music

2015. június 13., szombat

30. Rész - "Szép álom volt Sophie"

 Sziasztok Frees! ☺ 

Megint szombat van, és hála az égnek időben befejeztem a részt! El sem hiszem, hogy a 30. résznél járunk! 1 hónapon belül - június 7-én - a blog 1 éves lesz! Olyan hihetetlen. Nagyon gyorsan megy az idő. ☺ Köszönöm szépen az előző részhez szánt kommenteket, megnyugodtam, hogy akkor mégse lett olyan rossz, mint ahogyan én azt feltételeztem. Remélem, hogy ez is tetszeni fog, az események felgyorsulnak és jönnek ismét a bonyodalmak, amik összekuszálják Harry és Sophie életét. 
Ugye oldal azt láthatjátok, hogy a blog 30-35 részes lesz, még nem döntöttem a sorsa felől, javában van, de tényleg a vége felé járunk. Hogy lesz-e folytatás - azaz 2. évad - az nem rajtam múlik... ☺ Nekem még mindig vannak ötleteim, amiket nem vetettem be. Na de még gondolkozok, mivel ez hosszadalmas és kemény munkával jár... 

Megjegyzéseket odalent várom.

All the love, L. xx ♥






 "Kérlek mondd, hogy az álom egyenlő a valósággal. Ami egy álomban megtörténik az kihat a valóságra is. Kérlek mondd, hogy egy álomban nem történhet velünk semmi rossz. Mondd, hogy ott csak a szép és jó van, hogy nem üldöznek minket, nem akarnak kinyírni. Mondd, hogy nem kezdődik előröl. Elegem van a fájdalomból, ha ez kell akkor felébredek az álomból, csak l.együnk már végre boldogok..."


Sophie Angel




Nagy mosollyal arcomon, pillantottam fel a békésen alvó Harry-re. Kezemmel óvatosan kisöpörtem arcába vágódó göndör tincseit, s végre olyan közel bújtam hozzá amennyire csak tudtam. Szorosan simultam mellkasához, amikor egyszer csak egy lágy puszit nyomott homlokomra, mire kirázott a hideg. Akárhányszor csak lehunytam szemeim magam előtt láttam az elmúlt éjszaka minden egyes érzéki pillanatát. Ahogy felém tornyosodva pillantott le rám, azokkal a hihetetlenül smaragd színű szemekkel. Sötét volt, de csillogásuk nem veszett el. Soha nem éreztem magam olyan szeretettnek, olyan felszabadultnak magam, mint akkor. Éreztem tenyerem alatt szíve dobogását, éreztem nyakamon csiklandozó levegővételét, perzselte bőröm felszínét. Méz édes csókjait ajkaimon és egész testemen, mintha minden percben nyár lett volna. Az a felüdüléstől teljes, forró, hosszú nyár. Ujjaimat végig vezettem izmain, széles vállán, tökéletesen kidolgozott hasán, amit ha most már el is hanyagol, nem érdekel. Tarkójánál fogva húztam magamhoz, hogy kényeztessen rózsaszín, formás ajkaival, s hogy hajába túrhassak. Tekintetében elvesztem, de ölelésében továbbra is a földön tartott. Kialakult egyfajta ragaszkodó érzés iránta, ragaszkodtam hozzá, hogy ne engedjen el. Megnyugvást adott testi jelenléte, és a világon semmiért sem engedtem volna el, talán még ha csak a mosdóba szeretett volna kimenni, akkor se. A lelki állapotom rendeződni látszódott, végre nem voltam ideges, nem stresszeltem magam azon, hogy melyik pillanatban fog rám törni valami pszichopata maffiózó, elillant a rossz gondolatmenet a szüleim iránt is. Nálunk volt a kulcs, zsarolni nem tudtak, nálunk volt minden amire csak szükségünk lehetett. Birtokoltam Harry-t, Ő pedig birtokolt engem. Tulajdonképpen egyikünk se mondta ki a bűvös szót, az a bizonyos szeretlek nem hangzott el, de utalások és egyéb jelzők repkedtek a levegőben. Némi mocskos mondatokkal vegyítve, de Harry szájából még a piszkos szavak is szeretetteljesnek hangzottak. Tudtam, hogy miért mondta. Nem volt szükségünk arra a kilenc betűre, éreztük mi magunk, hogy mit akar, mit tud, mire képes a másik. Összegezve Harry betartotta az ígéretét és életem legszebb estéjét varázsolta nekem oda. És nem csak ezt az egyet tartotta be, az éjszaka után bátran kijelenthettem, hogy minden bizalmam az övé, mert sikerült elnyernie azzal, hogy vigyázott rám, óvatosan de mégis szenvedélyesen, illetve ott a kamerás sztori, amit szintén ügyesen elintézett. Ami pedig az éjjel hátralévő részét jelenti, ott is történtek dolgok, teli meglepetésekkel, melyektől saját magam is hátra hőköltem. Rengeteg mindenre képes egy ember, hogyha tiszta szívéből szereti a másikat.


A nap sugarai vakítóan, de mégis kellemesen szűrődtek át a függönyön. Harry még mindig mellkasán tartott, ismét éreztem szíve dobbanását, ami arra késztetett, hogy egy reggeli "köszönök mindent" csókkal köszöntsem, de nem voltam benne biztos, hogy ébren van-e? Így komótosan lefejtettem magamról kezét, s kimásztam a meleg takaró alól. Nem sok idő telt el, de már vissza is dőltem a Göndörre. Arcáról sugárzott a boldogság, és ezt nem csak az óriási mosoly, hanem a szeme sarkában lévő nevető ráncok is elárulták.
-Jó reggelt - simított végig arcomon. Kora reggeli, rekedtes hangjától kirázott a hideg, gyomrom beleremegett szeretetébe.
-Szia - suttogtam, nyakához furakodtam és vállába temettem fejem. Meleg lehelete csiklandozta bőröm felületét, eszembe jutott a múlt éjjel, halkan felkuncogtam emiatt.
-Na mi van? - nevetett fel Harry édesen. Huncut, gyermek vigyora megdobogtatta szívem.
-Semmi, csak - akadtam meg. Nem közölhettem vele, hogy éppen beleborzongtam érintésébe, kicsit skizofrén lett volna - csak éhes vagyok! - rögtönöztem.
-Aha - húzta hitetlenül, féloldalas mosolyra száját. Átlátott rajtam, mint a szitán. Teste megemelkedett, ezért legurultam róla, pillanatokon belül fölém tornyosodva nézett szemeimbe. - Éhes vagy? - kérdezte.
-Igen - bólintottam továbbra is hazudva. Harry lejjebb eresztette testét, kezeimmel csupasz mellkasát tartottam vissza. Valahogy bennem volt az a félelem, hogy összenyom, pedig nagyon is jól tudtam, hogy úgy vigyáz rám, ahogyan egy anya a kisbabájára. Egyszerűen csak reflex-szerűen jött a mozdulat, hogy távol tartsam magamtól. Homlokába csapódó hosszú tincse tökéletesen passzolt a tetkós-huncut-félmeztelen kinézetéhez. Nyakláncánál fogva húztam magamhoz.
-Ne csináld ezt, azokat az ajkakat csak Én harapdálhatom ilyen szemtelenül! - súgta fülembe. Ismét halk nevetés tört ki belőlem. - Valld be, hogy nem is vagy éhes. Csak simán nem bírod azt, hogy hozzád érek, elgyengülsz Drágám...
-Pimasz vagy! - elmélyültem zöld szemeiben, fogságba ejtett tökéletessége. Vártam, hogy mikor csókol meg úgy ahogyan a múlt éjjel, de nem tette. Arca elkomolyodott, legurult rólam és elhúzta a függönyt. Szemet vakító napfény sütött be, az oldalamra fordulva néztem furcsán a Göndörre. - Most hova mész?
Komótosan nekidőlt az ajtófélfának, karjait melle alatt összefonta, s csak engem fürkészett. Aranyos mosolya továbbra se lankadt, szerettem volna, ha abban a pillanatban átölelne. Annyira teli voltam szeretettel, majdnem kicsattantam.
-Olyan lélegzet elállítóan gyönyörű vagy! - mondta. Körbe néztem a szobában, hogy biztos nekem szánta-e. Nagyon úgy tűnt.
-Harry! - szóltam rá. Vöröslő fejjel rúgtam le magamról a takarót.
-És olyan édes vagy mikor zavarba jössz ennyikétől! Ráadásul a kifogásod, miszerint éhes vagy, pedig igazából csak beleremegsz az érintésembe - gödröcskéitől szétolvadtam. Párás szemekkel szaladtam hozzá, s ugrottam nyakába. Vállába temettem arcomat, és csak hagytam, hogy egy picit megemelve átöleljen. Végre sikerült elcsípnem egy hosszas, forró csókot is.
-Köszönöm a tegnap éjjelt! - kulcsoltam össze ujjainkat. Harry végig simította a vállam, majd a karom, végül csípőmön állapodott meg a keze. - Életem legszebb pillanata volt - suttogtam belepirulva. Lesütöttem szemeim, remegni kezdtem attól, hogy apró köröcskéket rajzol oldalamra ujjaival.
-Tulajdonképpen én érzem magam megtisztelve. Én voltam az első nálad, ez nagy szó. Elnyertem a bizalmad és a tiszteleted, engedted, hogy irányítsalak. Köszönöm! - apró puszit nyomott hajamba, s mellkasára döntöttem fejem. Lehunytam szemeimet, alávetettem magamat a csendnek, és békének, de nem sokáig tartott. Nyomasztó érzés és keserű íz költözött belém. Hirtelen emelkedtek meg pilláim, egyből az ablak felé kaptam a fejem. Pont oda ahol Luke állt, az utca túlsó felére. De ahelyett, hogy hisztérikus sírásban törtem volna ki, csak elkerekedett szemekkel bámultam ki Londonra.
-Havazik! - kiáltottam fel, a Göndörre néztem aki nem meglepődve bólogatott.
-Kíváncsi voltam mikor veszed észre! - lépett utánam. Ugyanis én már az erkélyről néztem a távolba. Ahogyan a friss hó befedte a házak tetejét, majd ellepte az utcákat és úgy teljességgel megszállta egész Londont, csodálatos látvány volt. Izgatott lettem, mellkasom melegséggel töltődött meg, mint amikor egy kisgyerek ajándékot vél felfedezni karácsony reggelekor a fa alatt. Bár az ünnepek hónapokkal azelőtt elmúltak, nekem mégis forrócsoki-ivós, hógolyózós, karácsonyi hangulatom támadt. Kár, hogy mind ez tavasszal...
Tenyeremet finoman végig húztam a korláton, ezzel lesöpörve a rá hullott havat,  meztelen talpam alatt ropogott a fagyott csoda és nagyon is csúszott. Ám nem fáztam, annyira örültem a késői hónak, hogy teljesen beleéltem magam a varázsba. Mondjuk lehet nem mind ezt fehérneműben kellett volna...
-Sophie, gyere be! - kiáltotta ki Harry nevetve a jéghidegbe. Tekintetemet ráemeltem, mellkasán összefont karokkal méregetve dőlt neki az erkélyajtónak. Csillogó szemekkel, óriási mosollyal a számon ráztam meg a fejem.
-Ne-ne-nem fázok! - dideregve megsimítottam a karom, nem volt az a pénz, hogy én bemenjek a lakásba. A Göndör egy pimasz mosollyal intett. - Látszik a leheleted, na gyere! - nyújtotta nagy tenyerét felém, de nem hagyta el a lakást.
-De nem fázok! - toporzékoltam feldúltan. Csak élvezni szerettem volna a látványt és a fehér csodát, ami befedte a várost. Ismét kinevetett, én pedig visszavágni készültem. - Az a bajod, hogy meglátnak engem fehérneműben, azaz féltékeny vagy... Igaz?
-Mi?! - horkantott fel édesen. Hitetlen arcot vágva megindult felém, megjegyzem, úgyszintén csak egy apró boxer fedte testét. Kezét nyújtva nézett körbe, hogy ne lásson minket senki se a teraszon. Nem néztek volna hülyének, egy normális szerelmes pár fehérneműben, szakadó hóban veszekszi, ez teljesen normális. - Meg fogsz fagyni, nem lenne szabad egy szál fehérneműben itt táncikálnod! - csóválta rossz állóan fejét. - Csúnya fel fázásod lehet, vagy még rosszabb, tüdőgyulladásod, az meg tényleg nem hiányzik se neked, se nekem, se senkinek. Így is tudod, hogy mennyire gyenge a szervezeted, szóval kérlek gyere most be a meleg, fűtött lakásba! Nem hülyéskedek! - szavai elgondolkoztatóak voltak. Tényleg nem volt szükségem több hét kórházra. Vacakoltam, hogy kiöltsem-e rá a nyelvem, vagy csak egyszerűen hagyjam ott a szakadó hóban és zárjam rá az ajtót, végül megtorpanva smaragd szemeibe néztem.
-Egy feltétellel - súgtam. Arca felragyogott, és egy kicsit meg is könnyebbült. Közelíteni kezdett. Kezei automatikusan csípőm köré fonódtak, testével hozzám simult, és enyhén nekidöntött a korlátnak. Érintése égetett a fagyos hidegben, kellemes melegség járta át porcikáim. Ajkait néztem melyek lassacskán lila színben pompáztak, én még bírtam a hideget, de úgy tűnt Harry gyenge. Ki kellett használnom azt a pillanatot.
-Mi a feltétel? - döntötte homlokát enyémnek. Meleg lehelete nyakamon landolt, mire felkuncogtam, úgy tűnt mint aki azt hitte megcsókolom. De helyette megmarkoltam egy adag havat, amelyet közeledése közben összegyűjtöttem, megmarkoltam és miközben tényleg megcsókoltam az arcába nyomtam. Hagytam, hogy a friss, por-szerű hó lecsússzon vállán egészen a mellkasáig, ahova ismét egy adagot kentem. Harry izmai megfeszültek, karját fogva éreztem, hogy duzzad a dühtől. A forró csókba belenyögött, majd hirtelen ajkába harapott ezzel félbeszakítva a gyönyörű pillanatunkat. Szó szerint lefagyva állt előttem, bosszús, méregzöld szemekkel, villámokat szórt, és lehet átkozta a megismerkedésünk napját. 
-Sajnálom Styles, amióta tudom az eszem el akarom ezt valakivel játszani...
-Aha és úgy döntöttél, hogy én leszek az a balfasz akit felültetsz, igaz? - vágott közbe. Ekkorra már sötétlila ajkakkal, és hófehér bőrrel fordult felém. 
-Tényleg sajnálom! - töröltem le könnycseppem, mely nevetés közben csordult ki. Hasamat fogva védekeztem, féltem, hogy visszavág, de nem tette. Egyszerűen csak becsukta maga mögött az ajtót, s eltűnt a lakásban. Remegő ajkakkal fogtam meg a kilincset, megrémültem, hogy berágott rám az idióta tréfám miatt és valami őrültséget tesz magával. Fagyott ujjakkal nyomtam le a fogantyút, a nagy üvegajtó nem mozdult. Ismét neki futottam, hátha csak a hideg csapadék hatott a vasra, de másodszorra sem sikerült. Ekkor tudatosult bennem, hogy a saját játékomat játszotta velem: kizárt a szakadó hóesésbe, egy szál fekete csipkés bugyiban és melltartóban. Ijedtségemben kopogni - vagy inkább döngetni - kezdtem az üvegen. - Harry! Harold! Nyisd ki az ajtót! Harry! Megfagyok! Az Istenit! - forgolódtam. Egyre hidegebb volt, én egyre csapzottabbá váltam, a Göndöröm meg kizárt a lakásból. - H-harry, kérlek! - kopogtam tovább. Legnagyobb szerencsémre felbukkant az üveg túlsó felén. Tenyeremet összecsapva örültem meg annak, hogy végre kinyitja. - Nagyszerű, nyisd ki, szétfagyok! - kezével tölcsért formált és a füléhez helyezte, miszerint "nem hallotta amit mondtam". - Na ne szórakozz! - nevettem el magam. - Harold, a drága barátnőd szépen lassan szétfagy a mínuszokban! Szóval szerintem nagyon gyorsan engedd be! - megvonta vállát, és az ajtó felé sétált. - Harry! - sikítottam kétségbeesetten. - Mit akarsz hallani? Azt, hogy sajnálom? Már többször is mondtam... Vagy azt, hogy nyertél? Tényleg rohadtul fázok, de úgy megörültem ennek a pici hónak, sejtheted milyen gyerekkorom volt. A hó olyan nekem, mint másoknak a drog, vagy az alkohol, imádom és károsan odavagyok érte. De kérlek szépen... Könyörgöm engedj be! - mát majdnem sírtam, mikor a Göndör közelebb lépett az üveghez, kezét a zárra emelte, de előbb felnézett rám. Ujjával egy szívecskét rajzolt a párás üvegre, majd huncutul elmosolyodott. Szinte beestem az ajtón. Libabőrös testem vacogva simult izmos mellkasához. Hálásan pillantottam a hátam mögött lévő, ablakra rajzolt szívre. Kezével végig simított hajamon, majd belepuszilt. Kezeit arcomra csúsztatta, úgy fogta közre orcáim. Csípőjét ölelve figyeltem.
-Ígérd meg, hogy ezentúl nem csinálsz hülyeséget és hallgatsz rám! Sophie, féltelek... Csak jót akarok neked. Ez volt a lecke, ezután próbálj meg rám hallgatni és hinni bennem. Nem akarlak elveszíteni... - súgta. Könnyes szemekkel fúrtam ölelésébe magam. Álmodni se mertem egy ilyen fiúról, erre rögtön kaptam egyet. Az igazi melegség akkor öntött el mikor ezeket a szavak mondta. 
Kezeinket összekulcsolta és maga után húzott. A fürdőszobába belépve gőz fogadott. A fürdőkád lassacskán megtelt forró vízzel, nagyon vágytam bele, fizikailag is fel kellett melegítenem magam, nem csak lelkileg. Onnantól, hogy Harry bevezetett a fürdőbe minden érthetővé vált. Mintha ezer éve tudnánk a rendjét, Ő levette a boxert, s beszállt a kádba. Kis idő múlva én is megszabadultam felesleges ruhadarabjaimtól. Harry kezét fogva beleereszkedtem a forró vízbe. Hagytam, hogy magához húzzon, fejemet mellkasának döntöttem, s élveztem a békét. 
-Jézusom még így is érzem, hogy vacogsz! - kotorta el a jó adag habot amit melleim elé toltam. Zavartan nyúltam keze után, de csak lehajtotta fejét fülemhez. - Már láttam őket, nincs mit szégyellned! - egy apró puszit hintett hallószervem mögé. Nagyot sóhajtottam, s lejjebb csúsztam a vízben. Ujjait enyéimre kulcsolta, úgy játszott a habbal.
-Csak nagyon fázok - bújtam hozzá szorosan. Szívem vad kalapálásba kezdett, ütemeket hagyott ki, majd ugrott át az izgalomtól. Csak ültünk a forró vízben, kettesben. Harry nyakamat hintette be apró puszikkal, és kezével simogatott édesen. Míg én nekidőlve lehunytan szemeim, s relaxáltam. Azon gondolkoztam, hogy vajon meddig marad ez az állapot így? Az, hogy Harry-vel a fürdőkádban ülhetek, teljes békében és nem gondolkodva a rossz dolgokon, csak relaxálok. Az, hogy azt csinálhatunk kettesben amit akarunk. Az, hogy nem zargat senki minket, nem akarja minden második ember levágni a testrészeinket, vagy lelőni minket esetleg bedrogozva megerőszakolni. Az, hogy szabadok vagyunk. 
A Göndör mintha gondolataimba olvasott volna, állát nyakam hajlatába tette, s átölelte csípőm. 
-Szerinted meddig marad ez így? - súgta fülem mögé tűrve hajam egy részét, ami vizesen hullott vállamra. Válaszul megráztam a fejem 
-Őszintén? Ha rajtam múlna örökké így lenne, de ha másokon áll, akkor szerintem már a holnapot sem érjük meg ebben a felállásban - Harry persze nem értette, hogy miről fecsegek neki. Természetesen Luke-ról. Készült valamire, különben nem legyeskedett volna rajtunk. Olyan ijesztő ez az egész. Láttam ahogyan Harry lelövi a szőkét, láttam, hogy elvérzik, erre egy hirtelen konfliktus folytán, friss híreket kapok, amik azt közlik, hogy él és virul. Ráadásul ránk - rám - vadászott. Keserű íz töltötte be számat, nem akartam elhinni, hogy percek alatt képes olyan szinten átváltani a kedvem. Megráztam a fejem és inkább kezeim közé temettem arcom, mielőtt még megbolondultam volna. A meleg vízzel egy kicsit meglocsoltam, felfrissülés képen - tuti hideggel kellett volna, mert így csak rosszabbodott a kedvem -, s a Göndöröm mellkasába fúrtam magam.
-Mi a baj? - kérdezte rekedt hangon. Két választásom volt, vagy elmondom, hogy Luke a bajom, vagy annyit válaszolok, hogy semmi, ezt pedig Harry rámenősége követné, tehát kiderülne, így is, hogy Hemmings. Mielőtt válaszolni tudtam volna, beelőztek. - A tegnapi éjszaka a gond igaz? - Zavarodott tekintettel fordultam hátra, Harry arca falfehér lett, szája kicserepesedett, éreztem, hogy izmai megfeszülnek és teste remegni kezd. - Istenem, úgy tudtam... - kezeivel előrébb tolt engem, megmozdult, s könnyedén kilépett a fürdőkádból. A fehér töröközőt csavarta maga köré mikor észbe kaptam, hogy mi folyik.
-Nem, Harry! Uh... - fogtam a fejem meglepődve. Tágra nyílt szemekkel kémlelt, kezét felém nyújtotta, s felhúzott a meleg vízből. - Kérlek ne gondolj ilyet! Ne gondolj még ehhez hasonlóra se! Az éjszaka mesébe illő volt, és igen, azt akarom, hogy többször megismétlődjön, szóval ezzel abszolút nincs semmi gondom. Viszont... - és itt megálltam. A Göndör szétnyílt ajkakkal fürkészte testem, majd szemeimen állapodott meg. Gyorsan kellett valamit kitalálnom, ami elég nagy indok volt a rossz kedvemre, és amire nem jön rá úgy 2 percen belül. - Soha nem fogom neked megbocsátani, ha most kinézek az ablakon és elállt a hóesés! Te vonszoltál be ide és emiatt nem élvezhettem!
Arca pillanatok alatt felderült, majd egy jót nevetett rajtam. Akkora kő esett le szívemről, lehet még a szomszéd város lakói is meghallották. Harry bevette a "havas sztorit", így nem kellett neki magyarázkodnom, hogy mégis mi a franc ütött belém.
-Na igyekezz! - húzta magához csupasz testem. Kérdőn pillantottam rá. Arcára széles mosoly húzódott, gödröcskéit megmutatva nézett le rám.
-Mégis minek?
Továbbra is 100 wattos mosolyával a hátamra terítette a puha törölközőt, s két kezével közrefogta arcom.
-Csak gyorsan öltözz, és melegen! Elviszlek valahova - ajkait enyémnek nyomta, ám nem csókolt meg, azt várta, hogy én kezdeményezzek. Én pedig nem haboztam a lehetőséggel, lábujjhegyre pipiskedtem magam, s nyaka köré fontam karjaim. Ajkaink pedig egybe olvadtak. - Teszek róla, hogy ne haragudj meg rám, a hülye havad miatt!


***


Mivel nem tudtam, hogy Harry mivel fog előrukkolni, így készítettem egy fekete vastag cicanadrágot, amit alátét gatyaként szoktam használni. Előhúztam még egy fekete farmert, egy hosszú ujjú fehér pólót, majd rávettem a bézs pulcsimat és a fekete kabátom. A tükörbe nézegettem magam mikor a Göndör mögém állva átölelte derekam.
-Moszkvába megyünk? - fordultam meg gyenge ölelésében.
-Nem - csóválta nevetve a fejét. - Az Antarktiszra.
-Ó - formáltam ajkammal a kikerekített betűt. - Egy fokkal jobb, ez azt jelenti sálat is kell vinnem.
-És kesztyűt is - tette hozzá. - Illetve... - elhúzott a tükörtől, lágyan ledöntött a franciaágyra, s felém tornyosulva simította meg arcom. - Engem.
Mielőtt ismét belemélyültünk volna egymásba, Harry telefonja idegtépőcsörgésbe kezdett. Először - mint mindenki más, amikor dolga van -, csak legyintett rá, ugyanígy cselekedett másodszor is. Viszont a hatodiknál megelégelte.
-Ki a frász ez!? - horkantott fel. Lemászva rólam, a térdeire ereszkedett, combján idegesen dobolt míg feloldotta a mobil sötét képernyőjét. Bal kezét felém nyújtotta, egy gyors mozdulattal felültetett, kényelmesen törökülésbe helyeztem magam, és csak figyeltem a Göndört. Arcáról nem tudtam leolvasni semmit, viszont izmai megint elárulták. Ha ideges, vagy ha dühös befeszülnek, ilyenkor kezét ökölbe szorítva nyomkodja combját, vagy merev ujjait ropogtatja. Hallottam nyelését. - Egy pillanat - pattant fel. Nem tetszett hirtelen hangulat változása, nyomasztó érzés töltött el, az első amire gondolni tudtam, hogy apám megint ránk szállt a hülye dolgaival. Tudtam, hogy nem kellett volna elintézni a kamerákat. Harry nyakában lévő kulcs pedig még rátett egy lapáttal az egészre. Hogy is képzeltük ezt? Hogy is képzeltem azt, hogy valaha boldog lehetek valakivel? Szép álom volt Sophie, csak ne lett volna ennyire rohadtul valóságos. Ijedten álltam fel az ágyról, mire visszakerültem a jelenbe a Göndör már a nappaliból nyíló erkélyen sétálgatva telefonált. Próbáltam annyira nekipréselődni a szekrénynek, amennyire csak tudtam. Az üvegajtónak ugyanis nem tudtam, hiszen akkor egyből lebuktam volna, hogy hallgatózok. Esküszöm nem állt szándékomban, egyszerűen csak féltettem Őt, ami szerintem természetes - alapjáraton...


Imagine 5 seconds of summer | via TumblrIdegesnek tűnt és hangjában is érződött a feszültség.
-Oké, figyelj - sóhajtotta Harry fáradtan, mint aki a falnak beszélt volna. - Nem, baszd meg rohadtul nem!! Meg ne próbáld! Azt mondtam figyelj! Ha csak egy szót is csiripelsz, esküszöm rálépek a farkadra és hátralöklek, felfogtad? De ha te keményebben szeretnéd akkor bemutathatlak pár jó barátomnak is, akik a kanapé alatt laknak, és itt most nem a fegyverekről beszélek... Aha... Igen, pontosan... Értve vagyok?... Ajánlom... Térjünk vissza az eredeti témára, ma vagy holnap este?... Jó, aha... Ott találkozunk... Hozd a szöszit is... - azzal lerakta a telefont. Az utolsó mondatnál kezemet szám elé kellett kapnom, hogy ne sikítsak fel. Arra kényszerültem, hogy ráharapjak mutató és középső ujjamra, különben tényleg kicsúszott volna egy sikoly. Megéreztem a meleg, sós folyadékot arcomon, mikor újra kinéztem a szekrény mögül, Harry kezében már egy cigaretta volt, amit javában szívott. Úgy odakiáltottam volna, hogy rakja le mert utálom mikor ezt csinálja. Úgy megkérdeztem volna, hogy mit akar Luke-kal. Úgy odamentem volna megvigasztalni, merthogy abban a pillanatban a világ összes fájdalma rácsapódott, és ezúttal ki is mutatta. De nem volt erőm, ledöbbenve vonszoltam ki magam a kanapéra, ahol minden erőfeszítés nélkül összerogytam. Kezdődik előröl az egész, titkok, hazugságok, fájdalmak, boldogtalanság, könnyek, dráma, bizalom-játék. Valaki sürgősen ébresszen fel engem...

8 megjegyzés:

  1. Drága Lishiza!:')
    Ez a rész..hát erre tényleg nem tudok mit mondani.
    Az előző részt azt hittem nem nagyon lehet már űberelni de tessék, sikerült:'D♡
    Ez valami elképesztően jó. Nagyon-nagyon tetszik.♡
    ez az egyik kedvenc fanficem. Már külön várom a szombatokat emiatt:')
    Kevés az olyan fanfic amin sírni, nevetni és a kettőt együtt is lehet egyszerre de ez pont olyan.:')
    Alkoss valami hasonlóan jót jövő hétre is:)
    Anna:)x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó érzés azt hallani, hogy sikerült túlszárnyalnom magam! Köszönöm szépen ♡ remélem soha nem okozok csalódást xx.

      Törlés
  2. Sziaa nekem nagyon tetszik!! Es szerintem jo h ilyen fordulatos es nem unalmas!! Csak igy tovabb!!

    VálaszTörlés
  3. Szupi lett!! Nagyon jó az egész!!
    Hozd a kövit!!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Lishiza!
    Még csak ma jutottam el oda, hogy kommenteljek, de a lényeg, hogy itt vagyok. Eszméletlenül tetszett ez a rész, az eleje annyira cuki volt! :)
    Ha jól sejtem ebből a bejegyzésből, ma egy éves a blogod, szóval Boldog Szülinapot! :)
    Ui.: Siess a kövivel! :)

    Puszi,
    Daisy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a szavakat! És igen, pont egy éves volt azon a napon amikor a hozzászólást írtad. :) xx.

      Törlés