music

2015. március 20., péntek

24. Rész - "Tudok a játékodról!"

Hey Frees! 

VÉGRE itten vagyok, nagyon nehézkesen jutottam el idáig, de MEGINT új résszel szolgálok nektek! :) 
Köszönöm szépen a rengeteg oldalmegjelenítést és kommenet! Nagyon-nagyon hálás vagyok, és el sem hiszitek, hogy mennyire jól estek. :') 
Nagyon köszönöm azt is, hogy ilyen kitartóak vagytok! 
Egy szóval: köszönök mindent! (Upsz ez két szó. :D) 

Nem szaporítom a szavakat, jó olvasást! Remélem tetszik majd, hagyjatok magatok után egy kis nyomot. 

Puszi: Lishiza xx. 



"Valakit boldognak látni természetes dolog, pedig sokszor a mosoly alatt más bújik. Fájdalom, görcsös, keserű érzés, maró ideg... Szeretteinket akkor tudjuk a legjobban megvédeni, ha eltaszítjuk magunktól őket. Még ha majd' belepusztulunk is a szenvedésbe, a hiányba. Hogy zsarolás, vagy bántalmazás áll-e a háttérben? Nem számít ilyenkor, csak a biztonság..."



Sophie Angel


Az éjszaka első fele mesébe illően alakult - még úgy is, hogy nem történt semmilyen behatolás -, még is az egész mese egy horror filmbe torkollott át. Ismét fájdalmak voltak abban a szobában, ám ezúttal nem én szenvedtem. Hajnali három körül Harry nyöszörgésére ébredtem, hevesen és sűrűn forgolódott a nagy ágyban. Azt hittem, hogy csak másnapos, de miután erősebben nyögött fel nem tétováztam. Nevét suttogva, gyöngéden fogtam kezeim közé arcát. Mellkasa föl-le járkált, ijedve néztem kilátszó bordáit, elég nehezen vette a levegőt, reflexből háta alá nyúltam, s felültettem. Végre kinyitotta szemeit, melyekben a fájdalom jelei látszódtak, nyöszörgése sírásba ment át. Gyöngyöző homlokának nyomtam kezem, testhőmérséklete az egekben járt. Ledobtam magamról a takarót, hogy kimehessek pár gyógyszerért, mikor kezem után kapott.
-Ma-maradj - préselte ki magából. Zöld íriszeivel könyörgött. Belülről az hajtott, hogy a gyógyszerek segíteni fognak neki, ám én sem vagyok kőből, megtörtem könnyei láttán. 
Komótosan visszakúsztam az ágyba, hátamat a támlának döntöttem. A Göndör felé nyújtottam kezem, habozás nélkül összekulcsolta ujjainkat, erőtlenül zuhant mellkasomra. Karjaival magunkra dobta a takarót, utána egyiket csípőm köré fonta, a másikkal pedig állam alá nyúlt.
-Szükségem van rád - morogta édes mosoly kíséretében. Elképesztő, hogy mennyi pozitív energiát árasztott az ellenére is, hogy egy lázas rémálomból ébresztettem fel. Minden porcikám reszketett érintésétől. Azonban szívemet nyomta a gondolat, mi zavarta így össze őt? Akármennyire is kíváncsi voltam, nem kérdezhettem meg tőle, hogy miért olyan zaklatott... - Min gondolkodsz? - sóhajtotta szakadozott levegővétellel.
-Semmi csak - dörzsöltem meg arcom, majd megráztam a fejem. - Mindegy, nem számít. 
-Figyelj - tolta feljebb magát, hogy egy vonalban legyen tekintetünk. Arcához nyúltam, letöröltem az éppen leguruló könnycseppet. - Utálom amikor sírni látsz. - nevette el magát, ezzel megszakítva mondandóját.
-Ez csak természetes, mindenki sír, még a rossz fiúk is - néztem szemeibe, Harry tekintete hirtelen váltott komolyra. 
-Szóval rossz vagyok - bólintott. Kezeit ölébe ejtette, kérdőn pillantott fel rám. - Miért hiszi ezt mindenki? El sem tudják képzelni, hogy milyen vagyok valójában! Te pedig már elég ideje ismersz ahhoz, hogy tudd, egyáltalán nem az vagyok, akinek mutatom magam. Ez csak egy álca, ha nem mutatnám a tetkós, kemény énem, valószínűleg már... - hadarni kezdett, szemeim formás szájára vánszorogtak, egy idő után elvesztettem a fonalat és leállítottam. Ajkaimat az ő rózsaszín ajkainak nyomtam, sikeresen elhallgattatva. Vártam ölelésére, de ahelyett, hogy körém fonta volna izmos karjait, eltolt magától. - Nem. Ez most, nem megy - temette arcát tenyerébe. Gyors mozdulatokkal felkapta a takaróját, s kiviharzott a szobából. Majd visszajött a párnájáért. - Sajnálom, ez így lesz jó mindkettőnknek! - azzal végleg kiviharzott.
Tátott szájjal néztem végig az egész jelenetét. Azt, hogy hogyan változott a kedves, gyengéd kis fiúból, egy rideg, makacs és összetört... kis fiúvá. Annyira reménykedtem abban, hogy befejeződött az a sok dolog amely rettegésben tartott minket, ám igazán csak akkor kezdődtek. Hiába mentem volna utána, visszaküldött volna a hálóba. Olyan önfejű, olyan akaratos, és még mindig töm érdeknyi titok lapult meg tarsolyaiban. Elkönyveltem annak, hogy csak behisztizett, különösebben nem foglalkoztam vele. Tudtam, hogy reggel tisztázza magát, Így átadtam magam az álomvilágnak, ekkor kezdődött az egész éjjeli fejfájás, mely a másnaposság jele.



***


A függönyön átszűrődő fényeknek - és a bűntudatomnak, mert Harry nem jött vissza mellém - köszönhetően hamar felébredtem. Kiráncigáltam egy fehér pólót Harry szekrényéből, s megcéloztam a fürdőt. A lakás kihalt, sehol nem találtam a Göndört. A reggeli tusolás után, ismét próbálkoztam, ugyanolyan sikertelenséggel. Szörnyű "Mi van, ha...?" ötletek támadták meg belsőm, elöntött az adrenalin és a félelem. Ha miattam esett baja, azt soha nem bocsátottam volna meg magamnak. Én mondtam neki azt a hülye "rossz fiús" dolgot, amire annyira ideges lett, minden ok nélkül. Nagyon jól tudja mi a véleményem róla, ez ellenére is egy kicsit sikerült berágnia rám. Kétségbeesetten tárcsáztam Harry számát. Kicsengett. Abban a pillanatban nyílott a bejárati ajtó, Ő lépett be rajta két szatyorral a kezében. 
-Hála Istennek - sóhajtottam. Még mindig remegő kezekkel szorongattam a telefonom, arra számítottam, hogy lerakja a zacskókat, megfordul és széttárt karokkal várja, hogy a nyakába ugorjak. Édesen belepuszil a hajamba, s olyan szorosan ölel magához, mint még soha. Fülembe pedig valami aranyos dolgot motyog. De ehelyett megvetést, elhanyagolást, egy szóval a nagy semmit kaptam. A szatyrokat igaz lerakta, de nem fordult meg, nem várt tárt karokkal, nem ugrottam a nyakába, nem puszilt bele a hajamba... És nem motyogott semmit füleimbe. 
-Har... - kezdtem, de enyhén mondva félrelökött. Egyszerűen csak neki állt reggelit készíteni. Szó nélkül sürgött-forgott, mikor elé keveredtem - véletlen direkt alkalom - szemrebbenés nélkül kikerült. Nem tudtam mire vélni furcsa viselkedését. Csak lecövekeltem oda, mint egy növény, egy cserepes növény, s figyeltem minden mozdulatát. Rosszul esett, hogy Ő nem viszonozta.
Türelmesen kikerült, majd lehelyezett két tányért az asztalra evőeszközökkel együtt. Megelégeltem, hogy nem szól hozzám, de még rám se néz, ezért mire visszafordult a tűzhelytől, velem találta magát szemben a pulton. 
-Mit művelsz? - ráncolta homlokát.
-Csak... - néztem szét, és vállat vontam. - Felültem a pultra. Csatlakozol? - nevettem. Harry halántékát dörzsölve sóhajtott. 
-Szállj le, had folytassam a reggelit - parancsolta. El kellett terelnem a szót, hamar rögtönöztem. 
-Mióta tudsz főzni? - kérdeztem. Meglepődött kérdésem hallatán, mogorva arccal meredt rám. - Oké, akkor ne válaszolj. Szóval szeretsz főzni? Van valami specialitásod? Nekem van, megmutassam? - átkaroltam nyakát, s lábaimat csípője köre fontam, azonban mielőtt lecsaphattam volna ajkaira kezeit közénk tette. 
-Ne... - tolt el. Remegő kezeimet ölembe ejtettem. Mellkasom szorítása egyre kellemetlenebbé vált, ahogyan távolodott tőlem. Elengedte kezem, majd határozott mozdulattal visszafordult a tűzhelyhez. Mardosó, keserű íz töltötte be számat, mintha egy káposztatorzsára haraptam volna rá. Égetett, fájt, minél hidegebben viselkedett annál jobban elvesztem. Hogy miért csinálta azt, mikor előző éjjel még ki volt éhezve rám? Tisztán és érthetően megmondta, hogy a szüzességemre pályázik. Egyik napról a másikra borult el a feje, egy hülye megjegyzés miatt, amit egyáltalán nem gondoltam komolyan. Inkább csak huncutságból mondtam, de neki feltétlenül ki kellett akadnia. 
-Megmagyaráznád, hogy mégis mi a franc bajod van ma reggel? - egyenesen szemeibe néztem, vagyis csak próbáltam. Feszengve tördelte ujjait, mindenhova pillantott csak rám nem. Mivel érdemeltem ki azt a bánásmódot? Nyitotta ajkait, de beelőztem. - Tudod mit? Inkább ne magyarázkodj. Sajnos fogalmam sincs mi a frász bújt beléd, azt megérteném, ha nő lennél. Nekünk havi egyszer jogosan megadatik a lehetőség, hogy ilyenek legyünk, de Istenem.... Harry miért vagy ilyen ellenszenves? Azt hittem kedvelsz, vagy van...
-Kedvellek - tört meg. - De azt gondolom, hogy sokszor a hallgatás a megoldás erre az egészre. - lélegzetem megakadt szavai hallatán. Mégis mit jelentett ez? Kicsit úgy tűnt, mintha még jobban össze akart volna zavarni, azzal a furcsa kijelentéssel. - Reggelizzünk! 
Elegem lett, hátat fordítva neki helyet foglaltam az asztalnál. El kell ismernem tehetségesen főz, csodás reggelit ütött össze. Tojásrántotta, szalonnával, a fűszerek harmóniája is pompás volt. Nem hittem el, hogy hogyan lehet valaki ennyire tökéletes, gondoskodó, és elvetemülten aranyos. Természetesen továbbra is zavart viselkedése, ami még jobban az az, hogy egyszer sem nézett rám. Szükségem volt tisztázni a helyzetet válaszokra vágytam. Amint lerakta villáját, alkalmam nyílt felszólalni ez ügyben. 
-Harry, lenne egy kérdésem - megvártam míg rám néz, végre megtalálta szemeim. Hirtelen elment az étvágyam a tojástól, Őt kívántam. Porcikáim reszketése nem hagyott alább, inkább csak fokozatosan nőtt, ahogyan elmélyült szemeivel. 
-Igen? - szólalt meg nagy meglepetésemre. Összeszedtem minden bátorságom, kinyögtem azt a kérdést amire egy ideje, nagyon hosszú ideje kíváncsi vagyok. 
-Mi van közöttünk? - szám kiszáradt, így egyből a narancsléért nyúltam. A Göndör levette íriszeit rólam, kicsit leakadt a kérdés hallatán, nem mertem ismét feltenni, máshogy cselekedtem. - Mi most akkor...
-Barátok vagyunk - ráncolta homlokát. A nyelőcsövem helyett a narancslé légcsövemet találta meg, köhögéssel álcáztam a feltörni készülő sírásom. 
-Barátok extrákkal? - csillant fel szemem. Úgy véltem valami rossz viccet űz velem, ám közel sem tartottam "viccesnek". - Ugyanis a "sima" barátok nem nézik egymást így... Célzok arra, hogy majd' kiesik a szemed úgy bámulod a fekete melltartómat, ami átlátszódik a fehér pólódon - az egész helyzet olyan kellemetlen volt. Égő arccal néztem a napfényben megcsillanó barna fürtöket.
-Nem Sophie, amolyan barát barátok, extrák nélkül - hangja a mondat végére elhalkult. Mereven nézett egyenesen. Orrnyergemet masszírozva dőltem hátra a széken, felhúztam magam mellé lábaimat, csak el akartam tűnni. Úgy éreztem, hogy sikerülni is fog, elsüllyedek a szégyenben. Tudtam, hogy nem kellett volna utána járnom ennek, csak magam alatt ástam a gödröt. 
-Mondd a szemembe! - álltam fel. A Göndör ugyanígy tett, láttam a zöld smaragdokat megcsillanni. Mintha bánta volna kijelentését és küszködne valamivel.
-Sajnálom Sophie, de barátságnál nem igazán lehet több közöttünk - kezem után nyúlt, hogy véletlenül se tudjak elrohanni, erősen zárta rá ujjait csuklómra. - Tudom, hogy most legszívesebben sírva elrohannál, de kérlek ne tedd. Hallgass meg! Nem lehet több közöttünk a te érdeked miatt és a... - elakadt szavába, gondolkozott. - Néha körül kellene nézned a nagyvilágban. Nem csak lehajtott fejjel járni az utakat... - elmorzsoltam az első könnycseppet, majd a másodikat is, jött a harmadik, azután pedig a századik. Nevetésben törtem ki. - Jól vagy? - kérdezte a Göndör. 
-Persze - feleltem. - Csak hálát adok az égnek, hogy nem adtam neked tegnap éjjel a szüzességem. Hogy lehettem ekkora hülye? De most komolyan? - kezeimet barna tincseimbe mélyesztettem. Eltávolodtam Harry-től. - Ugyanolyan vagy, mint a többi! - ordítottam arcába torkom szakadtából. - Ugyanolyan mocskos, perverz szemétláda! Aki csak arra vár, hogy becsalogasson valakit a málnásba. Istenem, hogy lehettem ilyen... Ahh!! - kezeimmel arcomat takartam, és a forró könnyeket törölgettem. Testhőmérsékletem pillanatokon belül megemelkedett. Forrni kezdtem. - Azt hittem, hogy ezt egyszer már eljátszottuk, hogy már túl vagyunk ezen. Azt mondtad soha nem bántanál, hogy lehetsz ekkora hazug? Hogy tudsz így hazudni! Van fogalmad róla mennyit szenvedtem az elmúlt hetekben miattad, a tegnap éjszaka azokhoz képest a mennyország volt! És most ismét szenve... - Harry arca eltorzul, egy lépést tett felém, reagált a kirohanásomra. 

-Azt hiszed, hogy én nem szenvedtem? Hogy csak folyton téged ér ennyi fájdalom és sérelem? Egyáltalán, hogy fér a fejedbe ennyi vád? Tényleg ezt feltételezed rólam, hogy azok után... - mondatát elharapta. Mintha nyíl hatolt volna belé, lehunyta szemeit és beleharapott alsó ajkába. A látványtól még inkább összezuhantam. Csak akkor harapdálja ajkait mikor tényleg van valami gond... Nagy levegőt vett, tekintetét ismét rám emelte. - Szenvedek Sophie - suttogta. Kezét arcomra simította, pilláim elnehezedtek, meg akartam ölelni, de nem ment. A zöld smaragdokban megbánás látszott, és végre kikerültem a fát, megláttam az erdőt. 
-Örülök, hogy ezt akkor közlöd velem, miután már beléd habarodtam - vágtam fejéhez, ismét ajkába harapott. - Vigyél haza, most! - sóhajtottam.
Szó nélkül megragadta az autó kulcsát, alig kellett pár pillanat, hogy össze szedjem a cuccaimat, már lent is voltunk az kocsinál. 


***


Csendben figyelte az utat, igazából csak a szipogásunk töltötte be a jármű légterét. Írtam Mona-nak egy SMS-t, hogy hozza el a cuccaimat, amiket a buli előtt nála hagytam. Később érkezett rá egy "OK" válasz. A Göndör rendesen túráztatta a kocsi motorját, percenként felpörgette. Házunk elé gurulva lassan és óvatosan parkolt le, hogy ne hallják meg a szüleim kinél is töltöttem az estém. 
-Beszéljük meg - kapta el csuklóm, mielőtt kiszállhattam volna az autóból. Mogorva pillantást kapott tőlem. - Ez nem az aminek tűnik Soph!
-Ne hívj Soph-nak! - rántottam meg kezem. Igazából nagyon is jól hangzott szájából nevem (még) rövidebb verziója, de akkor lelkileg nem bírtam. 
Erősen meghúztam az ajtó kilincsét, amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a járművet. Pillanatokon belül egy izmos kar fonódott csípőm köré.
-Kérlek! Beszéljük meg, nagyon szépen kérlek Sophie! - tűrte félre szemembe lógó tincsem, rózsaszín ajkait bámulva ismét elkapott a sírás. 
-Mit akarsz ennyire megbeszélni? Mire jó ez Harry? Valaki bántott, vagy megzsarolt? Mi történt veled? Könyörgöm segíts már ki mert belepusztulok a gondolataimba.
Egy vonalba préselte ajkait, ölelése lazult, szemeim pedig nagyra tágultak. Minden mozdulata korlátozott volt, figyelték. Valahogy ráéreztem viselkedése zavarodottságára.
-H-harry - súgtam. - Ugye nem? Mondd, hogy nem találtam el, kérlek mondj már valamit! - hangom egyre magasabb és hisztérikusabb volt.
-Később megbeszéljük - nyomott egy puszit homlokomra. Autója felé futott. 
-Ne, várj! Zsarolnak? A FREE? Vagy a tagjai? Fred? Harry várjál már! - loholtam vissza az autóig. Megrázta fejét, mitől göndör fürtjei a szemébe csapódtak. Lefagytam. Tudtam, hogy ki az és legszívesebben letagadtam volna a vezetéknevemet. Nem akartam, hogy Harry bajba keveredjen, így nem faggatóztam tovább. - Majd beszélünk - suttogtam. A Göndör kis mosollyal szája sarkában, megkönnyebbülve bólintott és elhajtott. 
Feldúltan lépkedtem a ház felé, becsaptam magam mögött az ajtót, s egyenesen a nappaliba mentem. Pont ott találtam a célszemélyt. Mérgemben földhöz vágtam a kezemben lévő holmim, könnyek között törtem ki. 
-Kicsim! - szólt hozzám anyám. - Valami gond van? - kedvességét és aggódását kizártam, egyszerűen csak a másik szülőmet bámultam. 
-Tudok a játékodról! - kiáltottam apa felé. - Tudom mi mit művelsz, csak azt nem tudom miért? Hát nem akarod, hogy a lányod boldog legyen? 
-Miről beszélsz Angyalom? - nézett zavart tekintettel apám. 
-Nem, nincs Angyalod... És kérlek szépen ne játszd a hülyét, apa! Mivel zsarolod Harry-t? - szaporán vettem a levegőm, pulzusom az egekben járt, míg mellkasom egyenlőtlenül emelkedett fel-le. Milyen családba kerültem?...

16 megjegyzés:

  1. Na... most..... megfolythatom az apját? Könyörgöm mond hogy igen *w* Oké hogy félti a lányát.... de az Isten szerelmére hagyja már ôket békék >.< Egy kis boldogság kijárhatna már mindkettônek.... Jó...... cucu pöppet felment ahogy elképzelem a jelenetet az érzést meg ismerem :/ De az a beszólás Sophinak xD Igaza van.... nekünk meg van engedve :D xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves I. V. Noir Ange! :)
      Attól tartok, hogy még nem, nem fojthatod meg. Sajnos (vagy nem sajnos) van még pár tervem Thomas-szal. :)
      Okoz ő még meglepetéseket nekünk, Harry-vel együtt...

      Törlés
  2. Na jó, most már tényleg utálom az apját! >.<
    Annyira sajnálm mindkettejüket, de Harryt még inkább:(
    Nagyon várom a következőt remélem Sophie jól megmondja az apjának a magáét!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Harry sok rosszat kap, és még mennyit fog...
      Sophie egyre jobban kinyílik, talán ő is elkövet pár dolgot. :D

      Törlés
  3. Huh........K***a jóó lett!Szegény Sophie-t annyira sajnálom...de ha az apjának benne van a keze és megzsarolta Harry-t akkor esküszöm I.V. Noir Ange-el együtt megfojtom!!!
    És haragszom rád!Képes voltál itt abbahagyni a részt!Nagyon huncut vagy!:D
    Pusszantalak ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja és még...
      Harry-t is sajnálom ha az a mocsok tényleg megzsarolta...de miért nem mondta el Soph-nak?Akkor nem lett volna ennyi félreértés...
      Könyörgöm siess a kövivel!

      Törlés
    2. Haha, köszönöm! :D
      Szerintem lassan megalakul az "Utáljuk Sophie apját" csoport. :D
      Kérlek, ne haragudj, de kell egy kis izgalom bele c:
      A következő részből pedig kiderül majd, hogy miért nem mondott semmit Soph-nak. :)

      Törlés
  4. Hűűhaa...
    Nem rég bukkantam a blogodra -pontosan két napja- és máris elolvastam az összes részt! :D Remélem minél hamarabb tudod majd hozni a részeket, mert iszonyat jók! :)

    Egyébként:
    Fantasztikusan tudsz írni, irigyellek is miatta, és Sophie meg Harry tök cukik együtt, de nem tudom megérteni Sophie apukáját. Az oké, hogy nem akarja a lánya mellett tudni azt a fiút, de az ég szerelmére! :D Akiket a sors egymásnak teremtett, azokat tessék má' békén hagyni!
    Remélem mihamarabb érkezik a rész! :)

    Brynn

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz Brynn!
      Gratulálok a gyors elolvasáshoz! :D
      Irigységre nincs okod, én csak leírom amit gondolok. :)
      Sophie apja nem véletlen viselkedik így. Kettő nyomós ok is található a háttérben. Remélhetőleg az olvasósim is hamar megtudhatják, hogy mik ezek. :)
      Köszön a szép szavakat xx.

      Törlés
  5. nagyon jó.várom a folytatást :) ..Amúgy nagyon jó vagy ebben,még csak pár napja (az a pár nap 3nap-ja) olvasoma blogodta,és nagyon tetszik így továbbb :) !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, látom többetek is pár nap alatt átrágja magát a részeken, ezt csodálom bennetek! :D
      Sietek a következő résszel. Xx.

      Törlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Szia tegnap találtam rá a blogodra és iszonyat jó.
    És üzenem Sphie apjának hogy most már nemcsak a a FREE elöl kell menekülnie.
    És jelenleg én jelentem a nagyobb veszélyt számára.
    Aki ismert tudja hogy feminista vagyok.
    És eléggé eltökélt. Ha eltervezem hogy kinyírom az akkor úgy is lesz. Úgyhogy fusson, fusson amíg tud.
    Ha megtalálom abból nem lesz köszönet.
    Siess a kövi résszel!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz! :)
      Thomas most rendesen megkapta tőletek azt amit megérdemelt!!! :D szerintem itt most mindenki rá feni a fogát, fogj össze valakivel. De van egy olyan érzésem, hogy neki nem elég a futás. Így látva milyen kitartóak vagytok, hamarosan elkapjátok és kivégzitek! :D

      Törlés
    2. Oh hova gondolsz:D.....Én kivégezni??:).....én nem kivégezni hanem megkínozni fogom!! És csak utána ölöm meg! Szerintem szervezek ilyen kis össz gyülekezetet mint amit a filmekben boszorkány üldözéskor szoktak. Muhahaha......Nagyon kemény kínzásnak fogom alávetni az biztos:)
      Már nagyon várom hogy haljam ahogy az életért könyörög^^
      És majd ahogy üvölteni fog a fájdalomtól......Istenem, alig bírom kivárni:)
      Ahogy végig húzom majd a kést a bőrén......és elkezd csorogni róla a vér^^
      Uram isten, najó én mentem valami pisztolyt vagy puskát venni!
      Egyébként siess a kövivel!^^

      Törlés
  8. Imádom imádom és imádom
    Gyorsan kövit mert megőrülök
    Nagyon tehetséges író vagy és ez a legjobb blog amit valaha olvastam,soha ne merészeld abbahagyni az írást ,mert neked ezzel kell foglalkoznod

    VálaszTörlés