music

2014. augusztus 13., szerda

4. Rész - Bizalom

Hahhi Frees! Megérkeztem! ☺ 
Sokat kellett várnotok, de remélem, hogy megérte. Hosszú rész lett, egy picit izgalmas is. De ezt döntsétek el ti! Mondjátok el a véleményeteket kommentbe, pipáljatok, és kérlek ne feledjétek el, hogy a blogomat jelölték egy versenybe. Szóval szavazzatok! 
Itt tudtok: Lana Design
A Legkedveltebb fanfiction kategóriában, alulról a hatodik, ugye Just be FREE néven. ☺
Köszönök mindent nektek. 
Jó olvasást! ♥  xx

Puszi: Lizzy



Sophie Angel


Vannak dolgok amiket jobb lett volna hagyni. Úgy ahogyan vannak. Nem hozzá nyúlni. Csak hagyni a francba... Engedi, had mozogjon szabadon. Ám vannak dolgok, amikre ráfér a változás...
És, hogy hogyan lehet száz százalékosan megbízni egy vadidegenben? Azt én sem tudom... De nekem sikerült.




Egyre jobban hátráltam a sötét sikátorban. A ruhám természetesen azonnal átázott. A sminkem lefolyt, ami elég nagy pech volt. Egyszer viseltem fekete, erős sminket, de az is tönkrement. Vörös rúzsom lassan lekopott a ajkaim rágásától.

Nem láttam az ég adta világon semmit. Egy kis gyér lámpafény volt, de az is csak néha-néha villant fel.
-Ne aggódj! Gyorsan végzek és akkor nem fog fájni! - nevetett gúnyosan egy férfi.
Kezeimmel tapogatóztam, levegőért kapkodtam. Valami hideget éreztem a hátam mögött. Hideg, magas, fém... Egy kerítés. Észt veszve kezdtem körmölni a drótot. Téptem, rántottam, rúgtam. De semmi. Túl gyenge voltam. Mit is gondoltam? Talán, hogy kitépem a betonból? Vagy, hogy eltöröm? Passz.
-Hol van? - hallatszódott még egy pasas hangja.
-A kerítésnél. - suttogta.
Szívem egyre gyorsabban vert. Lassacskán felvette az eső ritmusát. Tudtam, hogyha eddig még nem is találkoztam Istennel - pedig ugye a templom a második otthonom - most fogok. A léptekből ítélve vészesen közeledtek.
-Lődd le! - parancsolta. Ember ismereti érzetemből kiindulva az egyik kb. 26, a másik 32 év körüli férfi lehetett.
A pisztoly kattant, majd még egyet... És akkor a lámpák felkapcsolódtak. Egyenesen szembe néztem a halálommal. Pupilláim összeszűkültek a hirtelen fénytől. Abban a pillanatban kezdtem el félni. Kezeim remegni kezdtek, ajkam pedig belilult a hidegtől.
-Meg vagy drágám! - fogta rám a fegyvert. - Nem kell sikítani. Gyorsan megleszünk.
Reszkettem, mint egy nyárfalevél. Az idő kezdett lehűlni, így látszott az a levegő amit kifújtam - vagy inkább kipréseltem magamból.
Minek kellett nekem eljönnöm otthonról? Hogy fogom ezt elmondani a szüleimnek? Már ha egyszer túlélem...
-Mit tettem? - nyögtem szokatlanul vékony hangon.
-Te semmit. Viszont édesapád annál többet. - felelte a 32-es.
Édesapám? Pont ő? Furábbnál furább kérdések lepték el az agyam. Még ha nem is volt időm gondolkozni, én megtettem. Apám aki csak egy egyszerű pap. Nem tett semmit. Mindenki szereti, hisz tényleg egy szeretetre méltó ember. De mégis, mi tehetett, amiért nekem kellett bűnhődnöm?
Az egyik férfi a kezébe vett egy nagy, fekete zsákot, míg a másik ismét rám szegezte a pisztolyt.
-Egy... - számolt. - Kettő... - szorosan összepréseltem ajkaimat, úgy szint a szemeimet is. - Három... - a pisztoly elsült... Egy hatalmas levegő vétel után észrevettem, hogy még élek. - Mi a fasz? - támadóm a földön volt. Előtte pedig Harry állt. Kicsit megroskadva, vizesen, megtörve. Szaporán vette a levevőt. Félig hátra fordult, s a válla fölött rám pillantott.
-Menj! - kiáltotta.
-Nocsak, a kisfiú áruló? - nevetett a másik férfi. Mire Harry felrántotta a pólóját, s előhúzta az ő fegyverét.
Remegve figyeltem a jelenetet, amint a göndör véd engem.
-Harry, beszéljük meg. Te szépen félreállsz, én lepuffantom és megkapod a pénzt.
-Milyen pénzt? - szaladt ki a számon. Harry ismét rám pillantott. Szeméből áradt a megbánás és a bocsánat kérés.
-Na állj félre! - lökte meg az ember. A pisztoly 2 kattant. És elsült.
-Ne! - ordította a göndör.



Összegömbölyödve, a térdeimet a nyakamig felhúzva kuporogtam a jéghideg betonon. Még mindig éltem. Kinyitottam szemeim. S egy orbitális nyögést hallottam. Harry szinte betakart testével. Zöld szempárjait az én íriszeimbe fúrta. Szája nyitva maradt, s azon keresztül kapkodta a levegőt. Őt találta el a golyó, ezzel megmentve engem.
A nyomás miatt felszínre tört a gyengébbik énem. Könnyeim záporozni kezdtek.
-Hát nem adod fel? - nevetett a pisztolyos.
Sziréna szóra kaptam fel a fejem. Hála Istennek!
-A rohadt életbe, hogy ezek mindig mindenhol ott vannak!
-Rohadjanak meg! - a két pasi azzal rakéta szerűen lőtte ki magát. Egyik pillanatról a másikra, eltűntek az éjszakában.
Könnyes szemekkel. Néztem a fölém görnyedő, nyögdécselő srácot. Aki immáron harmadszorra húzott ki a bajból. Arcomba lihegett. Nem tudom miért, de nem éreztem az alkohol és a cigi szagát. Lehet, hogy hozzá szoktam. Egészen más illata volt... Olyan férfias-szuper hősös.
Arcát nézve tanulmányoztam minden porcikáját. Minden apró kis részletét bememorizáltam. A gödröcskéktől kezdve a hegekig. Zöld szemei ugyanezt tették velem.
-Sajnálom! - suttogta. Bal kezével megtámasztotta magát míg jobb kezével kisöpörte a szemembe lógó hajtincseimet. Majd letörölte a könnyeket. - Haza viszlek épségben. - megpróbált felállni, de abban a pillanatban feljajdult és pontosan rám esett.
-Na jó! Hívom a rendőröket! - toltam le magamról. Sokkos állapotba kerültem. Keveredett a "megmenekültem" és "a megmentőm mindjárt elvérzik" érzés. A srác ugyanúgy nekidőlt a kerítésnek, mint én. Fejét felém fordította, s úgy beszélt.
-Ne! - fogta le sebét, hirtelen felszisszent.
-Akkor először a mentőket! - vettem elő a mobilom. Harry reflex szerűen rakta rá kézfejét arra a kezemre amiben a telefonom díszelgett.
-Sophie - nézett rám - nem szólhatsz senkinek se. - Ott ültem. Teljesen sokkos állapotban. Sírtam és egyszerűen csak nem értettem, hogy mit akar ez a srác. Azt, hogy miért nem akar segítséget. Nem tudtam, hogy ennyire makacs, vagy csak valamit titkol. Így arra a döntésre jutottam, hogy felhívom azt a taxit ami elvitt a buliba. Végül is, a taxiban volt a a bőröndöm is. Így egyszer csak fel kellett volna hívnom. Miután leraktam Harryre néztem. Kézfeje - amivel a sebét szorította - cseresznye piros volt. Pólóját átáztatta a vámpírok finomsága. Rá néztem. Egyenesen az arcára.
-Kit hívtál? - kérdezte.
-A taxit amivel jöttem - feleltem. Nem akartam erőltetni a beszélgetést. Ott ültem a földön egy pasival akit alig 13 órája ismertem meg. Konkrétan semmit nem tudtam róla. Furán viselkedett egész nap. Ennyit tudtam róla mondani, és most már értem, hogy miért. -Jó. - fordította el a fejét. - Hozzám megyünk. - tette hozzá. Aprót biccentettem. Ijesztő módon, de megbíztam benne. Háromszor mentette meg a nyomorult életem. Ebből mind a háromszor magának okozott lelki vagy fizikai sérülést. Ez volt a legkevesebb, hogy haza viszem. A megyünk szó ezt jelentette. Nemde? Én is megyek.
-Fel tudsz állni? A taxisnak nem kellene látnia a sebed. - aggodalmaskodtam. Levetettem fekete tűsarkúmat, s a kezembe kaptam. Mezítláb könnyebb volt mozogni. És vonszolni Harry-t.
-Vedd vissza. - kapaszkodott bele a vállamba immáron állópózban. - Ha bele lépsz valami üvegbe, soha nem bocsátom meg magamnak. - fogta a fejét. A taxi közben megérkezett.
-Te ne aggódj miattam! - szorítottam meg a karját. Harry bólintott és a sárga autó fele nézett.
- Ha nem sietünk elvérzek. Kell egy kötés. - És miután (vizesen) beültünk az autóba, akkor vettem észre, hogy Harry arcából árad a fájdalom, s a kín. Nem csodáltam. Hisz neki volt egy Oroszország nagyságú seb az oldalán. Nem beszélve arról, hogy mélyebb volt, mint a Viktória-tó.
-Hova? Hova? - kérdezte a sofőr. A mellettem ülő srác fájdalmak között, de lediktálta a címet. - Ilyen hamar vége a bulinak? Netán otthon az ágyban szeretnék folytatni?  - az igen furcsa mondatra mindketten felkaptuk a fejünket. Ez egy perverz állat! A sofőr alig volt több 35-nél de ilyeneket feltételezett. Amúgy ezt honnan vette? - Ismerem a mai fiatalokat. Csak a szex. Szex. Szex. Szex. Semmi más. - húzta a száját. Majd megjelent egy kaján vigyor.
-Nézze uram! - szólt Harry. - Maga egy taxis, nemde? - érdeklődött. Kezdett érdekelni a beszélgetés.
-Igen. - felelte.
-Akkor kurva gyorsan vezessen. És menjem arra a címre amit az imént lediktáltam. Szerintem abszolut nincs köze ahhoz, hogy én mjt csinálok a lányokkal. A magánéletem tabu. És nem akarom megosztani valami jött-menttel! Értette? - teljesen igazat adtam neki. Ez a sofőr egy vaddisznó!
-Értettem. - válaszolta remegő hangon. A zöld szemű srác elégedetten előre hajolt, s behúzta az üveget. Így egy falt képezve köztünk és a taxis között.
-A franc egye meg az ilyeneket! - morogta. - Elvérzek ez meg még kíváncsi, hogy kikkel mit csinálok! - pufogott tovább. Kezét leemelte a sebéről és a pólóját tanulmányozta.
-Ha belegondolok csak 13 órája ismerjük egymást... - jegyeztem meg. Furcsa. 13 óra, olyan mintha 13 év lenne. Nagyon megbíztam benne.
-Na szép... Akkor sincs köze, hogy kikkel szexelek! - az biztos, hogy őt könnyen fel lehet húzni. Nem az a higgadt fajta. Ezt a témát a szívére vette és a velejéig megsértődött.
Egy vizes hajtincset az ujjam köre csavartam és azzal játszottam. Közben figyelve Harry-t.
-... És ha téged fektetnélek meg? Akkor se lenne köze... - mondata hallatán elfojtottam a levegőm, s hagytam ahogyan a pulzusom lelassuljon. Szerintem 3 árnyalatnyit sápultam. Mereven néztem magam elé. Testem teljesen átfagyott. Agyam kattogni kezdett. Most akkor pontosan mi van? Hol vagyok? És kivel? Minek bízok meg benne? Egyáltalán ki ez a srác? Harry még mindig morgott. - ... Legközelebb lecsapom, mint egy taxi órát! Pedofil vadállat...
Tekintetem könyörgően ráemeltem. Szemeiből sugárzott valamilyen érzés. Valami amit nem tudok leírni. Ahogyan belenéztem, minden félelmem elszállt. Van valami varázsa.
A taxi hirtelen lefékezett én meg balra dőltem.
-Vigyázz! - mondta a srác. Az ölébe hajtva a fejem néztem éles arcvonásait. Ahogyan a pólója rátapadt a testére és tökéletesen látszódtak a kemény munka árán elért izmai. Vizes haját ami szemébe lógott. Egy álom volt, ahogyan megsimította orcámat, ezzel kisöpörve a hajamat az arcomból. - Máskor kösd be magad! - törte meg az idillt. Felültem és kiszálltam. Egy nagy panelház előtt rakott ki minket. Szép környék volt, csodálkoztam, hogy az a "rossz fiú" ilyen helyen lakik. Bőröndömet arrébb húzva kémleltem az eget ahonnan még mindig esett. Harry közben kifizette a taxit.
-És a borra való? - horkantott fel a sofőr.
-Borra való? Még kenyérre valót se adnék magának! Ilyen mocskos egy pedofilt. Jó, hogy nem egy 10 évestől kérdi meg, hogy szűz-e még? Na nagyon gyorsan takarodjon el innen! - a göndör nem tétovázott. Konkrétan melegebbre küldte a taxist. A sárga kocsiban ülő férfi bólintott és elhatott. - Még neki áll feljebb! Chh... - forgatta szemeit, a sebéhez kapott. - Francba.
-Jól vagy? - álltam elé. Aggódva pásztáztam arcát.
-Hogyne! Most lőtték át a bordám. De igen, tök fittnek érzem magam. Gyere fussunk egyet a virágos mezőn. Aztán fonjuk be egymás haját... - gúnyolódott. Tényleg nem volt jól. Oldalát továbbra is szorítva húzta elő a kulcsait. - Harmadik emelet második ajtó. - nyomta a kezembe jelezve, hogy menjek előre. El is indultam azonban a bejárati ajtóból hátrapillantottam.
-Mi lesz veled? - suttogtam.
-Majd valahogyan feljutok. - tudtam mit kell cselekednem. Visszamentem Harry-ért. Elé álltam, s  karjába karoltam. Furcsán nézett rám. De nem tudtam eldönteni, hogy ez a "most azonnal elengedsz vagy lelőlek pillantása", vagy csak egy egyszerű "köszönöm". Valahol a kettő között volt. - Meg fogsz fázni. - nézett a szemembe. - Plusz ott az a nyamvadt bőrönd is. Azt is nekem kellene húznom. - dörzsölte meg az arcát, s a bőröndre nézett. Nem tudtam, hogy most mi van. Akkor felmegyünk? Vagy megfagyunk? A távolba nézve két ismerős alak tűnt fel. Futva közeledtek. Hirtelen belemarkoltam Harry kezébe.
-Harry! Harry!! - ráncigáltam az ajtó fele. A félelem teljesen megszállt. Úgy éreztem, hogyha lehunyom a szemem őket fogom látni. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Legszívesebben én futottam volna egyet a virágos réten. A srác rongybábuként jött utánam. Egyik kezemmel szorosan szorítottam a csuklóját, míg a másikban a bőröndöt tartottam. Miután sikeresen a kapun belül tudhattuk magunkat a göndör felnyögött.
-Sophie te hülye vagy? - reflex szerűen dobtam le a kezemben lévő táskát, s tapasztottam a zöld szemű srác szájára. Szemöldökét felvonva, mérges arccal meredt rám. Miután a két alak, - akik mellesleg 30 perce kis híján megölték Harryt - elment nagyot sóhajtottam. A rossz fiú megnyalta a kezem így elrántottam.
-Te most megnyaltál? - borzongtam bele.
-Mi a faszt művelsz? Megőrültél? - fakadt ki, de miután meglátta, hogy milyen arcot vágok elszállt a harag -  Amúgy igen megnyaltam a kezed. - nevetett.
Számat undorodva elhúztam és a pólójába töröltem a kezem. Amolyan gyerekes viselkedés, miszerint, hogyha beletörlöm valamibe akkor "többé nincs rajta a nyál". A nyál lehet, de a bacik igen. Fúj! Aprót biccentve abba az irányba amerre elsétáltak a támadóink, Harry azonnal megértette miért szakítottam le a fél karját.
-Kösz - suttogta most Ő. Meglepődve néztem rá. Ismeri ezt a szót? - Ne nézz így. Inkább gyere!


***


A lakásba belépve melegség öntött el. Végre biztonságban! Hatalmas levegőt vettem, majd lassan kifújtam. Megnyugodtam. Beljebb léptem. Takaros kis lakás volt. Igazi panel szoba. Egy háló, egy konyha, egy fürdő, egy nappali és valami szoba ahova ruhák voltak behányva. Pasi lakás létére szép volt.
A göndör bezárta az ajtót, majd ledobta magáról a pólót. Nekem meg tátva maradt a szám. Tetkók tömege sorakozott a testén. Kigyúrt izmai be voltak dagadva. Szemeim azt is felmérték. Kikandikáló fekete boxere is megmutatkozott. Azonban mikor a sebre tévedt a szemem, elfelejtettem levegőt venni, s fuldokolva ültem le.

-Hívjunk mentőt! - szólaltam meg. Remegve a telefonomért nyúltam, de a srác rám ordított.

-Meg ne próbáld! - kezével a sebét tapogatta. - A golyó kiesett. - közölte olyan egyszerűséggel, mintha azt mondta volna "lemegyek a boltba".
-Ez most jó vagy rossz? - álltam fel újból. Ezt megismételtem vagy harmincszor. Izgatott, hogy mi lesz. Kórházba kellett volna vinnem.
-Jó. - felelte. - Sophie - szólított. A konyhapultban, felül a jobb fiókban van egy elsősegély doboz. Idehoznád? - kérlelte. Ez csak természetes volt. Bár kicsit olyan helyzetbe voltam, hogy "Azt se tudom hol vagyok. Mit akar ez?" De ez volt a legkevesebb. A doboz megvolt azonban mire visszaértem a nappaliba Harry-nek hűlt helye. Víz folyást hallva arra következtettem, hogy fürdik. Így a fürdő felé mentem. Halkan nyitottam be, félve, hogy milyen látvány fogad. De szerencsém volt. Harry-n egy törölköző díszelgett, és a sebét törölte egy másikkal. Érkezésemre felkapta a fejét. Félénken leraktam a dobozt, s elővettem a fertőtlenítőt.
-Ha csíp az nem az én hibám - szóltam előre. A kis vattakoronggal pedig bekentem a sebet. Harry felszisszent.
-Már az a te hibád, hogy egy seb díszíti a bordám - suttogta. Felegyenesedtem.
-Az enyém? Neked kellett valamilyen pénz! A saját bajod! - vágtam vissza. Őszintén nem tudtam, hogy milyen pénzről volt szó a sikátorban. Folytattam a seb lekezelését. Kivettem a vattást, s a gézt.
-Hogyha apád nem lenne egy ekkora barom most nem lenne ez. - újból kiegyenesedtem és olyat csináltam amit soha. Megpofoztam egy srácot. Harry kerek szemekkel pislogott, és arcát dörzsölte ahol lassan kirajzolódott a tenyerem helye.
-Te így nem beszélsz az apámról! Akármit is tett! - közöltem. Nyugodt voltam. Nagyon is.
-Miatta vagy itt! - ordította az arcomba a göndör. Egy pillanatra azt hittem, hogy megüt, így azonnal összébb húztam magam. Semmi. Felpillantottam. A zöld szemek radarként követtek. - Te most azt hitted megütlek? - kérdezte remegő hangon. Aprót biccentve válaszoltam. És éreztem, hogy égek, hogy a fejem paradicsom vörös. - Soha, ismétlem SOHA nem ütnék meg egy lányt! Ilyen gusztustalan cselekedetet soha nem vinnék végbe. - nagy levegőt vett és a mosdókagyló fejé hajolt. - Nem tudom, hogy mit gondolsz rólam, de egyáltalán nem vagyok az a fajta srác akinek sokak hisznek. Nagyon kevés embernek mutatom, meg, hogy igazából mit is fojtok el magamban. Szerintem, hogyha egy srác megüt egy lányt, az a gyávaság legnagyobb jele. Az az ember egy gyáva féreg. - lassan kifújta a levegőt és megmosta az arcát. Nagyokat pislogtam, hogy ne kezdjek könnyezni. Rendesen beletrafáltam. Szégyelltem magam. Komolyan, egyszerűen olyan kínos volt. Szép volt Sophie Angel! Szó nélkül folytattam a sebe ellátását. Bekentem, ráraktam egy réteg vattát illetve bekötöztem gézzel. Miután a derekán és a vállán is áttekertem, elcsomagoltam a maradékot, és a fürdőből kilépve egyenesen a konyhába mentem. Ott leraktam a doboz.
-Lezuhanyzok. - mondtam Harry-nek, jelezve, hogy véletlen se nyisson rám. Kirángattam a bőröndömből pár cuccost, majd azokkal együtt a fürdőbe vonultam. Alig telt el 4 perc már ki is jöttem. Ha rossz napom van hamar elkészülök. És akkor pont rossz napom volt. Fogat mostam (jó kislány vagyok), és lemostam a maradék sminket. Mikor tükörbe néztem azt hittem, hogy Joker áll előttem! Megrémültem saját magamtól. Csodálkoztam, hogy Harry kibírt. Megfésülködtem és lazán hagytam, hogy a hajam a vállamra hulljon. Belebújtam a pizsamámba ami egy francia bugyiból és egy kitágult, kopott fekete Nirvana-s felsőből állt.
-Ilyenre pazarlod azt a király felsőt? - nevetett a srác, mikor meglátott.
-Az egyetlen banda a Coldplay-en és Green Day-en kívül amit szeretek. - válaszoltam.
-Ne már! Milyen csaj vagy te? Coldplay? Green Day? Nirvana? Az apád nem pap? - kérdezősködött.
-Az apám az... De én nem vagyok az. - mosolyogtam. - Tudod mikor ezeket hallgatom...
-Szabadnak érzem magam! - vágott közbe Harry. És a számból vette ki a szót. Megijedtem, hogy ennyire tudja mi jár a fejemben.
-Pontosan. - bólintottam. Lassan leültem a kanapéra Harry mellé, aki unalmasan nézte a tv-t.
-Hol alszol? - kérdezte váratlanul. - Itt a kanapén vagy bent a szobában? - könyörögve néztem rá. - Jó! Akkor én alszok a kanapén. - hálás pillantással köszöntem meg, majd felpattantam és behurcolkodtam a szobába. A nagy franciaágyon eldőlve, csak azon gondolkozta, hogy ezek után mi lesz? Valószínűleg semmi... Vagyis nem lehet tudni.



Fáradt voltam. Leoltottam a villanyt, s álomba kényszerítettem magam. Vagyis... Kényszerítettem volna. Amint behunytam a szemem a vihar újra tombolni kezdett odakint. A fák ágai csörögtek, kopogtatták az ablakot. Néha-néha felbukkant egy villám. Az eső pedig menthetetlenül zúgott. A nyakamig húztam a takarót, s mikor már majdnem álomba szenderültem, az ég egy óriásit dörgött, mire felsikítottam. Gyors lépteket hallottam (inkább futás volt), Harry szinte betörte az ajtót. Másodperceken belül ott termett.
-Mi a faszért sikítasz? - nyögte álmosan. Valószínűleg a sikításomra ébredt fel. A hajam ismét vizes volt. Teljesen beparáztam. Hátamat is elárasztotta az izzadság, úgy éreztem, hogy a bő póló rám szűkült. Szakadozva vettem a levegőt. - Ez csak égdörgés! - sütötte le lenézően szemeit. Majd becsukta az ajtót.
-Harry! - kiáltottam utána. Az ajtó ismét kinyílt és visszajött a göndör. - Félek - suttogtam. Teljesen új helyen, egy alig ismert ember otthonában, egy alig ismert emberrel, szerintem mindenki félne. Ráadásul nagy volt a vihar és a sikátorban töltött jelenetek még mindig magam előtt játszódtak.
Harry a szemét megforgatva egy pimasz mosollyal (megjegyzem egy szál boxerben), felemelte a takarót, s bebújt mellém.
-Így is félsz? - mosolygott pimaszul. Az ég ismét megszólalt.
-Ajj! - haraptam be ajkaim. Nagyon féltem.
-Nem hiszem el! - nevetett fel. Megfogta kezemet, s közelebb húzott magához. Tetkós mellkasának döntöttem a fejemet, szíve ezerrel zakatolt. Megnyugodtam, hogy nem csak én kapok mindjárt szívrohamot. Egyik kezével átkarolta a vállam, míg a másikat a hasára húzta, és ott pihentette meg az ő kézfejében. Teste egyfolytában emelkedett föl és le. Megnyugtatott. Végre hallani valakit ilyen közelről. - Jobb? - tette fel a kérdést máshogyan.
Nem mondom, hogy nem volt izgalmas egy fiúval, egy takaró alatt aludni, úgy, hogy a pasi egész éjjel fogja a kezed.
-Amúgy felkeltettelek?
-Nem. Éppen Britney Spears-ra buliztam egymagamban. - gúnyolódott. Rettentően humoros egy ember.
-Szóval igen. - nevettem halkan.
-Szerintem az egész ház felkelt akkorát ordítottál! - jegyezte meg.
-Jól van. Bocsánat. - biggyesztettem le a számat.
-Te bolond. - simította meg hüvelykujjával a kezében tartott kézfejem. - De aludj már! Én teljesen hulla vagyok.
-Jó éjt. - suttogtam.
-Ha még egyszer megszólalsz kihajítalak a utcára! -fenyegetett meg. Oké. Nem volt hova mennem. Inkább kussoltam. - Amúgy Sophie... Tudod mit, mondtam. Lányokat soha nem bántanék. Téged meg pláne nem... - szívem majd kiugrott a helyéről. Ott feküdtem egy alig 15 órája ismert emberrel. És nem tudom miért, de száz százalékosan megbíztam benne. Nem éreztem azt, hogy összesen 15 órája ismerem, olyan volt, mintha évek óta a legjobb barátok lennénk. Van valami benne, ami egyszerűen elvarázsol. Valami ami a hatalmába kerít. Valami ami csak azt sugallja, hogy csak nincs mitől félnem... Ő megvéd.

5 megjegyzés:

  1. Na végre! :) nagyon jo lety :) várom a kövi részt! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jooo! Siess a kovivel!! :33 *----*

    VálaszTörlés
  3. Per-Fect!(:♥♥♥ siess!!! Megol az izgalom

    VálaszTörlés
  4. Mik ezek a beszólások Elizám? :'D Taníts mester! :D Amúgy én szívesen futnék Harryvel a virágos mezőn :'3 Siessél a kövivel te fazs <3

    VálaszTörlés
  5. Fú, most találtam rá a blogodra és nem tudom mit írjak! :D Egyszerűen imádom, gyorsan kövit!! <3 :)

    VálaszTörlés