music

2015. március 28., szombat

25. Rész - "Szerelmes vagyok belé!"

Aloha Frees! 

Kezdjük sorjában. Sajnálattal tudtuk meg, hogy Zayn Malik 2015. március 25-én kilépett a One Direction-ből. :( Mikor megtudtam teljességgel összetörtem, napokig csak sírtam és talán mára nyugodtam meg, de még mindig ingadozó a hangulatom. Hihetetlen ez az egész. Tudtam, hogy egyszer vége, valamelyik kiszáll, de hogy ilyen hamar? Nem tudok, mit mondani, és lehet kicsit önzően fog hangzani, de a turné végét igazán megvárhatta volna. Viszont azt is tudom, hogy nagyon kimerült volt, mindenesetre sok szeretettel várjuk vissza. A kapu mindig nyitva áll, és fel a fejjel, mert Liam, Harry, Niall és Louis ugyanúgy folytatja amit 5 éve elkezdett. Rengeteget segített nekem a srácok tweetjei, és Liam-é... Ha sírok folyton az övét olvasom. <3 :( 

"Ez messze van a végtől!" - Liam Payne

Na de evezzünk boldogabb vizekre.
Szombat van, így kicsit késve, de meghoztam a 25. részt! :) Személy szerint a kedvenc részem lett, hogy amiatt amit Sophie mondd, vagy csak úgy, azt nem tudom megindokolni, de egyszerűen imádtam írni! :D 
Nem szaporítom a szavakat.
Jó olvasást Drágáim!

Aztán várom a véleményeket kommentbe! :)

Puszi: Lishiza xx. 


"A szavakkal könnyű csak úgy dobálózni. Mikor ezerszer végig gondolsz valamit, s még az ellenére se tudod hibátlanul közölni, kezdesz kicsit megrémülni magadtól. Azután ráeszmélsz, hogy semmi értelme nem volt olyan sokáig rágódni rajta, hiszen csak a szívedre, csak a saját érzelmedre hallgatsz. Nem vezérel más, hiába akarnak befolyásolni, te megállíthatatlanul mész a fejed után... Teljesen vakon."


Sophie Angel


Míg végig folyt egy könnycsepp arcomon, addig vagy ezer másik keletkezett. Idegtépő perceken mentünk keresztül, hol én ordítottam torkom szakadtából, hol apám próbálta meg kimagyarázni magát abból, amiből egyáltalán nem volt érdemes. A házban mindenki tudta az igazat, egy részét én is, többet akartam. Folytonosan fel-le emelkedő mellkasom előtt összefontam karjaimat, amíg végre sikerült lenyugodnom, s helyet foglaltam a kanapén. Anya egy bögre nyugtató zöld teát rakott le elém, fintorral arcomon megköszöntem, majd a szemben ülő félre meredtem.
-Mona felhívott. - törte meg a csendet. Düh fogott el és legszívesebben leordítottam volna barátnőm fejét, hogy miért tette, de jogos volt. Csak egy SMS-t írtam neki arról, hogy nincs bajom, elmentem... - Szóval buliztatok az éjjel. Jó dolog az. 
-Szerintem ne játsszuk meg magunkat apa. Hallgatlak! - dőltem hátra. Vállaimon és nyakamon mázsás súlyok keletkeztek, kicsit feszítve tartottam még mindig mellem előtt összefonva karjaim. Hamar a lényegre akartam térni, de amikor apám belekezdett képtelen voltam rá figyelni. Gondolataim parázson lépkedtek, majd felgyulladtak. Egy bizonyos Göndör körül pattogott az összes, nem tetszett az a "tűzijáték". Szemeivel, érintésével, szavaival irányítani tudja porcikáimat, mikor nem adott nekem elég figyelmet akkor ideges voltam, mikor túl sokat adott olyankor meg izgultam. Azért, hogy meddig megyünk, ha rajta múlik már nem lennék egy ártatlan angyal. Bár így is elég mocskosnak érzem magam, ebben a családban mindenki az, egytől egyig. Levegő után kapva töröltem le dermedt arcomról az ismét száguldó, forró folyadékot. Feleszmélésemkor apám elérkezett ahhoz a ponthoz, ami izgatott engem is. Ő. 
-Mielőtt elmondanám, fontosnak tartom, hogy tudd, Ő még mindig nem... 
-Miért zsaroltad meg? - bukott ki belőlem. Úgy voltam vele, hogyha már közbeszakítottam három szóval, nem állok meg egy mondatnál. - Mire jó ez neked? Mit akarsz ezzel az egésszel elérni? Azt, hogy összeroppanjak, vagy, hogy börtönbe juttasd Harry-t? Húsz évesen nem csinálhatom azt amihez kedvem van, megérteném, hogyha ezt akkor mondanád, ha tizenhat lennék. De az Istenért, már rég nagykorú vagyok, nem kell babusgatni! - felugrottam, el akartam futni, éreztem, hogy forogni kezd a világ és rosszul leszek. Abban a pillanatban ujjak fonódtak csuklóm köré.
-Nem babusgatni, hanem óvni akarlak! - higgadtan mondta apám, ám én kevésbé nyugodtan szóltam vissza.
-Kitől? Harry-től, a FREE-től, vagy netán magadtól? Elárulom, ebből a három dologból csak egy ártott nekem, az pedig Te vagy! Engedj el! - rántottam meg kezem. Hiába minden erőmnek, szorítása nem lazult, sőt! Minden embernek van egy gyenge pontja valahol a csuklója közepén, ahova ha erősen benyomjuk az ujjunkat bénulásos hatás tör ránk. Ájulás, a kar ideiglenes bénulása, hányinger és egyéb hatások valahogy így jártam én is. - A-apa, mit csinálsz? - ajkaim remegése sírásra késztetett. A saját apám képes volt ezt tenni velem, tágra nyílt szemekkel néztem le egyre lilább karomra. - En-engedj el! - rántottam egyet ismét magamon, már-már hisztérikusan könyörögtem, hogy lazítson mert összerogyok. 
-Nem illik hozzád, Ő nem az a srác akinek mutatja magát, egyáltalán nem. Régóta ismerem és vannak titkai amiket, ha megtudnál félnél tőle. - érvelt. 
-Miért van ott az a 'ha'? Miért nem tudhatom meg, jogom van hozzá - barna tincseim közé süllyesztettem ujjaim, sikítani akartam. Idegességemben Harry pólója sarkát kezdtem gyűrögetni.
-Miért van rajtad az Ő ruhája? 
-Nem feküdtünk le - kontráztam, ahogyan megláttam apám riadt tekintetét. - Még... 
-Kislányom - elengedte a kezem, s halántékát kezdte dörzsölni. Egy ideig masszírozta a pontot, majd áttért az egész arcára. - Válaszokat akarsz? - nézett fel kezeiből, mire bólintottam. - Jó, de nem foglak megkímélni, tisztán kimondom. Az a fiú egy gyilkos, lelőtt valakit, aki ártatlanul halt meg hi...
-Nem! - vágtam újra szavába. Mellkasomba nyomasztó érzés költözött, a régmúlt emlékei előjöttek. -  Te is és Luke is csak befolyásolni akartok engem és a döntésem - miután kiejtettem a szőke nevét, ajkaim kiszáradtak, így muszáj volt kortyolnom egyet a zöld teából. Azok a hónapok az Isten háta mögött felkavaróan hatottak rám. És mikor Harry lelőtte Luke-ot... - Hát nem fogod fel, hogy mennyit jelent nekem Ő? Láttál már valaha ilyennek engem, mint most, teljesen felszabadult vagyok! Jó hatással van rám, kérlek apa, hagyjatok minket! - könyörgésem nem hatotta meg, arca  ugyanolyan dermedten pásztázta szemeimet.
-Pár évvel ezelőtt börtönbe került, gyilkosság miatt. A FREE rásózott egy szőke cicát, azzal az indokkal, hogy kínozza, de ne ölje meg. Harry és a kis produkciója rosszul sült el. Lelőtte az ártatlan lányt, így tulaj...
-Milyen lányt? Várj, ezt a történetet egyszer már hallottam, és jól tudom, hogy az egész kamu. Luke próbálta nekem bemesélni mikor még a fogja voltam, szerencsémre Harry-nek köszönhetően nem sokáig tartott az az egész. Megérdemelte a halált. - míg teljesen magabiztosan meséltem arról, hogy Luke-nak köszönhetően miben nem szenvedtem hiányt, addig apa egyre jobban össze, s összerogyott, végül ismét a kanapén ülve találta magát. Lesújtva vette figyelembe azokat az "apró" dolgokat, melyekről még nem beszéltem nekik, a nagy hallgatásra anya is előbukkant, bár hamar el is tűnt.
-Te azt hiszed, hogy Luke halott? - vonta fel apa a szemöldökét. - Nem Sophie, Luke él és virul, és arra vár, hogy mikor mész ki az utcára, hogy azután szépen egy golyója áldozatává essél.
-Mi? - torpantam meg fizikailag és gondolatilag is. Az nem lehet, hiszen láttam meghalni, láttam, ahogyan Harry lelövi és elvérzik, ott álltam mellette. Végig néztem az egészet, onnantól kezdve, hogy kínozta a Göndöröm, keresztül azon, hogy majdnem én is az áldozata lettem, egészen az utolsó pillanatáig. Lehetetlen, hogy túlélte azt a találatot! Levegő után kapkodtam, fejemet jobbra-balra fordítva győződtem meg arról, hogy nem álmodok. Lehunytam szemeimet és mélyen szívtam be a levegőt. Nem akartam elhinni, hogy az a férfi még életben van, hogy még az utcán mászkál és lehet egyre több lány életét követeli. Szóval ezért tűnt el Harry olyan sok időre, visszament hozzá. Ezért hajtott el olyan gyorsan a múlt éjjel, Őt látta, Luke-ot. Minden miatta van.


Átszaladtam a nappalin egészen a konyháig, a mosogató szélén támasztottam meg magam kezeimmel. Fejemet előre hajtottam, s hagytam, hogy a könnyeim a csapba hullanak, erősen szorítottat szemeimet, hátha akkor nem történik meg mindez, hiába.
-Most már érted, hogy miért féltelek annyira? - állt meg mögöttem apám. Aprót bólintottam továbbra is hátat fordítva neki. - Harry is közéjük tartozik, lehet most azt mondja, hogy most azt mondja nem bántana, de később még bármi lehet belőle. Sophie kérlek maradj itthon, hagyd itt azt az ámokfutót! - könyörgött.
Megnyitottam a csapot, egy kis hideg vízzel felfrissítettem forró arcomat. Anya jelent meg mellettem a teámmal együtt, hallani lehetett hangomon, hogy befulladok, az asztma előjön, így gyorsan bevettem a gyógyszereimet is. Percekkel később mondhatni lenyugodtam. De gondolataim nem rendeződtek el. Harry, Luke, az apám, FREE. Minden összegyűlt. Próbáltam összerakni a darabokat, hogy egy egész történetet kapjak, de a kirakós üres volt, hiányos. Azt hittem ismerem az embereket, de nem. Apámról semmit nem tudok, úgy szintén Luke-ről sem. A FREE egy maffia szövetség, akik ártatlan lányokat rabolnak el, akikért cserébe pénzt kérnek, ha nem kapják meg egyszerűen megölik őket. Hosszú évtizedekre visszanyúló történelmük van, sok-sok taggal. A tagok, az áldozatok, és az, hogy hogyan, mikor és ki ölte meg őket egy könyvben van benne, szépen levezetve. Apámnál van a kulcs és le akarja adni a rendőrségnek, mert ha nem teszi meg bajba kerül, de ha mégis odaadná nekik akkor velem szúrna ki. Na és ott van Harry, aki olyan gyengéd velem, olyan kedves, aranyos, őszinte, nem tudom elképzelni, úgy mint egy "gyilkos" gyilkost. Sikerült megismernem Őt, nem ártana nekem. Több van köztünk, mint mi az gondolnánk.
Úgy éreztem beszélnem kell a Göndörrel, válaszokra volt szükségem, nem csak a családomtól, hanem Tőle is.
Felkaptam az ágyon heverő kabátom, s az ajtó felé irányultam, már tárcsázva Harry-t. Háromszor csengettem újra, de nem vette fel, így írtam neki egy SMS-t.


"Szükségem van Rád! Gyere vissza, beszélnünk kell. S xx" 



Mire megfordultam a szüleimmel találtam magamat szembe. Kitűrtem a kabátomba tűrődött tincseimet, s egy gyengéd mozdulattal összegomboltam a gombokat, hogy ne fagyjak szét. Könyörgő tekintettel néztek végig rajtam.

-Szükségem van válaszokra, tudnom kell, hogy ki Ő igazából. Értsetek meg, kérlek! - fordultam feléjük. - Apa, ha bármilyen bajom esik Ő általa, abban a pillanatban odaadhatod azt a kulcsot a rendőröknek. De kell egy esély, meg akarom ismerni az igaz énjét!
-Nem mé...
-Thomas! - intette le anya apám. - Adjunk Harry-nek egy esélyt, nézz a lányunkra! Hát boldognak látod? A te hülyeséged miatt felfordult az élete, nem akarod rendbe hozni? Hát ennyire nincs lelkiismeret furdalásod? Ha jól tudom te bíztad Harry-re Sophie-t, szóval az is a Te hibád, hogy... - anya felé hálás pillantást vetettem. Nem mondtam semmit, de tudta, hogy mire gondolok, hogy milyen elmondhatatlanul hálás voltam akkor neki. S, azt várta, hogy fejezzem be azt amit ő elkezdett. Olyan régóta megfogalmazódott bennem, hogy majd mégis, hogyan mondom meg a szüleimnek? Hogy hogyan kerítem körül és milyen mézes-mázasan mondom el? Végül minden tervemet eldobtam és kibukott belőlem az amit igazán éreztem, s gondoltam. Az ami egy ideje feszítette mellkasom és szívem.
-Szerelmes vagyok belé - hadartam. Apámra néztem, hogy reakciójából lemérjek valamit. Lélegzete elakadt és lefagyott, inkább nem vártam meg míg közbe szól, folytattam. - Szerelmes vagyok a bársonyos, mély hangjába, a hihetetlen, zöld szemeibe, az hibátlan arcába. Göndör fürtjeibe, a tökéletesen kidolgozott testébe az összes sebével együtt, a tetoválásaiba. Minden apró porcikájába. Szerelmes vagyok a forró érintésébe, abba, ahogyan eltűri a hajam és a fülembe suttog valamit. Szerelmes vagyok az ölelésébe, mikor magához húz és a hajamba túr, vagy éppen egy puszit nyom a fejem tetejére. A gyönyörű gyöngyfogaival, ahogyan közéjük csípi érzékeny bőröm. Az ajkaiba, a rózsaszín formás ajkaiba, mikor nyakamhoz érinti azokat. Melyekkel lélegzet elállítóan csókol. Szerelmes vagyok a csókjába. Szerelmes vagyok minden cselekedetébe, minden apró mozzanatába, ahogyan óv engem és gondoskodik rólam, a legelső pillanattól kezdve szerelmes vagyok belé. - vallomásom végére ismét patakokban folytak a könnyeim arcomról. Anya úgy szintén könnyeivel küszködött, míg apa komoly tekintettel meredt maga elé. - É-én szeretem Őt! Ha bármi történne vele, azt nem élném túl...
Kijelentésemmel még magamat is megleptem, furcsa volt mindezt kimondani, sőt pont a saját szüleimnek bevallani. A következő pillanatban apa lelépett, ott hagyott az előszobába anyával.
-Menj - suttogta anyám. Muszáj volt átölelnem, mindig is mellettem állt, sokat köszönhetek neki. - De vigyázz magadra, rendben?
-Vigyázok - sírtam vállába. - Köszönöm! - gyors puszit nyomtam arcára, s kinyitottam a bejárati ajtót. Kilépve rögvest megpillantottam Harry autóját a sarkon leállítva, mikor észrevett megindult felém. Tudtam, hogy igazából nem is ment el, valahogyan megérezte, hogy szükségem lesz rá. Felrántottam az autó kilincsét, pillanatok alatt beültem.
Megszólalni sem hagytam a Göndört, azonnal átmásztam az ő felére, s ölébe ültem. Kezeimmel közrefogtam tökéletes arcát, s fürtjei közé süllyesztve ujjaimat mohón falni kezdtem édes ajkait. Reagált cselekedetemre, nehezen kikapcsolta biztonsági övét, s hátrébb tolta az ülést, hogy elférjünk. Az egyetlen mázlink a sötétített ablakok voltak, biztosan furán mutatott volna két fiatal akik ilyen szinten falják egymást.


Karjait csípőm köré fonta, s tenyerével megtámasztotta hátamat, a borzalmas reggel után jól esett egy kis kényeztetés is az életembe. Majd egy hirtelen mozdulattal a kormánynak nyomott, gerincoszlopomat rendesen bevertem, de különösebben nem izgatott, egyedül csak a Göndörrel voltam elfoglalva. Kezeit pólóm alá csúsztatta, s kis köröket írt le ujjaival oldalamon, azután két bordám közé nyomta, mire csókunkba nyögtem. 
-Ne fészkelődj! - suttogta. 
-Miért? - lihegtem két csók között. 
-Egyre szűkebb a nadrágom - felelte.
-És? - vigyorogtam pimaszul, s csak, hogy nehezítsek rajta fészkelődtem még egy kicsit. - Mi lesz, ha még egy kicsit mozgok? - hajoltam egészen közel hozzá. 
-Hogy mi lesz? Oh, nem szeretnéd te azt megtudni. Styles nem kis pályás, a végén még megpróbál maga alá gyűrni. - mosolya felébresztette a gyomromban pihenő lepkéket, muszáj volt még egy kicsit húznom az agyát, mielőtt elrontom a kedvünket a hülye kérdéseimmel. 
-De Angel azt nem hagyja, mert nem olyan nő akit könnyedén meg lehet kapni.
-És ezt szeretem benned annyira! - nézett rám. Arcomról lehervadt a mosoly, nem tudtam mire vélni szavait. A benti kirohanásom után azt hittem én fogok megtörni, és én mondom ki először a "szeretem a valamidet" mondatot. Egyszerre voltam sírós és majd' kirobbanok az örömtől hangulatban.
-Mi-mit szeretsz bennem? - kérdeztem vissza. Harry arca is eltorzult, szerintem leesett neki, hogy mégis mit mondott nekem. Kezeimet mellkasára tettem, úgy támasztottam magam, s vártam a válaszát. S ezek után kellett volna kifaggatnom a FREE-s múltjáról, illetve Luke-ról...

12 megjegyzés:

  1. Tegnap este kezdtem el olvasni a blogod ès mostanàig megàllàs nèlkül olvastam *___* najò lehet hogy kicsit beteges hogy nem aludtam semmit az èjjel a ezzel a bloggal nem bīrtam abbahagyni mert egyszerûen fenomenàlis:33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, remélem, hogy máskor nem okozok álmatlan éjszakát :( :D örülök, hogy elnyerte a tetszésedet ❤

      Törlés
  2. IMÁDOM! IMÁDOM! IMÁDOM!
    Annyira cuki volt Sophie amikor Harry-ről áradozott ^-^
    Nagyooon várom a kövi részt!!
    Pusszantalak! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lesz még pár rész mikor kinyilvánítja Harry iránt az érzelmeit. :D köszönöm ❤

      Törlés
  3. Nagyon erdekem mar a kovi resz !
    Uristen <3333

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó!!!*-* tegnap kezdtem el olvasni és amikor csak tudtam ezzel töltöttem az időm!!hihetetlenül várom a kövit!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, de azért ne essetek túlzásba legyen időtök másra is :D ❤

      Törlés
  5. ASSZONY! MOST HOZOD A KOVETKEZO RESZT VAGY EN FELDARABOLLAK!!!! hogy tudsz ennyjre jol irni? Nem hiszem el *-* ma keso delutan kezdtem olvasni es most vegeztem:)) kerlek siess a kovetlezovel:).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. IGENIS! :D az elején én sem írtam így... legszívesebben eltüntetném az első blogom, de nincs szívem hozzá >.<
      köszönöm, a rész pedig kint van ❤

      Törlés