music

2014. október 4., szombat

8. Rész - Csók

Alohha Frees! 
Egy újabb résszel jelentkezek! Köszönöm szépen a kommenteket, nagy-nagyon jól estek. 
Nem húzom tovább. Ebben a részben van egy váratlan fordulat - ugye ami a címet illeti, mindenki a nagy csókra gondol". 
Lehet egy ici-picit rövid lett, de VALAKIK (köszönöm Dorina és Evi, illetve részben Vani) nem hagytak nyugton. :D

Várom a hozzászólásokat, a pipákat. 

Köszönök mindent nektek. 
Jó olvasást! ♥  xXx

Puszi: Lishiza xoxo




"Olykor jobb hagyni a dolgokat. Hagyni a francba és nem törődni vele még akkor sem, hogyha a szíved szakad meg miatta. Igen. Csak a "Majd megszakad a szívem" és a "Szinte belehalok a fájdalomba" között van egy enyhe különbség. Mikor már kialakul benned valami, valami elképesztő dolog ami feldobja a napjaid. Felfoghatatlan..."




Harry Styles



Egyfolytában a lábamat ráztam, meg-megállás nélkül. Egyszerűen nem tudtam lenyugodni. Az érzelmek csak úgy dúltak bennem. Elfeküdtem a kanapén, majd felültem, és újra eldőltem, majd megint felültem, végül az ajtónyitódásra felálltam. Amint megláttam a hófehér ruhába bújt lányt gombóc kerekedett a torkomban. Tökéletesen simult testére, csípővonala is úgy szint tökéletes volt. Mély dekoltázsa akaratlanul is elvonta a figyelmemet a többi testrészéről. Azonban mikor csoki barna szemeibe néztem, a gyomrom is megrezgett. Ajkai  cseresznyepiros színben ragyogtak, az amúgy is csillagokat szóró szemeit pedig egy vékony, fekete tusvonallal emelte ki.

Nagyot nyeltem, mikor közelíteni kezdett felém. Megállás nélkül agyaltam, hogy milyen hülye, apró kis hazugsággal tudnám megvédeni Luke-tól. Az az ember - akarom mondani ördög - az életét akarja. Akármit is tettek, Sophie-nak nincs hozzá semmi köze, az meg rohadtul nem fair, hogy Őt akarják kinyírni... Helyettem. Végül is én lázadok folyton, minden és mindenki ellen, bár ha úgy vesszük, nekem előbb-utóbb úgyis végem.


Ideges tekintettel néztem ahogyan felveszi a fekete csizmáját, a hozzá illő fekete bőrdzsekivel. Mindezt lassú mozdulatokkal tette, mintha érezte volna, hogy idegesít a tudat, hogy perceken belül találkozik egy pedofil, perverz vadbarommal. - azaz Luke-kal. Mert akármilyen angyali tekintete van, a szőke haja és a nagy kék szemei miatt... Inkább, hasonlít egy démonra. Egy gonosz démonra, aki a külsejével kábítja el, s kebelezi be ártatlan áldozatait.
Alsó ajkaimba harapva tűrtem hátra a szemébe lógó barna tincset, kerülte tekintetemet.
-Muszáj? - nyögtem ki végső fájdalmamban. Erősen megragadtam a lány karját, jelezve, hogy ne menjen.
-Esélyt kell adni másoknak is, ha egyszer nekünk nem jött össze. - felelte nemes egyszerűséggel és teljesen jogosan. Kirántotta csuklóját, majd az ajtóhoz lépett. Fáradt, meggyötört és - azt kell mondjam -, majdhogynem könnyes tekintettel néztem utána. "Mi lesz, hogyha baj éri? Hogyha Luke-nak sikerül végleg eltenni láb alól?"  Nem akartam semmi rosszra gondolni, próbáltam magam nyugtatni mindenfélével, ám hiába. Hirtelen rám tört egy őszinteségi roham, csak mondtam, s mondtam volna, míg kihullva az ágyra nem esek, de az első szavakba már belebotlottam.
-Meg fog ölni - motyogtam magamnak, de úgy tűnik Sophie-nak nincs botfüle.
-Mi? - fordult meg. Fél szemöldökét felhúzta, csípőre tett kézzel pásztázott végig. Porcikáim remegni kezdtek, gyengének, szokatlanul gyengének éreztem magam. Ahogyan összedörzsöltem tenyereim, ujjam hegyei jégcsapokká merevedtek, míg homlokom forrni kezdett. Nem mondhattam el neki, még nem, és terveim szerint azután sem.
-Semmi. - legyintettem egyszerűen, nagyon remélve, hogy tényleg nem fog tovább kérdezősködni, és hogy el felejtjük ezt. - 11-re érj haza, akkor bezárom az ajtót és leszarom, hogy itt vagy-e vagy nem. Ez még mindig az én lakásom, illeszkedj a szokásokhoz, de tőlem aludhatsz ott kint is. A folyosón, esetleg a parkban... De a legjobb megoldás az lenne, hogyha Luke-nál... Igen talán ez, végül is tök mindegy, hogy ma nyír ki, vagy gy hónap múlva. Embert ölni nem nagy dolog, az utána lévő börtön sem olyan rossz, csak az ítélet. Ha életfogytiglant ka... - hirtelen tapasztottam kezeimet a számra elharapva a nyelvem (szó szerint) és a szavam. "Basszus Harry. Te egy állat vagy!" - mondtam magamban. Rengeteget kotyogtam Sophie-nak. Rengeteget.
Továbbra is kerek, tágra nyílt szemekkel vizslatott, majd kinyögött egy "Oké itt leszek 11-re!" mondatot, végül sietős léptekkel kiviharzott az albérletből. - Hé! - kiáltottam ki a folyosóra, mire megfordult. - Legalább a telefonszámod add meg, hogyha baj érne akkor...- nagyot morgott. Megfordult, s előhúzott egy tollat a zsebéből. - Ne! - tiltakoztam. - Itt a mobilom, írd be.
Egy ideig tétováztam, hogy milyen módon írjam be magam. Styles? Hazz? Végül mindenféle becenév nélkül egy egyszerű Harry-t nyomtam be.
-Tessék! - adta vissza a készülékem. Majd végleg eltűnt. Bárgyú tekintettel néztem utána a folyosón, minden egyes hangos lépésénél - amit magassarkúja adott ki - összerezzentem. Ürességet éreztem magamban, valami felfoghatatlan ürességet és magányt. Háttal nekidőltem a falnak, a szám szélét rágva csúsztam végig azon.
"A fenébe. Harry Styles vagyok. Egy éjszakai kaszanova, aki - hogyha kell - bármelyik nőt megfektetheti egy perc alatt. minek ülök itt? Miért nyavalygok iránta? Hisz' nincs semmi közöttünk, az ég világon semmi, csak egy lány aki nálam lakik, mert - részben miattam - kihajították otthonról. Akkor meg mi a faszt művelek?" - nyugtattam magam. Összeszedtem a gondolataimat, talpra álltam, és túltettem magam a történteken. Erősebbnek éreztem a lelkem, teli energiával, és mit mondjak... a "Kicsi Harry" ki akart törni, így - mint minden éjjel - elindultam a Funky Buddha-ba, hogy felcsípjek 1-2 cicát. Addig se Sophie-ra és - a valószínűleg rajta fekvő - szőkeségre gondoltam.


Sophie Angel


Amint kiléptem a magas, fényes épületből, megcsapott egy hirtelen jött, hideg nyári szellő. Kimondottul csípte az arcom. Összébb húztam magamon a kis kabátom, és folytattam az utam, a nem messze található parkba. Kicserepesedett ajkakkal foglaltam helyet azon a padon, ahol nem régiben a négy fős társaság ült. Elővettem egy szájfényt, s a sötétben tapogatózva, csupán az ösztöneimre hallgatva felkentem ajkaimra. Szerencsétlenségemnek köszönhetően kiesett a kezemből, le a földre. Utána kaptam, ám abban a pillanatban mikor megérintettem, két kéz fogta meg a csípőm. Hirtelen fordultam meg, kezeit közrezárta körülöttem. Két elképesztően kék szempár mosolygott rám, arca nagyon közel volt az enyémhez. Szokatlan helyzet volt, hasonló, mint amilyen Harry-vel, de közel se váltott ki belőlem olyan érzést.
-Hali! - nevetett fel. Hangos kacaja miatt felkeltek a fán pihenő madarak, akik gyorsan hagyták el a helyszínt.
Próbáltam valamit kinyögni, de akkor megfogta a csuklóm, s ráncigálni kezdett az egyik irányba. Őszintén mondom megijedtem. Eszembe jutottak Harry szavai. Meg fog ölni. Meg fog ölni? Luke?
-Gyere, kezd lehűlni a levegő. Nem akarom, hogy megfázz. - suttogta. Zakatoló szívem folyamatosan kezdett megnyugodni. Mitől félt Harry? Ez a srác maga a tökély!
Amint beültünk a kocsijába felnyomta a fűtést, az odakint szétfagyott orrom lassan felengedett. Luke-ra pillantottam, épp kérdezni szerettem volna valamit, mikor megszólalt.
-Jól kijössz Harryvel? - Szemöldököm a hajam kezdetéig szaladt fel, a kérdés hallatán.
-Öhm. - túrtam a hajamba. - Aha. - fogtam rövidre a témát. Őszintén, el akartam felejteni a Luke-kal való találkozás előtti pillanatokat. Szép volt, jó volt, ennyi volt, s vége van. Válaszként aprót bólintott. Hátradőltem az ülésen és csak élveztem a meleget (meg persze a társaságot).
-Változott a program. Vacsorázni viszlek, ha nem gond. - kacsintott kék szemeivel. A sötétben is szikráztak.
-Oh - meglepődtem, úgy megnéztem volna valamit. Mielőtt szólhattam volna, közbevágott, Megint...
-Ne aggódj, bepótoljuk. - lelkileg megnyugodtam. Viszonylag...


A szöszi könnyedén leparkolt, majd kisegített a kocsiból. Az étteremben (megjegyzem a kedvenc éttermembe vitt) is hasonlóan illedelmesen cselekedett.
Luke aranyos, de olyan komolytalannak és éretlennek tűnt. Valami nem stimmelt a szőkeséggel. Talán ezért mondta Harry, hogy vigyázzak vele? Ajj, hogyha lett volna egy pici eszem is , s nem a szívemre hallgattam volna tuti nem megyek bele a vacsorába. Elfogott az izgalom, s a kíváncsiság.
A vacsora jó hangulatban telt, jó volt egy kicsit kikapcsolódni úgy, hogy se Harry se a szüleid nem szólnak bele a dolgodba. (A szüleim, hogy is szóltak volna bele?)
Nem hagyta, hogy kifizessem a részem, ezért bevágtam a durcit.
-Na! - nevetett mellettem. - Ne csináld már! Még szép, hogy nem hagytam. Én hívtalak randizni! - a randi szóra felkaptam a fejem. Szóval ez tényleg egy randi volt? - Sophie! - futott utánam, mivel nagy léptekkel siettem a kocsi felé. - Hé! - kapta el a karom. - Nyugi! Holnap fizetheted a moziba a popcornt.
-Egy újabb randi? - mosolyodtam el, s neki dőltem a kocsinak. Elmélyültem a szösziben. Nagyon helyes, és elképesztően cuki srác, Harry egy balek hozzá képest. Ő folyton csak aggódik és fél ettől meg attól, úgy az élettől. Luke egy magabiztos ember, aki élvezi az életet.
-Aha. - kezét csípőmre helyezte. Nekem dőlt, teste melege engem is melegen tartott. - Figyelj, nem szoktam ilyet csinálni az első randin, de...


Harry Styles


Amint beléptem a zsúfolt klubba, szemeim azonnal megakadtak egy hosszú sötétbarna hajú hölgyön. Kb. 19-20 éves lehetett, tehát az én korosztályom. Nem kellett sok, hogy behálóztam. Odamentem és előadtam azt ami minden másiknál.
-Oh - mentem neki tök "véletlen" a csajnak. - Nagyon sajnálom, de egy lány szépsége elvonta a figyelmemet. - a barnaság nagy szemekkel bámult rám. Kis butuska, áradt belőle az analfabétaság.
-Megkérdezhetném, hogy melyik lány az? - húzta össze szemeit. Cicás tusvonala összegyűrődött, de még sem ment tönkre. Csodálom a nők titkos módszereit.
-Khm - köszörültem meg a torkom. Csípőjénél fogva erősen megragadtam és magamhoz húztam. Testünk összesimult. Mér nem bírtam tovább, gyorsan kellett becserkésznem. - Ez a ruha gyönyörű. Jól mutatna a hálószobám szőnyegén. - néztem végig rajta, mire felkuncogott, Szemeim megállapodtak nagy, kivágott dekoltázsán. Megragadtam karját és felcincáltam a bár emeletére, ahol szobák sorakoztak. Rögvest az elsőbe, nyitottam be. Lazán ledöntöttem az ágyra és elkezdtem kigombolni a rajta lévő ruhát. Mielőtt megcsókoltam volna, még egyszer megnéztem. Nem rossz fogás volt Harry, nem rossz, de mégsem az igazi. Végül is a terv az volt, hogy egy menet és kész. Soha többé nem beszélnék vele, sőt talán nem is látnám, csak egy gyors menet, hogy kielégítsem magam. Ám ez azonnal elbukott az első 5 percben. Megcsókoltam, mire valami a szívembe mart, erősen, nagyon erősen. Elsőre nem foglalkoztam vele, de mikor már vagy a negyedikre is belém csípett valami leszálltam a csajról.
-Jól vagy? - lihegett.
-Aha. - nyögtem. Bambán meredtem magam elé. Nyugi Harry. Visszadőltem ismét, s folytattam amibe belekezdtem. De nem ment. Valahogyan nem volt olyan kedvem, az agyam megállás nélkül kattogott. Hogy min? Vagy kin? Sophie-n. A lány szép volt, meg jól csókolt, de nem vágytam rá, egyszerűen nem izgultam fel. Vagyis tök hidegen hagyott.  - Bocs. - álltam fel. - Nesze, igyál valamit. - nyomtam a kezébe 20 fontot, és otthagytam. Az étterembe ellett mennem, sürgősen. Ha az a fasz valamit művel vele, eskü kinyírom. Kinyírom őt is és az egész bandáját is. Tudom a halál nem megoldás, de ez esetben bármit, ismételem bármit képes vagyok megtenni.


Taxit fogtam, s az étterem felé vettem az irányt. Hogy honnan tudtam, hogy ott lesznek? Ismerem Luke-ot. Első randira mozit ígér, de étterembe mennek, majd a második randin moziba, a harmadikon meg hazaviszi és megöli a lányt. Igen, régen nagy haverom volt. Régen...
A sofőr kezébe nyomtam egy kis pénzt, s amilyen gyorsan tudtam kipattantam. Nagy léptekkel közelítettem. Mikor megláttam őket majdnem összerogytam. Komolyan, lábaim zsibbadni kezdtek, s kezem remegett.


Egymáshoz simulva álltak a szőke kocsijának dőlve. A srác teljesen bekebelezte Sophie-t, nem engedte öleléséből. Minden egyes mozdulata, amit a lány felé tett konkrétan fájt. Mintha kést szúrtak volna a gyomromba és azt forgatták. Hátra tűrte Sophie egyik tincsét, majd közel hajolt hozzá. A követező pillanatban pedig a szájára tapadt. Szívem összefacsaródott, lassabban vert, levegőm meg elfogyott. Az az érzés ami akkor bennem volt, egész éjjel Ő járt a fejemben erre meg...



Megcsókolta... Határozottan forróan megcsókolta.

7 megjegyzés:

  1. OMG ELIZA PLS :'))
    Hozzad már a következőt, annyira imádom ezt a blogot *------------------* <3

    VálaszTörlés
  2. istenem, most már komolyan ölje meg Harry Luke-ot vagy mit tudom én, csak legyen együtt Harry és Sophie
    imádtam ♥♥♥
    köviiiiiiiiiiit MOST!!!

    VálaszTörlés
  3. Drága Lishiza!

    Nemrég olvastam egy bejegyzést, az OFF-Írók és olvasók bejegyzését. Ez egy amolyan kampány az írok és olvasók kapcsolatáért. Úgy döntöttem, hogy hirdetem az ötletet és mivel a pontok között található a rendszeres kommentelés az olvasott blogokhoz, ezért bátorkodom írni neked. Mint minden részedet, ezt is imádtam. Egyszerűen aghjgjghjkgk *-* Csak ennyit tudok mondani (vagyis írni) mivel erre nincsenek szavak:')

    Ui.: Ha téged is érdekel ezen a címen megtalálod a kampányt: http://troublemaker-tizes.blogspot.hu/2014/09/off-irok-es-olvasok.html

    Ennek fényében számíthatsz rá, hogy rendszeres kommentelőd leszek:')

    xxRowena

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Rowena!
      Köszönöm a lehetőséget!:)
      Élek vele. Amint lesz egy pici időm kirakom a képet.
      Puszi: Lishiza xoxo

      Törlés
  4. Nagyon Szupcsiii!! Gyorsan kövit!!!! :) :)

    VálaszTörlés
  5. Jujj, nagyon jó. Imádom. Alig várom a kövi részt :)

    VálaszTörlés