music

2015. február 23., hétfő

22. Rész - "Mire várunk?"

Hejhó Frees! 

Íme itt a 22. rész. Nehézkesen és gyötrődve fejeztem be, eléggé elfoglalt voltam a hétvégén, ám most itt vagyok! 
Köszönöm szépen a több mint 50 000-es megtekintést, és a 127 feliratkozót. Olyan jól esett, hogy egy olyan embernek is elnyertem a tetszését aki nem Directioner, viszont a blogot olvassa! Hihetetlen! 

Nem húzom tovább, írjatok megjegyzést, kattintsatok a kis kezekre, illetve olvassátok el figyelemmel a részt!
További kellemes hátfő éjszakát! :D 

Puszi: Lishiza xx.




"Van mikor már az alkohol sem segít rajtad. Teljesen össze vagy törve, és hiába a különféle koktélok, leihatod magad a sárgaföldig, de akkor sem segít már semmi... Semmi... Hogy hogyan lehet összetörni egy alapból összetört szívet? Egyszerűen csak hagyd, hogy felemésszen a szerelem, a fájdalom, esetleg keress boldogságot más karjában, csak vigyázz vele... Soha nem tudhatod, hogy milyen személy áll veled szemben. S, hogy hogyan felejthetsz? Sehogy..."



Sophie Angel



imageMikor már harmadszorra próbáltam szempilláim tövébe tusvonalat húzni, kezdett elpattanni egy ideg nálam, ugyanis a fekete vonal lemosásával lejött a már felkent szemhéjfestékem is. Fekete hajú barátnőm kikapta kezeim közül az ecsetet és egy magabiztos mozdulattal gyönyörűen kihúzta a szempilláim tövét. Kicsit berágva arra, hogy olyan béna vagyok ebben, de mégis büszkén néztem bele a tükörbe. De mégis tartottam az estétől, attól, hogy lebukunk és valószínűleg örök szobafogságba kerülök, ám nem tántorított el a gondolat. A sírás fojtogatott, de a torkomban lévő gombóc és a gyomromban lévő görcsös hányinger miatt nem jött semmilyen folyadék szemeimből. Minden porcikám reszketett, nem csodálkoztam mikor leejtettem a púdert és eltört benne a tükör.
-Úgy sajnálom, én-én nem tudom mi van velem... - kezembe vettem a tönkretett kőpúdert, esetlenül próbáltam tenni valamit. Mona elpakolta a maradék holmiját - beleértve az általam széttört púdert is - és az ágya alá nyúlt. Igencsak meglepődtem mikor egy üveg Vodkát rántott ki onnan. Az üveget felém nyújtotta, én pedig azonnal megértve gondolkozását, habozás nélkül elvettem, s meghúztam. A szeszes folyadék futótűzként szaladt végig nyelőcsövemen, gyomromba leérve kavarogni kezdett, jobban éreztem magam. - Kösz - adtam vissza az üveget, fekete hajú barátnőm is meghúzta és egy laza mosollyal lerendezett egy "szívesen-t". Egy kicsit megkönnyebbülve sétálgattam fel-alá a szobában, éreztem, hogy az alkohol agyamig jut és oldódni kezdtem.
-Még egy korty? - kitéptem Mona kezei közül a Vodkás üveget, mohón nyeltem, először égetett és ijedtemben majdnem visszaköptem, lehunyt szemekkel nyeltem, s nyeltem, míg ki nem fogyott az üveg. - Na aztán jó esténk legyen! - nevetett harsányan, egyből észbe kaptam.
-Kuss! A szüleid meghallják, legyünk egy ki... - nem értem a mondat végére, autó dudálásra hallgattam el. Megjöttek értünk.
Mire kijutottunk a nagy házból, az émelygés fogott el igen magas fokon. Egy perc pihenést kértem barátnőmtől, de azzal védekezett, hogy elkapnak minket. Van esze ennek a lánynak, tökéletesen tudja, hogy hogyan kell manipulálni egy embert, mind ezt úgy eszi, hogy észre sem lehet venni.
A kisbusz amivel jöttek értünk visszafogottnak tűnt, első látásra... Ám a benne ülő emberek közel sem.
-Szépségeim! - szólt ki egy szőke fiú, farmerdzsekije alól éppen hogy kilátszódott amerikás atléta felsője. Minden tiszteletem az övé, mínuszokban trikóban bulizni merész dolog, még ha beltéri is a rendezvény.
-Helló skacok! - pattant be vidáman Mona. Kis segítséggel, de én is bejutottam a zsúfolt járműbe, fejfájás csatlakozott az émelygéshez. Csendesen ülve figyeltem a hangos társaságot, valahogyan nem éreztem magam az ő körükbe, meg amúgy is a fájdalom belém fojtotta a szavakat, egészen addig, míg egy barna hajú srác meg nem szólított.
-Ha már most beadod a derekad mi lesz veled a Funky B-ben? - édes mosolyától jégszívem rohamosan olvadni kezdett, önkénytelenül elmosolyodtam, a fájdalmaim is enyhülni kezdtek.
-Túlélem - sóhajtottam nagyot. Harry mindig a Funky Buddha-ban bulizott, olyan gyengéden érintett ez a téma, olyan rosszul éreztem magam ahányszor csak szóba került. Észrevette letörtségem, rögtön kérdőre is vont.
-Szívügy? - húzta fel szemöldökét.
-Uhm... - beharapott ajakkal bólintottam egyet. - Kérlek ne feszegessük a témát. - lesütöttem szemeimet, abban a pillanatban nem tudom miért, de nevetésben tört ki a srác. Felé kaptam a fejem, olyan... olyan ismerősnek tűnt ez a nevetés. Lehetséges csak beképzeltem magamnak, hiszen annyira zavaros napjaim voltak, ezt a bulit pedig egyáltalán nem kívántam. - Mondtam valamit, vagy esetleg elkenődött a sminkem?! - remegő kezekkel kaptam arcomhoz, az a hülye tusvonal!
-Nem-nem! Khm... Dehogy! - kezem után nyúlt, s elhúzta arcomtól, ölébe süllyesztette. - Csak olyan aranyos vagy, amikor így zavarba jössz...
"Csak olyan aranyos vagy, amikor így zavarba jössz"... - mégis honnan tudta, hogy zavarba jöttem? Azért elég frusztráló és meglepő az mikor egy vadidegen közli veled, mennyire aranyos vagy, mikor elpirulsz, főleg, hogy fogalma sincs mikor jövök zavarba. Megköszörültem torkomat, kicsit kábán - egyre jobban gyengültem -, de még tartva magam kikotyogtam egy értelmesnek tűnő mondatot.
-Ismerjük mi egymást? - hirtelen elkomorult, válaszul megrázta fejét. - Ah, pedig száz százalékig meg voltam győződve arról, hogy már hallottam valahol ezt az édes nevetést! - mondatom végére én is nevetni kezdtem, az alkohol tényleg közel járt már ahhoz, hogy eluralkodjon rajtam, erősnek kellett maradnom.
-Nem emlékszek rád, de nem baj, van egy olyan érzésem, hogy mi még megismerjük ma egymást.
Sejtelmes, perverz mosolya még mindig képenként villant be fejemben, tudtam, hogy ismerem, tudtam, hogy már láttam valahol, de az Istenért nem tudtam beazonosítani. Vigyáznom kellett magamra, az a seb amit Harry okozott még nagyon friss volt, ám ahányszor a Göndörömre gondoltam mélyült. Jó lehetőségnek tűnt, hogy elfelejtsem azokat a smaragdzöld szemeket, ott volt egy tökéletes srác, aki konkrétan felajánlotta magát nekem, azonban... Nem akartam, nem akartam elfelejteni, és nem is tudtam...


***


Mint egy ugri-bugri fekete bolha, úgy pattantam ki elsőként a kocsiból, őszintén bevallva alig vártam, hogy friss levegőhöz juthassak. Odabent csak állott izzadság, s parfüm szag keveredett, tipikus pasi kontra nő helyzet alakult ki. Nem szerettem volna kerülni a barna hajú srácot, ám igencsak keményen nyomulni kezdett, s még mindig nyomasztott, hogy nem tudom ki ő, de arcvonásai ismerősek voltak. Belépve az épületbe egyből elhagytam a társaságot, külön vizekre eveztem, lefordítva kerültem őket.
Füleim lassan vérezni kezdtek a hangos zenétől, nem tudtam mit kezdeni magammal. Egyszer tombolhatnékom volt, egyszer majdnem elsírtam magam, aztán fáztam, végül melegem lett, hangulatom gyakrabban változott, mint egy ország éves hőingása. Körbe tekintettem a nagy teremben, kerestem az ismerős arcokat, de nem találtam. Szokásomhoz híven felültem egy bárszékre, s végig kóstoltam az az esti akciókat, kezdve egy jó kis Sex on the beach-csel. Lassacskán törzsvendégnek számítottam, az elmúlt hetekben, hónapokban rengetegszer megjártam azt a helyet.
-Régen láttalak! - tolta elém a színes koktélt Scarlett. Halványan elmosolyodtam, majd leöntöttem a koktélt.
-Egy Acapulco-t - néztem végig gyorsan az árlistát. - Dolgom volt, nem igen értem rá idejárni. - feleltem egyszerűen nem ragozva túl. Miután megittam a kókuszlikőrös frissítőt is folytattam a koktél kóstolást. - Nincs valami erősebb? - ráncoltam homlokom, nem nem vagyok alkoholista, csak rám tört újra az az éktelenítő fájdalom, hogy elvesztettem Őt.
-El Dorado - nyújtotta Scarlett a Tequila-val erősített koktélt, ez vált be a legjobban.

Éreztem, hogy valaki figyel, továbbra is alkoholba fojtottam bánatom, és az immáron üldözési mániámat is. Mintha minden mozdulatomat követné valaki, parásnak tűnt a helyzet. A negyedik kör után álmosság tört rám, szemeim vészesen csukódni kezdtek, két kar segített megtartani a súlyom. Ismét az ismerős srác bukkant fel, oh tudtam, hogy nem lesz egy perc nyugtom se. Felpattantam, hogy kikuszálódok ölelő karjai közül, de csuklóm köré zárta kezét.
-Hova-hova? - vonta fel karakteres, barna szemöldökeit.
-Mosdóba - vágtam rá, enyhén hazudva. Megindultam, de akkor visszarántott magához, keményen mellkasába ütköztem. - Engedj el! - nyögtem. Fogaimat összeszorítva néztem bele abba a vért kívánó barna szempárokba. - Be fogok pisilni! -  próbálkoztam tovább, mindhiába. Gyengéden fülem mögé tűrte hajamat, csípőjét nekem szorította, nem tetszett a szituáció.
-Beszélgessünk egy kicsit... - suttogta fülembe, a mosdók irányába vitt, akarom mondani rángatott, ott pedig megállt. Egy hirtelen mozdulattal lökött neki a kemény, bordó falnak. A lökés hatására elég durván bevertem kezem, nagyot sikítottam. Könnyeimmel küszködve ordítottam felé.
-Normális vagy? - hogy a fájdalmat csillapítsam szorítottam a sajgó pontot. Perverzül elvigyorodott, végigmért. Bal kezével állam alá nyúlt, egészen közel hajolt ajkaimhoz. Gondoltam rá, hogy lefejelem, de alig bírtam megállni a saját lábaimon, és nem kellett az, hogy jobban fájjon a fejem. - Mit akarsz? - sziszegtem.
-Nyáron abban a kis rövidnadrágban jól néztél ki, de ez a ruha megbabonáz - kezét combomra simította, próbált ruhám alá férkőzni.
-Te-te-te... - dadogtam kétségbeesetten, beazonosítottam az illetőt - Megvan, a park! A parkban találkoztunk, mikor gyógyszerért mentem!
-Úgy bizony - lihegett. - Drágaságom a FREE hiányol, nincs kedved visszajönni? Olyan édes voltál abban az aranyos bőrszerkóban.
Köpni-nyelni, de még levegőt venni is nehezen tudtam. Mondtam Mona-nak, hogy nem szabadott volna eljönnünk, és ha belegondolok, hogy ő ezzel a személlyel barátkozott, kiráz a hideg... Zakatoló szívvel figyeltem mit próbál tenni velem, szerencsémre ügyetlenkedett. Végtagjaim remegni kezdtek.
-Hagyj békén - préseltem ki fogaim között, mire ajkait felém közelítette. Abban a pillanatban lendült a kezem, s nagyot csattant borostás arcán. Meglepetten hőkölt hátra, elég sokat pofoztam, belejöttem. Nem számolt avval, hogy ekkora erővel meg tudom ütni,kicsit kábult arccal nézett rám. Eljutott a tudatába, hogy mit tettem, vállamat megfogta, s még erősebben nyomott neki a falnak, alkarjával torkomat nyomta. Halk sikoly szaladt ki ajkaim közül, levegőért kapkodtam.
-Te utolsó ribanc! - ordította képemben, szájszagából ítélve ő sem volt már szomjas. Elkaptam kezét, hogy lazítsak szorításán, de akkor még szorosabban zárta nyakam köré ujjait.
Gyengébb lettem, az oxigén vészesen fogyott. Megfulladok. Fejem egyre forróbb lett, míg szemeim teljesen bepárásodtak és kicsordult az első könnycsepp. Lábaim ezzel párhuzamban teljesen elgyengültek, nem éreztem semmit, úgy tűnt az utolsó sóhajtásom már a végét járja. Végigsimítottam jobb karomon, hirtelen egy hideg áramlás csapott meg - furcsállottam, miért is fúj bent egy épületben a szél? -, ennek hatására minden erőmmel balra fordítottam fejemet. Szemeim nagyra tágultak, amint megláttam a felénk közeledő alakot, valahogyan erőt nyertem a látványtól. Másodpercek múlva kifulladva rogytam le a földre, a barna hajú srác a parkból, pedig úgy szint kábultan - egy jó nagy jobb horogtól - esett össze.


Remegésem csillapodott, amint felsegítettek a földről, maga után húzva vezetett ki keresztül a tömegen, a bejárati ajtóig - amit kicsapott - meg sem állt. Mintha kiakarták volna tépni szívemet helyéről, féltem, hogy újra előjön az asztmám és, hogy nem tudunk mit tenni. Ahogyan a smaragd zöld szemekbe néztem megnyugvásra találtam, levegővételem lelassult, majd visszaállt az eredeti tempóba. Már nyitottam volna ajkaimat, mikor beelőzött a Göndör.
-Van fogalmad róla, hogy mit művelsz, Sophie? - ordította, nevem hallatán megremegtek ajkaim, legszívesebb a földre rogyva végig sírtam volna az éjszaka maradékát. - Ez egy állat! Tudod mit tehetett volna veled? Payne FREE tag, előle menekültünk, most meg együtt táncoltok? Jól megy egyeseknek, hamar túltetted magad a történteken! Mit keresel egyáltalán itt? - idegesen fürtjei közé túrt, közben agyam azon kattogott, hogy én is hajába süllyesztem ujjaimat.
-Bulizok - vállat vonva mosolyt erőltettem magamra.
-Ne csináld - takarta el arcát. - Nem bírom ezt! - felvont szemöldökkel meredtem rá, pimasz voltam, a kis pimasz Sophie aki kikészíti a srácokat. Köszönet az alkoholnak. Kint állva a hidegben az égre néztem, sötétkék takarót apró, ezüst csillagok díszítették, hiába London nagyváros, hiába van annyi fény, a csillagokat, mindig ki lehet szűrni. Harry-re pillantottam, szemeivel engem kémlelt, tetőtől talpig felmért, végül arcomon pihentek meg szemei. -Mire várunk? - suttogta, gyorsan futott át rajtam fátyolos hangja, esküszöm soha nem éreztem olyan melegséget, mint akkor. Jól tudtam, hogy rosszul cselekszem de azonnal Harry göndör fürtjei közé túrva, mellkasába temettem arcom. És hosszú hetek után végre felszakadt belőlem az a fájdalmas sírás ami addig nem, hosszú hetek után végre megnyugodtam karjai között. Tenyerét hátamra csúsztatta, s óvatosan magához húzott, mélyen beszívtam jól ismert illatát. Fájt mindenem, sajgott a fejem a sok alkoholtól, bármelyik pillanatban kiüríthettem gyomromat, olyan gyengénk éreztem magam. Harry közelében gyengének, félénknek és ártatlannak, túl nagy hatást gyakorolt rám.
-Sajnálom - mormolta fülembe, azonnal kirázott a hideg, rég nem hallott hangjától. - Apád miatt van ez az egész, én-én nem hagytalak volna a kórházba, soha nem hagytalak vo...
-Tudok mindent, nem kell magyarázat - szóltam közbe mondandójába. - Így is sokat hallottam - kezemet tarkójára támasztottam, míg homlokomat az ő homlokának döntöttem. A zöld íriszekbe nézve megbolondultam, hogy akartam azokat elfelejteni? Érezte, hogy éhezem csókjára, szóvá tette.
 -Én is szeretném, de nem lehet - alsó ajkára harapott, ahogyan elnéztem elég sebes volt, bőre csak foltokban helyezkedett rajta. Csalódottan meredtem rá, erre vágyunk mindketten, egymásara. - Kérlek ne nézz így! Megszakad a szívem - hangja megremegett, nem tudtam mit reagálni rá.
-Úgy szöktem ki. Mona-val, tudod... - esetlenül hebegtem neki, nem szerettem volna a múltat felhozni, de így adódott.
-Tudom - sóhaja nekem fájt, nagyon fájt. Homlokát elhúzta tőlem, halk nyögéssel mutattam ki nemtetszésemet. - Ne adj ki ilyen hangokat - mormolta. - Olyanokra gondolok tőle... 
-Mikre? - a közöttünk lévő kis távolságot, amit az előbb okozott, most csökkentettem lépteimmel. Furcsállottam öltözékét, szokásos fekete póló-fekete csőnadrág helyett, fekete ing-fekete csőnadrág kombinált testén. Előnyömre vállt az, hogy mellkasa aljáig ki volt gombolva, így kezemet könnyen be tudtam csúsztatni alá. Lágyan simítottam végig rajta, tökéletesen kidolgozott hasán egy kicsit többször átmentem, végre elértem nála azt, hogy tincseim közé túrjon. Harry egyre gyorsabban vette a levegőt, azt hiszem egy kicsit felcsigáztam testét, bár ha belegondolok ezt tűztem ki célnak. Közel hajolt arcomhoz, semmi alkohol illatát nem éreztem, meleg lehelete csiklandozta nyakam.
-Most kihúzod onnan a kezed, vagy...vagy... - formás, rózsaszín ajkai súrolták enyéimet. 
-Vagy mi lesz? - kérdeztem vissza, éppen csak lábujjhegyre kellett állnom, hogy elérjem ajkát, de helyette kihúztam a kezem, és váratlanul megmarkoltam fekete bőrövét. 
-Apád kinyír téged ha ez kiderül? - sóhajtotta ismét fájdalmakkal teli.
-Valószínűleg igen, vagy örökös szobafogságot kapok, esetleg apám előtt kinyír a FREE, miért? 
-Mert nem bírom visszafogni magam - amint kimondta utolsó szavait lerohamozta ajkamat. Először csak forró csókot lehelt rá, s miután elvettem a bőrövről kezem, majd enyhén borostás arcára csúsztattam, rákapcsolt egy fokozatot. Teljes összhangban mozogtak fel-le, hirtelen ötlettől vezérelve beleharaptam a Göndör alsó ajkába, nem sült el valami jól. - Chh! - szisszent fel és eltolt magától. Kezét szája sarkához kapta, ijedten konstatálta, hogy megsebesítettem. - Baszd meg Sophie, ez vérzik.
-Adjak rá gyógypuszit? - nevettem el magam. Harry arcáról lefagyott a mosoly, teste is lemerevedett, figyeltem kezét ami fokozatosan ökölbe szorult.
-Ne mozdulj meg - mondta alig hallhatóan, elfehéredve. Kezem után kapott, s magával húzott egészen a kocsijáig. A motor hangja hamar felbőgött, gázra taposott, ezzel elhagytuk a Funky Buddha környékét.

13 megjegyzés:

  1. Uuuuuuuu ez de nagyon jó lett! <3 nagyon siess a kövivel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, sietek ahogyan csak tudok. :)

      Törlés
  2. Huhhúúú
    Harry ismét a színen *o*
    Ajj, olyan kínzó, hogy Sophie- t el akarja tiltani mindentől az apja :( Oké, elrabolták, szar volt, meg minden, valamelyest megértem, de olyan rossz lehet neki... És hogy nem engedi Harry- hez, hát az... Á, arról már nem is beszélek!

    Viszont ezt a részt is elolvastam, közben pedig visszaemlékeztem a legelső fejezetre, amit írtál. Amikor még nem ivott. :D Milyen rég volt már... :D

    Alig várom a következő fejezetet, annak ellenére, hogy ez is nem rég jött ki :D

    Ölel, Alyssa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sophie a kulcsa a FREE-nek. Hogyha sikerül fogságba ejteniük, akkor meg tudják vesztegetni az apját, hogy ne azonosítsa be a rendőrségen lévő könyvet. Ennek igazából később lesz jelentős szerepe. Eddig csak egy részben fejtettem ki... :)
      Hát igen :D uh, tényleg régen volt. Ahogyan a trailerben is látható (felül a fejlécnél megtalálod) Sophie kivetkőzik magából. Egyesek szerint sablon sztori, ám azok az "egyesek" még nem tudjak, hogy mi fog ebből kisülni ;)

      Köszönöm a kommentet, sietek :)

      Puszi: Lishiza xx ❤

      Törlés
  3. Imádom imádom imádom
    Gyorsan kövit
    Fantasztikusan ,írsz valódi rajongó vagyok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kedves vagy! Köszönöm szépen:)

      Törlés
  4. 2 éjszaka alatt olvastam el az egészet. Bevallom, először nem tetszett. Nagy igényeim vannak a blogokkal kapcsolatban, és rossz szemmel néztem a szereplők viselkedését, az első pár részben, de mondhatni, amennyire nem volt kedvem hozzá, annyira szerettem meg, sőt talán jobban is. Örülök, mikor nem adok fel dolgokat. Kellemesen csalódtam.:)
    Milyen rendszerességgel fogsz részeket hozni?:)
    Minél hamarabb várom a következőt!
    Nonci.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uh, először is köszönöm, hogy itt vagy és nem görgettél tovább! Másodszor, azt is köszönöm, hogy kitartottál és elolvastad az eddigi részeket. :)
      Hetente hozom a részeket, ám valahogyan mindig kicsúszok. Júniusban kapok saját számítót. Onnantól kezdve valószínűleg gyakrabban.
      A 23. részt pedig már olvashatod!
      Puszi: Lishiza xx.

      Törlés
  5. Húúú!!!Én egyszerűen imádom a blogod!!!!
    Elolvastam az első részt és úgy rákattantam hogy egy nap alatt elolvastam az összeset :D
    És gratula mert többször is sikerült megsiratnod! ;)
    Puszikállak ☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem volt szándékomban megsiratni téged! :D
      Köszönöm, hogy itt vagy és, hogy ilyen hamar behoztad az elmaradottságod! :) ❤
      Puszi: Lishiza xx.

      Törlés