6. Rész - Angyal

Uh, heló! 
Nagyon-nagyon-naaaaagyon sajnálom ezt a rengeteg kését. Tudom, hogy a "Jaj elkezdődött a suli" és a "Bocsánat, de a 8. osztály nagyon fontos nekem" mentségeket nem fogadjátok el. Most én is haragszom magamra. Az igazság az, hogy tönkre ment a számítógépem, így telefonról és anyukám laptopjáról ügyködök. 
Nem tudom, hogy mikor jön a következő rész. De addig is jó olvasást Frees! :) 

Puszi: Lishiza xx

"Olyat tenni amit azelőtt még soha nem csináltál bátor dolog, nagyon bátor. Főleg úgy, hogy egy teljesen idegen, s vad társaságban teszed ezt, egy olyan helyszínen ahol egyszer majdnem feldobtad a talpad. De, néha napján, ki kell egy kicsit rúgni a szorító hámból."

Sophie Angel

Gondosan kifésültem a hajam és pár egyszerű mozdulattal, felkentem magamra némi (erős) sminket. Harry közölte velem, hogy "Ne öltözz túl vadul". Nem tudom, hogy neki mi számított "vadnak", mindenesetre belebújtam a vörös miniruhámba, azt véltem kényelmesnek. A fekete lakktűsarkúba bújtattam bele a lábam, mikor a göndör felvont szemöldökkel, egy pohár vörösbor társaságában elém állt.

-Mondtam, hogy ne öltözz vadul. - smaragdzöld szemeivel tetőtől talpig végig mért. Meglöttyintette a  túlérett szőlőlét, majd kényelmesen belekortyolt. (Biztos buli előtt már be kell rúgni?) Kínosan éreztem magam, hogy ilyen kimérten és sokáig bámult. - Öltözz át. - mondta enyhén elhúzva a száját.

Esetlenül álltam előtte a fekete magassarkúban, közben méregettem magam. Nem láttam semmi rosszat a vörös ruhámon, vagy a ruhámban.

-Megmondanád, hogy mi a bajod ezzel az öltözékkel? - fordultam a srác felé. Idegesen megvakarta az állát, miközben egy helyben toporzékolt. Kezét zsebre vágta, egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját, majd válaszolt.

-Tudod a lányok sok helyen gömbölyödnek, a férfiak pedig szeretik ezt. Sőt, sokak ki is használják ezeket gyönyörű, női idomokat. Ez a ruha meg... - mutogatott egy sort, mitől a kezében lévő piros folyadék ide-oda lötykölődött. - Túl kivágott a mellrészednél... Meg amúgy is egy kicsit rövid. A harmadik ok pedig az, hogy vörös, ami a hímneműeket megvadítja. Ne értsd félre szép vagy meg minden, de... Érted.

Összeráncolt homlokkal néztem ahogyan magatehetetlenül magyaráz.  Miért lenne baj, hogyha néhány helyes fiú megbámulna? Egyszer az életben nekem is jár egy kis "jó". Lassan végig simítottam a kezemet a finom szöveten, és vettem egy mély levegőt. Tudtam, hogy én vagyok Harry gyenge pontja, ha bántódásom esik akkor a legrosszabbra gondolnék. Bármi áron megvédene, ha kell tűzbe is nyúlna. Azonban akkor, pont nem volt kedvem a jó kislányt játszani, a sarkamra álltam, s szembenéztem a fiúval.

-Nem fogom levenni. - ráztam meg a fejem, mitől hullámos fürtjeim megrázkódtak.

-Hogy nem-e? - kérdezett vissza, azzal a hitetlen hangsúllyal. - Dehogynem. - erősen megmarkolta a csuklóm, és sietősen, nagy lépésekkel, magával húzott.

-Lassíts! - sikítottam. - Eltörik a bokám.

-Leszarom! Most szépen fogod magad, s belebújsz egy kevésbé feltűnő rongyba? Felfogtad? Ja szerintem is. - szemei szikrát szórtak. Zöld íriszébe nézve, valahogyan éreztem, hogy el fog durvulni ez az est. Azt mondta, hogy soha nem bántana. Úgy tűnik nála a soha kevesebb, mint 24 óra.

-Azt mondtad nem bántasz. - suttogtam, mire rám emelte fátyolos tekintetét. Csak egy pillanat volt az egész, és a (még mindig) kezében lévő bor a ruhámra löttyent.

-Öltözz át. - mondta sokkal higgadtabban, kezével beletúrt göndör fürtjei közé. Szája sarkában megjelent az az elképesztően pimasz mosoly. Halkan elnevette magát, majd becsapta maga mögött az ajtót.

Nem tudtam mire véljem ezt a kirohanását. És a kirohanás szót nem arra értem, hogy kirohant az ajtón. Miért viselkedett így? Igaz két napi ismeretség után nem sokra mentem volna a találgatásaimmal, így neki se álltam, de akkor is... Leöntötte a ruhám, ami mellesleg (szerintem) rohadtul nem véletlen volt.

Beharaptam alsó ajkaimat, sajnálkozva néztem a vörös szoknyámra. Nem tudtam, mit tenni, levettem, s egy fekete csipkézettet húztam fel helyette. Őszintén mondom, megijedtem Harry-től, vagyis csak attól, hogy megszorította a csuklóm (most gyerekes voltam, igaz? Bárki megszoríthatja más csuklóját "csak úgy".) Nem tudtam, hogy mire képes egy pohár vörösbor után.

Kezemben a piros ruhámmal léptem ki a szobából, keresve a göndört. Balra fordítottam a fejem, kint támaszkodott a terasz vaskorlátján. Szívott egyet a kezében lévő cigarettából, aztán a cipő kopogásomra felém kapta a fejét. Hirtelen elöntött a mérhetetlen méreg. Azért még is csak tönkretette a ruhát...

-Nesze! - a "levörösborozott" rongyot lábai elé hajítottam. Kerültem a srác tekintetét - Remélem boldog vagy! Tönkretetted!

Lazán eldobta a csikket, s rátaposott. Orrnyergét masszírozva közeledett felém.

-Mehetünk? - nyögte ki. Válaszul morogtam valamit az orrom alatt. Ezt az oldalát nem szerettem. Rejtélyes, pimasz, idegesítő, és mindezeket felülmúlva orbitálisan bunkó.

Elhagyva a házat fogtunk egy sárga taxit, majd a sokak által ismer, és híres Funky Buddha-ba mentünk. Mikor Harry említette, hogy ott lesz ez a buli is, a fejemet fogva közöltem vele, hogy miért nem mondta előbb... Végül is, ő akart oda menni ahol tegnap kis híján megölték. Kezem remegni kezdett, az adrenalin szintem meg az egekbe szökött. A kocsi lefékezett, mi meg gyorsan kiszálltunk. Fátyolos tekintettel néztem fel, a tökéletesen kivilágított épületre. Tucatnyi, s tucatnyi ember tömörült be a kétszárnyas ajtón, csodálkoztam, hogy ennyien beférnek. Na meg hogy a biztonságiak beengednek egy-két olyan fazont, akik... Hogy is mondjam? "Enyhén" ittas állapotba, egy kicsit kivetkőzve magukból érkeznek.

Míg bámultam - és azon agyaltam, hogy vajon, most engem is lelőnek-e? - éreztem, hogy Harry tekintete rám irányul. Kezét maga mellé engedi, közel az enyémhez, majd ujjaival megérinti jobb kézfejem. Hirtelen rántom el tőle a karom, és nagy léptekkel elindulok befelé.

-Itt várj meg, és ne szólj senkihez! - suttogta gyengéden, bár lehet, hogy ordította, csak a zene nyomta el rekedtes, mély hangját. Másodperceken belül eltűnt a látókörömből, mint egy szellem, vagy egy kolibri. Ki tudja...

***

Miután már konkrétan leszakadt a lábam, és megelégeltem az állást, felültem egy bárszékre közvetlen a bárpult mellé. Méregettem a helyet, de főként inkább a helyzetet. Egy: Nem tudok hazamenni, Harry-nél csövezek, mert a szüleim nem látnak szívesen. Szívesen? Egyáltalán nem akarnak látni. Ha akarnának már rég hívtak volna. Kettő: Fogalmam sincs, hogy Harry mi a francot művel. Ez a sok titok, hazugság, cselekedet, nem beszélve az "apró" jelekről. Miért félt ennyire? Miért bújt be mellém az ágyba? Miért érintette meg a kezem? És mind ezek mellett, miért bízok meg ilyen rohadtul benne? Miért kedvelem ennyire?

Éppen kortyoltam egyet a buborék mentes ásványvizemből, mikor egy szőke hajú srác huppant le mellém. Próbáltam azt tenni amit, Harry mondott, nem szóltam hozzá. Ehelyett Ő szólított le engem.

-Ó hát itt a kis cica! Miért lógatod az orrod? Elfogyott a tejcsi, gyere meghívlak egy körre! - hangja hallatán kirázott a hideg. Szívem megint 200/perc gyorsasággal kalapált, nem akartam ránézni, egyszerűen nem hittem el. Végül csak azért is felpillantottam. Két mosolygó tengerkék szempárral találtam magamat szemben, szőke haja kuszán, de mégis egyenletesen hullott a szemébe. Szakadt, kopott fekete farmernadrágja, lábához simult, míg a bő trikója hanyagul lógott rajta, szája sarkában lévő fekete piercing-je valahogyan nagyon illett az összhatáshoz. A mosolyáról nem is beszélve... Ő volt az. Az egyik srác a négy közül, akik ma a parkban enyhén szólva "játszottak" velem. - Vodka? Whisky? Brandy? - sorolta az ütősnél ütősebb piákat.

-Köszönöm, de nem iszok, beérem a vízzel. - lötyköltem meg idegesen a poharam, egy kicsit ki is folyattam. Hirtelen nevetés tört ki belőle. Meglepve figyeltem, ahogy szinte sír a kacagástól, hangját tompította a fülsüketítő zene. - Mi a bajod a vízzel?

-Nekem? - mutatott magára. - Semmi azon kívül, hogy egy csepp alkohol sincs benne. Na mit iszol? - vonta meg vállait, továbbra is jóízűen nevetve a mondatomon. Én kevésbé tartottam viccesnek, miért kell totálisan lenni magad? Az ember a pia nélkül is érezheti jól magát, nemde?! Vagy a mai világ már ilyen... ilyen vad? Ahh... - Na cica, ne legyél már ennyire jó kislány, néha az angyaloknak is be kell feketíteni a ruhájukat. - szemei a testemre simuló, visszafogottabb öltözékemre irányultak, egy kaján, pimasz vigyor kíséretében.

"Néha az angyaloknak is be kell feketíteni a ruhájukat." - visszhangzódott a fejembe megállás nélkül e mondat. Lehet igaza van a srácnak, lehet nekem is le kellene vetkőznöm a gátlásaimat és egy kicsit elereszteni magam.

-Jack Daniel's. - feleltem a "Na mit iszol?" kérdésre.

-Hohóó! Bevállalós vagy csajszi! - hőkölt hátrébb nevetve. - Két Jack-et! - kiáltotta oda a pultosnak hanyagul. Nem hittem, hogy meghallotta volna, de az Ő gondja. - Amúgy Luke! - nyújtotta kezét. Egy ideig csak néztem, vajon jó ötlet ez? Bemutatkozni egy idegennek, aki majdnem megerőszakoltatott a haverjával?

-Sophie! - mondtam vigyorogva a nevem, és kezet ráztam Luke-kal. Nem érdekelt, rohadtul nem érdekelt. Nem érdekeltek a szüleim, nem érdekelt Harry, nem érdekelt senki. Időközben kihoztak a megrendelt italunkat, egy húzással leöntöttem az első poharat - az alkohol lassan marta a torkomat, utóíze ( vagy inkább az illata) egészen az agyamig eljutott - közben szóba elegyedtem Luke-kal.

-Bocs a maiért. A haverjaim elég gázok, hogyha egyszer így beindulnak, amúgy jó fejek, meg kedvesek, csak akkor voltak ilyen tülkök. - magyarázta a délelőtti kis "balhénkat". Vadul bólogattam, mikor lehajtottam a második pohár Jack Daniel's-t is. Ugyanúgy marta a torkom, gyomrom üres volt így ott is kisebb galibát okozott az égető ital. A kék szemű srác csak beszélt és beszélt, semmit nem hallottam, mindenre csak bólogattam. Elvoltam, élveztem az estét, beszélgettünk, kicsit táncoltam, elengedtem magam. A harmadik menetet is nőiesen álltam még, ám a negyedig után sürgősen ki kellett rohannom a mosdóba. Tudattam a szöszivel és igen sietős tempóban a női mosdó felé vettem az irányt. Szinte betörtem az ajtót, a vécé fölé hajoltam és kiadtam mindent magamból.

Ilyen gyenge is csak az én gyomrom lehet. Nem bírok meginni 4 pohár alkoholt hányás és egyéb tünetek nélkül.

Miután nagyjából kijött az aminek ki kellett, kiöblítettem a szám, alaposan kezet mostam, s bekaptam kettő mentolos cukorkát. Visszamentem a bárhoz, ahol kértem egy pohár sima vizet.

-Jól vagy? - kérdezte Luke.

-Aha csak... - legyintettem és beleittam a vizembe - Nem sűrűn szoktam inni, ráadásul soha nem ennyit, és egy kicsit felfordult a rend a gyomromban. - magyaráztam. A szőke visszahuppant mellém majd az előtte lévő narancssárga koktélt elém tolta.

-Elmúlik, tessék! Hajtsd le!

-Mi ez? - pislogtam nagyokat. Kihánytam mindent ami bennem volt, erre ez meg ilyenekkel kínált... Hát oké.

-Koktél. - mosolygott kedvesen. Olyan lágyan beszélt, teljesen máshogyan mint amikor a parkban nekem estek. A koktélra én is rájöttem. Megkapta az övét ami egy kék színű volt, koccintottunk. - Egészségedre!

-Neked is. - azzal lehajtottam.

-Jössz táncolni? - nyújtotta ismét felém nagy tenyerét. Belehelyeztem apró kezem, s hagytam, hogy magával húzzon.

Az alkohol egy kicsit megkólintotta a fejem, kicsit nagyon. Egyre jobban sajgott, s lüktetett, a tánc és a dübörgő zene pedig csak rátett egy hatalmas lapáttal. Jobbnál-jobb remixeket adtak (a fiatalság szerint, nekem nem ez az ízlésem). A társaság 18-23 éves kor között lehetett, mindenki élvezte a bulit és hevesen táncolt, én azonban egyre rosszabbul voltam. Szívem újra kalapálni kezdett, mintha ki akarna szökni. Végtagjaim egyre lassabban mozogtak, nem hallottam rendesen és beszélni is alig tudtam. Luke kezeit csípőmre helyezte, fel le mozgatta. Félretűrte barna loboncomat, s nyakamat kezdte puszilgatni. A helyzet egyre, s egyre kényelmetlenebb volt.

-Luke - nyögtem a nevét, alig kaptam levegőt. - Ne... Nem érzem jó... - a mondatot nem tudtam befejezni, elvesztettem az eszméletem. Hol van ilyenkor Harry?

Harry Styles

-Nesze! - hajítottam a droggal teli zacskót, az asztalra. Helyet foglaltam a fotelben, keresztbe tett karokkal vártam a főnököm kielégítő válaszát. Tanulmányozta a zacskót kiöntötte, s a kisebb tasakokat egyesével megszámolta.

-Tehát mégse rontott meg az a kislány! - húzta gúnyos mosolyra a száját. Legszívesebben felpofoztam volna. - Oh mit is beszélek! Téged már nem lehet jobban megrontani! Ügyes vagy Harry, de máskor légy óvatosabb. Remélem tanultál a tegnapi kis bakidból. - az oldalamhoz kaptam. Tanultam, de még mennyit.

-Azért rohadtul nem kellett volna betörni és felforgatni a lakásom. - lábammal egyfolytában egy ritmust doboltam. Hangnememet megváltoztattam, s lágyabban szóltam. - Sophie-t nagyon megijesztettétek, a levélről nem is beszélve.

-Harry, Harry, Harry... - tipikus "fő gonosz kacajjal" nevetett fel Fred, fejét hitetlenül megrázta. - Miért vagy ilyen pimaszul naiv? Mit jelent neked az a lány? Sophie így, Sophie úgy... Nem hallok más csaj nevet tőled!

Épp nyitottam volna számat, hogy feleljek, mikor valami belém nyílalt. Ugyanolyan érzés volt, mint amikor fent a lakásomban szúrt oldalba valami. Sophie-val egyszerre... Kicsit előrébb hajoltam, hogy a fájdalom csillapodjon valamennyit. Kevés eredménnyel.

Ujjamon lévő gyűrűmmel kezdtem játszani, hátha elütöm az időt és nem gondolok a borzasztó fájdalomra, míg átszámolták a pénzt ideges voltam. Az agyam egyfolytában Sophie-n kattogott. Nem vihettem be a főnököm elé, nagy balhé lenne, nem is akármilyen. Nem tudtam, hogy mit csinál odakint, hogy kivel állt szóba, és, hogy nem-e érte baj... Majd' megőrültem. Lábrázásom egyre gyorsabb lett, az idő telt, a pénzem meg még sehol.

-Mi van már? - ugrottam fel, s az asztalhoz sétáltam.

-Nyugodt legyél. - intett le könnyedén. Hirtelen megszólalt a telefonja. Csevejt váltott, majd lerakta. - Van egy jó hírem. Leszállhatsz a kislányról. Elintézték. - a szavak hallatán megfagyott bennem minden, köpni nyelni nem tudtam. Szemeim elkerekedtek, tenyerem izzadni kezdett, izgalmamban a göndör fürtjeim közé túrtam. Megpördültem saját tengelyem körül és egy hatalmasat csaptam az asztalra.

-Ide figyelj te rohadék - áthajoltam az íróasztalon, s a nyakkendőjénél ragadtam meg Fred-et. - Leszarom, hogy ilyen vezér, olyan főnök vagy... Ha egy haja szála is meggörbül a a lánynak esküszöm én végezlek ki téged! Méghozzá a saját kezeimmel. Értve vagyok? - szívem lüktetett, nagyon lüktetett. Mérgemben szétvertem volna mindent, de nagy az önuralmam, ezt az egy jót örököltem a szüleimtől. Szemtől szembe, farkas szemet néztem Fred-del. Nem érdekelt semmi, ha bántották Sophie-t az egész bandát kinyírom!

Egy vastag ér kezdett kidudorodni a homlokomon. Hirtelen két oldalról markoltak belém, hónom alá nyúltak és úgy rángattak el a maffia vezér elöl. Majd egy brutális pofon érte el arcomat, illetve egy hatalmas hasba ütés, ami miatt egyből összegörnyedtem.

-Hogy te semmiből nem tanulsz. Annak a lánynak már rég halottnak kellene lennie... - az ősz hajú pasas ismét gonosz kacajjal nevetett fel. Egy lépést tett felém, majd még egyet, s egy újabbat. Olyan közel volt, hogy simán le tudtam volna fejelni, de nem akartam nagyobb bajt kavarni. - Gondold át ezt az egészet. - köpte a szavakat egyenesen a képembe. - Itt a tetves pénzed! És most, kifelé! - a két monstrum (akik akkor tartottak) szó nélkül felemeltek, s kidobtak az irodából. Feltápászkodtam, leporoltam fekete ruhám, és elindultam újra a tánctér felé.

Leérve a hosszú lépcsősoron egy durvább, mozgósabb és pörgősebb számot nyomtak be. Szemeimmel gyorsan pásztáztam a terepet, keresve a hosszú, barna loboncot. Mikor megpillantottam egyszerre kapott el a hányinger, a félelem és a felülmúlhatatlan düh. Éppen megindultam a "páros" fele mikor a szőke elkezdte tapizni Sophie-t. Ekkor gyorsabb tempóra és durvább fegyverekhez folyamodtam. A következő pillanatban a lány eszméletlenül rogyott a hideg, fekete kőre. Nem tűrtem - és bírtam - tovább, lazán feltűrtem pulcsim ujját, majd egy jobb horoggal egyenesen leterítettem Luke-ot a földre. Nyakánál fogva az atlétáját, felemeltem és neki szorítottam a padlizsán lila falnak.

-Te talpnyaló takony, mi a faszt csináltál vele? - széles mosolyra húzta száját, mitől fekete piercing-je megcsillant a disco fényben. Fogaimat összeszorítva, ökölbe szorítottam a másik kezem, így kontrolláltam a bennem felgyülemlő düht és nem ártottam senkinek. - Ne mosolyogj te vadbarom!

-Nyugi van. Csak algopyrin-t kevertem a Jack-jébe.

-Hogy mit csináltál? - kérdeztem vissza, pedig jól, s tisztán hallottam. Nem tudtam mit tegyek. Sophie a padlón feküdt eszméletlenül, Luke pedig bárgyún vigyorgott, gonosz egy ember. Elengedtem a nyakát, s a biztonság kedvéért behúztam egyet neki - nem bántottam, csak akkorát adtam neki, hogy max. feldagadjon az arca-. Majd a lányt felkapva , menyasszony pózban kimentettem a tömegből. Kiálltam az út szélére, s vártam, hogy egy autó arra jöjjön, lehetőleg egy taxi.

Lehunytam szemeimet, s sóhajtottam egy nagyot. Ha baja esik esküszöm végzek magammal - ismételgettem e mondatot magamban ezerszer, és ezerszer. Ez a lány nem tudom, hogy mit művelt velem - tudatlan vagyok tudom... - de fenekestül felforgatta az életem. Teljesen másnak éreztem magam, olyan felszabadultnak, olyan érzékenynek, olyan sebezhetőnek... Olyan szerethetőnek. Életemben először éreztem azt, hogy nem vagyok egyedül, s, hogy teljesen új embert vált ki belőlem ez az alig ismert angyal. Elnézve arcát azon gondolkoztam, hogy egy nap úgyis elválnak útjaink. Engem valószínűleg lecsuknak a drog dílerség miatt, ő meg ősszel vissza megy az egyetemre. Legalább neki lehet szabad élete, én meg továbbra is mások irányítása alatt fogok megrohadni egy 3x3 méteres cellában, ahol egy virágcserépbe kell pisilnem.

Miután egy kibaszott taxi sikeresen észrevett, haza irányítottam magunkat. A sofőr egy kicsit csodálkozott Sophie állapotán, de elintéztem egy "Részeg, hagyja" mondattal, amit teljesen megértett. Mondjuk nem volt a legjobb dolog felcipelni a 3. emeletre, de legalább biztonságban tudhattam. Luke meg még úgy is kapni fog, ezt megígérem. Hogy szimmetrikus legyen arca szerintem a bal orcáját is bezöldítem.

Befektettem az ágyba, lerángattam magamról a pólót - óvatosan, hogy a sebem ne kezdjen megint új életet - és befeküdtem mellé. A hold éppen hogy bekukucskált a szobába, mégis fénye betöltötte a helységet. Hamvas, színtelen arcáról egy dolog sugárzódott le: Ő egy angyal.