a bal kézfejét amin a kis kereszt díszelgett. A srác arca megenyhült, a zöld szempár újra smaragdba borult. Tekintetét óvatosan rám emelte. Komoly volt.
-Elkések. - suttogta. Durván kirántotta karját kezeim közül és elment.


***


Esetlenül álltam továbbra is a szakadó esőben. Figyelve ahogyan kétszeres megmentőm távolodik. Egyszer csak a szakadó esőben, eltűnt. Vagy egy ésszerűbb magyarázattal, befordult a sarkon.
Mielőtt beléptem volna a házunkba kicsavartam a hajam. Nem akartam nagyobb csetepatét csapni azzal, hogy vizesen végig vonszolom magam a házon, egészen az emeletig. Így a bejáratnál levette a cipőmet is. Lélegzetemet visszafojtva nyomtam le a kilincset. Végül átléptem a küszöböt. Igaz nagy gombóccal a torkomban, de sikerült. A lépcsőt közelítve, a cipőkkel a kezemben, már azt hittem, hogy megúsztam. De nem az én szüleim lettek volna, hogyha nem vonnak kérdőre.
-Sophie Jane Angel! Haza találtál? Hát a barátod? - kiáltotta apám. Lassan megfordultam. Behúzott nyakkal, lehajtott fejjel bámultam a lábam. - Mire tanítottalak? Nézz a szemembe, ha szólítalak Sophie! - emelte feljebb hangját, éreztem, hogy baj lesz.
-Sajnálom - nyögtem ki, küszködve könnyeimmel. - Ígérem többet nem teszem! - nem tudom mire mondtam ezt. Egyszerűen hatásosnak éreztem. Odakívánkozott.
-Mars a szobádba! - parancsolta. Megúsztam. Egy óriásit sóhajtottam, megkönnyebbültem. Lehet megijedt Harry-től, vagy nem tudom.
Viszont megint ott bujkált bennem valami. Csak úgy nem szökhettem el egy buliba, akármilyen pocsék is volt az az napom. A lépcsőfelénél visszafordultam és próba-szerencsének megkérdeztem. Bár soha nem voltam ilyen helyen, mivel soha nem engedtek el. Miért is gondoltam azt, hogy pont akkor elfognak?
-Apa? - teljes csend volt a házban - Lehet arról szó, hogy ma elmegyek a Funky Buddha-ba bulizni? - lehet nem így kellett volna megfogalmaznom, de mint mondtam soha nem csináltam ilyet. Apámnak eltorzult az arca. Vörösödni kezdett.
-Hogy mit csinálsz? -kérdezett vissza.
-Elmehetek bulizni? Egy baráttal. - mondtam visszafogottan. Említettem, hogy éreztem a bajt. Abban a pillanatban kitört a 3. Világháború.
-Milyen barát? Az a göndör aki úgy beszélt velem, mint egy kutyával? Vagy vannak hasonló barátaid is? Szó sincs róla! Megtiltom, hogy elmenj! Mégis mit képzelsz? Nem való az a hely egy ilyen lánynak, mint te. Sophie mostanság nagyon letértél a jó útról! Cigizel, iszol, plusz ez a göndör? Egyáltalán ki ő? - olyan gyorsan hadart, hogy nem tudtam követni. Az utolsó két mondatot viszont tisztán kivettem.
-Apa, már megint itt tartunk? Nem cigiztem.
-Kislányom, nem ismerek rád... - folytatta.

Nálam betelt a pohár. Nem ismer rám? Akkor tegyünk róla, hogy ne is! Akkor, abban a pillanatban megfogadtam, hogy szabad leszek. Nem fog többé a kezei között tartani! Ezentúl senki nem fogja irányítani az életemet. Önmagam leszek, az aki vagyok. És senki kedvéért nem fogom tovább játszani a "jó kislány" szerepet. Kimutatom a fogam fehérjét. Elegem volt!
-Utállak! - ordítottam. Éreztem ahogyan legördül az első könnycsepp az arcomon, és ráhull a ruhámra - Nem, inkább gyűlöllek! Nincsenek barátim miattad! Soha nem tudtam mi az, hogy jól érezni magad. Nem voltam még buliban. Istenem 20 éves vagyok! 20! Már két éve nagykorú! Anya legalább te állj ki mellettem! - könyörögtem anyámnak.
-Kincsem, attól tartok igaza van édesapádnak. - anyám, mondjuk azt, hogy ennyivel elintézte. Ő úgy volt, vele, hogy egyszer majd csak lenyugszok.
-Ahhh! - toporzékoltam. Erősen a hajamba túrtam és fordultam egyet a tengelyem körül. - Elegem van abból, hogy úgy kezeltek, mint egy bábut. Egyszerűen csak szabad akarok lenni. Egy szabad lány aki azt csinál amit akar, s nincsen helyhez kötve. Nem érdekel mit mondasz, én ha beledöglök akkor is elmegyek abba a rohadt buliba! - apám a trágár szavak hallatán lesápadt. Indulatokkal, hevesen elindult a lépcsőn felfelé. - Emlékszel mit mondott? Ha egy ujjal is hozzám mersz érni, felgyújtja a templomot! Na válassz, a hülye templom, a hülye Istennel, vagy a lányod? - megállt. Visszalépett a lépcsőn. Megköszörülte a torkát végül kieresztette a hangját.

-Hogyha elmersz szökni abba a buliba, soha többet ne gyere haza! Azt most megmondom, hogyha elmész, és mégis visszajössz megkapod azt amit az előbb elengedtem neked! Ezt megígérem!
-Tom! - kiáltott anyám, apámra. - Nem teheted ezt!
-De igen! - szólt vissza, és ismét felém fordult. Szemeiből csak úgy áradt a fenyegetés. - Sophie, szobafogság! - ordította.
Sikítottam egyet, majd toporzékoltam, végül felrohantam a szobámba és bezárkóztam. A tüdőm, majd' kiszakadt, könnyeim eláztatták az így is vizes ruhámat. Hirtelen eszembe jutott a fogadalmam. Nehezen feltápászkodtam az ágyamról, és a fürdő felé vettem az irányt. Könnyű dolgom volt, hisz így 20 évesen kaptam egy külön fürdőt ami a szobámból nyílik. Wow, micsoda ajándék!
A tükör felé vettem az irányt. Megtámaszkodtam a mosdókagylón, s egyenesen felnéztem. Már pedig én akkor is elmegyek! Ledobtam a ruhámat, magamról, és beálltam a zuhany alá. Hagytam, hogy a forró víz magamra folyjon. Átmostam a csapzott hajam, majd kilépve a csúszásgátlóra magamra csavartam a fehér törölközőmet. Ismét belenézve a tükörbe, egy új lány tárult elém. Egy új, magabiztos, bohó, pimasz rossz kislány. Felszegtem az állam, s köszöntöttem új önmagam. "Helló Sophie, vár a szabadság!"





10 megjegyzés:

  1. Wáááááááá! *-----------*
    Nagyon jó...imádom..köszönöm, hogy siettél, már alig bírtam ki!
    Nagyon jól írsz, és nagyon tetszik a történet!
    Már tiszta fanatikus vagyok esküszöm! :D
    Csak így tovább! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wáááááááááá! *---------------*
      De aranyos vagy.... Szívesen :D
      Hmm... Fanatikus?? Ki kell valamilyen nevet találnom a "rajongóimnak" :D Mondjuk Frees vagy magyarosítva Free-erek :D
      Köszönöm ♥

      Törlés
  2. Úristen ez nagyon jó siess a kövivek aztaa *-*

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. Nekem elég ennyi, per-fect-ül megértem, hogy mire gondolsz :')) <3
      Köszönöm! :') <3

      Törlés
  4. IMÁDOM <3 nagyon jó lett :) Siess a kövivel <3

    VálaszTörlés
  5. Csak most kezdtem el olvasni, de egyszerűen imádoom!!!♥ Gyorsan gyorsan kövit^^ (:

    VálaszTörlés