music

2015. június 15., hétfő

31. Rész - Kicsi, fehér hazugságok

Na végre drágáim! 
Levizsgáztam, elballagtam, megkaptam a laptopom és mindezek közben 2015. június 10-én láthattam élőben azt a négy embert akik gyökerestől megváltoztatták az életemet minden szempontból. Életem legszebb napja volt! Ígérem hozok nektek élménybeszámolót, de most nem azért jelentkeztem. :)

Egy hónap kihagyás után itten a 31. Rész! Teli meglepetésekkel és egy ÓRIÁSI csavarral (akarom mondani kulccsal haha. Jó ez rossz vicc volt...). 

Nem húzom tovább, köszönöm a rengeteg, rengeteg és rengetek türelmet, kitartást és szeretetet. Remélem senkit sem tántorítottam el a blogtól, és hogy ugyanúgy tetszik, mint rgen! 

Kérnék szépen ár visszajelzést odalent alul. Addig is millió puszi. xx.

All the fucking love, L xx. 


Egyik kedvenc saját készítésű képem, ami Bécsben készült Harryről. :) 


"Csak annyit akartam, hogy szeress, szeress teljes szívedből, feltétel nélkül, visszavonhatatlanul és szenvedélyesen. Szeress úgy, mint azt a dalt a rádióban, vagy a tavaszi szellőt mely megcsiklandozza orcáid. Esetleg a forró nyári esőt. Szeress úgy, mint soha senki. Szeress igazán és ne csak játszd, nem ér annyit egy titok sem..."


Sophie Angel


XxMielőtt Harry észrevette volna, hogy kisírt, vörös szemekkel állok előtte, a fürdőszobába rohantam, s hideg vízzel locsolgattam meg arcom. Levegővételem szabálytalanul oszlott el, hol percekig nem vettem levegőt, hol pedig egy másodpercben kettőször is. Éreztem, hogy pillanatokon belül rám tör az asztmám, szinte felléptem a fürdőszobában lévő gyógyszeres doboz fedelét, majd bevettem kettő kis rózsaszín tablettát. Fáradtan dőltem neki a fehér kád szélének, a telefonbeszélgetésen jártak gondolataim.

Kezdődik előröl. Tudtam, hogy rossz döntés volt akkor elmenni Mona-val abba a buliba. Ha ott akaratosabb vagyok, akkor a szálak nem bonyolódtak volna tovább. Nem találkoztam volna újra Vele, és mára talán már rég a múltam lenne... Ám így csak jobban odalettem érte, birtokolt, lefeküdtünk és hiába minden... Ott rontottam el az egészet, hogy túl kíváncsi voltam azon a nyáron. Minek kellett nekem utána mennem és jobban megismerni? Egyáltalán, minek kellett nekem túlélnem azt a hülye égő, faágat? Miért nem hagyott csak ott, miért? Sokkal egyszerűbb lenne minden. A fájdalom amit egészen eddig tűrtünk, most azonban kezd elfajulni és kibontakozni. Megmutatja milyen is igazából, hogyha belemar az emberekbe. Mint a kígyó. Megmarkol, s addig nem enged el, míg belénk nem fecskendezte az összes mérgét, melyet tartogatott számunkra. Azután körénk csavarodik, lassacskán megfújt. Végül egyben magában szippant. Sötétségben zuhanok, és a büdös életbe nem ébredek fel a rémálomból. 

Össze kellett szednem magamat, valahogyan ki kellett állnom Harry elé, és nem tehettem meg teljesen összeszakadva. Elbizonytalanodtam, hogy megbízhatok-e benne, a meglepetése már kicsit sem izgatott. Inkább féltem, attól, hogy mit tartogat nekem. Féltem Luke-tól, féltem a jövőtől, féltem a FREE-től, féltem Tőle... Az ellenére is amit mondott, hogy soha nem bántana.
Az ajtó nyílására kaptam fel fejemet, mintha a fogamat húzták volna olyan érzést keltett bennem az irgalmatlan nyikorgás. Nem az várt amire számítottam, Harry aggódó, gyönyörűen csillogó szemei, és üde arca helyett valami rémület mutatkozott. Halál sápadtan, lila ajkakkal, az izzadságtól gyöngyöző homlokkal és tompa, méregzöld szemekkel nézett engem. Túl jól ismertem, ahhoz, hogy a szemembe hazudjon, nem emeltem tekintetem rá mikor megszólított.
-Újabb rohamod volt? - kérdezte, s egy lépéssel csökkentette a közöttünk lévő távolságot. Próbáltam kinyögni valami értelmeset, ami például nem egy hazugság. De amint közeledett én úgy távolodtam, ismét lecsengtek szavai füleimben, megfutamodtam. Szédülni kezdtem, hányingerem lett, kivert a víz és csak álltam Göndöröm előtt, teljesen magatehetetlenül.
-Igen - hazudtam. - Már lecsillapodott, bevettem a gyógyszereket. Minden rendben.
Harry szokatlanul hallgatott, mikor pedig kinyitotta száját meglepve konstatáltam mondatait.
-Lehet jobb lenne, ha kihagynánk a mai programot, tudom, hogy most mérges leszel, és valószínűleg lefejezel majd. De úgy gondolom a te érdekedben nem ke...
-Menni szeretnék - jelentettem ki határozottan. A Göndör szemeit erősen összeszorítva dőlt neki a barna faajtónak. Nem volt fogalma arról, hogy hallottam az ő része felőli beszédet, és már igazából nem is számított. Akárhogyan próbált volna lebeszélni annál akaratosabb lettem volna. Felgyújtotta bennem a kíváncsiság lángját, és sehogyan se akart lenyugodni. Ha pedig nem visz el engem a FREE-nek akkor tuti, hogy ő kerül bajba. Inkább én legyek az aki elveszik, mint hogy neki essen valami baja, túlságosan is sokat éreztem iránta. Szemhéjaim lassan csukódtak, pilláim elnehezedtek, a hirtelen sokktól. Ismét rém tört az a keserű fanyar érzés, mely hónapokkal azelőtt, az átvertség. De hogy ne hozzak elhamarkodott döntéseket, még egyszer átfuttattam agyamon mindent.

Lehetséges, hogy félreértettem a beszélgetést, és nem is rólam beszéltek. Esetleg a ,,szöszi" jelző alatt nem Luke, hanem valaki más áll. Harry már elnyerte a bizalmam, ha igazán szeret akkor pedig nem fog vele visszaélni, ha pedig igen. Nos ez esetben nem tudom elképzelni, hogy mi történne velem. A fájdalom küszöböm valószínűleg nem bírná tovább és egyszerűen megszakadnék. Egyszerűen nem akarom megvádolni olyasmivel, ami lehet nem is igaz. Csak magam alatt ásnám a szinte feneketlen gödröt. Szívem szakadna meg, ha előre elítélném, azután meg kiderülne, hogy semmi nem az aminek tűnik.

Vártam. Nem kérdezhettem rá. Csak vártam, hogy valamit tegyen, de egyre szokatlanabbul járkált fel-alá. Az autójához érve felvett egy adag havat, s ügyesen hógolyót formált belőle. Majd a hógolyót is továbbfejlesztette, hosszú, vékony ujjaival munkálkodott. Amióta beért a fürdőbe kínos csend telepedett közénk.
-Mehetünk? - karolta át csípőmet Harry, mintha megérezte volna, hogy enyhén eltaszítom majd magamtól vissza is húzta kezét. Szemeit arcomon legeltette, nem láttam, csak éreztem gyötrelmét. Orcáim egyre forróbbakká váltak, mígnem arcom paradicsom színűre változott. A Göndör kezét most arcomra csúsztatta, zöld íriszeit az én barnáimba mélyesztette. Fájt.


***


Az autóhoz leérve nekidőltem a fekete járgány ajtójának, Harry azonnal kapcsolt és elém állt.
-Tetszeni fog az amit kitaláltam - mosolygott pimaszul, mitől lábaim a szokásosnál is jobban remegni kezdtek. Legszívesebben sírni támadt volna kedvem akárhányszor is ránéztem. Nem tudtam elképzelni, azt hogy ismét hogyan lenne képes mindazok után a maffiák kezébe adni. Egyszerűen nem fért bele a fejembe a gondolat. Párszor próbáltam magam megcsípni és felkelni, hittem abban, hogy az csak egy álom, ám közel se az volt. Harry egyre jobban hajtogatta, hogy ,,mindjárt odaérünk", én meg egyre jobban éreztem azt, hogy ez így nem lesz jó.
Amint befordult az autó az ismerős útszakaszon, szemeim felcsillantak. Göndöröm óvatos mosolyra húzta száját és felém kapta fejét. Arcomon pihentette szemit. Azt hittem étterembe visz, vagy moziba, de amikor megláttam a hatalmas korcsolya pályát a lélegzetem is elakadt, azonnal feltéptem a kocsi ajtaját és kíváncsian ballagtam a bejárat felé. Harry hamar csatlakozott mellém, s megfogta kezemet. Kellemes meleg érzés öntött el belülről, amikor hozzám ért. Nem akartam hogy vége legyen, nagyon nem. Remélem egy nagy félreértés az egész.
Night Changes-Két főre - állt Harry a pénztároshoz, elvette a jegyeket azután a kezembe adta őket. - Gyere! - intett továbbra is mosolyogva. Vonakodva tettem meg az első lépéseket, de nem időztem, beértem.
Míg a korcsolya kölcsönzőnél az eladó hátraszaladt megkeresni a tökéletes méreteket, addig zakatoló szívvel figyeltem a már jégen suhanó embereket. Egészen kicsi gyerekek, akikben még csupa jóindulat van, nem törődnek a világ nagy gondjaival csak élvezik az életet. Tizenévesek, kamaszok, nemrég még én is abba a korosztályba tartoztam. Nyálasan és feltűnően mutatják ki szerelmüket. Felnőttek és idősek, ők már túl vannak a nehezebb időszakokon, szerencsések. És akkor ott volt az én korosztályom, akik vagy egyedül, vagy barátnőkkel, barátokkal korcsolyáztak, dehogy szerelmespárokat egyet sem láttam, az fix. A huszonévesek magányosak.
Pillanatokon belül Harry kezét éreztem meg derekamon, ezúttal nem húzódtam el tőle. Két fehér korcsolyát tartott kezében, várta, hogy elvegyem az enyémeket, de nem tettem. Megráztam a fejem és leültem az egyik padra.
-Nem tudsz korcsolyázni, igaz? - nevetett fel.
-De tudok, csak hatéves korom óta nem voltam. Szerintem elfelejtettem.
Az igazság, hogy tudok korcsolyázni, és minden évben vagy ezerszer elmegyek, mégsem akartam akkor. Fejemet ide-oda kapkodva néztem körbe félpercenként. Az ismerős kék szem párat kerestem, a hozzátartozó szőke tincsekkel.
-Ezt nem lehet elfelejteni, olyan, mint a biciklizés. Egyszer megtanulod és azután örök életedben tudsz - édes gödröcskéi megdobogtatták szívem. Fagyos hangulatom felolvadni látszódott, nem adna oda semmilyen rossz léleknek sem. Vidámabban bújtam bele a korcsolyába, és hagytam, hogy Harry felvezessen a pályára. Néha-néha meginogtam, de csak azért mert kijöttem a gyakorlatból, ám ez ellenére se estem el egyszer sem. Ő vigyázott rám, Ő megvédett, Ő fogta a kezem, s ha kellett magához húzva segített, egy percre se hagyott magamra. Mosolyával a hidegben is felébresztette pillangóimat, és bár a hó estére teljesen elolvadt így is jól éreztük magunkat. Nevetése örökre emlékezetembe égett. Olyan kételyes érzetem volt, féltem is és bíztam is. A végén pedig csak vártam, hogy mi történik.
-Utolsó kör, nem bírom tovább - lihegett Harry. Ujjait rákulcsolta enyémekre, majd maga után húzva elindult. Jobb kanyar, bal kanyar, kisgyerekek, emberek, tömeg, árusok, és az árusok mellett egy magas, nyurga legény fekete kapucniban. A vér megállt bennem. Csak egy pillanatra hagytam alább figyelmem, de máris a földön kötöttem ki. Hirtelen a palánknak vágódtam, s bevertem a fejem. Göndöröm azonnal ugrott értem, kezét nyújtva felhúzott a hideg jégről. Kezeimet durván felkaristolta a jég felszíne, így mikor odanéztem nem szép látvány fogadott. Lábaim remegtek, és ismét elfogott az a hisztérikus érzés, amely minden sírás előtt rám tör. Kis gombóccal a torkomban néztem fel Harry-re.
-Szerintem ennyi bőven elég volt mára - jelentette ki kezei közé fogva vérző tenyerem. Nem ellenkeztem, nagyokat pislogva hagytam, hogy egyszerűen csak levezessen a jégről.
Beérve az öltözőbe, megpróbáltam lehámozni magamról a korcsolyát, kevés sikerrel. Összevéreztem nadrágomat, belegabalyodtam a fűzőkbe és legszívesebben hisztérikusan elrohantam volna, csakhogy ne kelljen többet Harry-re néznem.
-Oh, hogy menjen a francba aki kitalálta a cipőfűzőt! - túrtam hajamba, mikor teljesen összegubancoltam a fránya kötőjét már sokadjára. Harry lerogyott mellém, s miután türelmesen kifűzte a korcsolyát, felült a padra, majd combomra csúsztatta tenyerét. Mint a nyárfalevél, testem reszketni kezdett. Folyton kiváltotta belőlem azt az érzést, folytonosan elérte, hogy teljesen belé bolonduljak.
-Szótlan és feszült vagy ma. Baj van? - kérdezte aggódó tekintettel. Mintha nem tudná, hogy mi a gond, vagyis nem tudja... Egy kicsit stresszes voltam, hányingerem támadt és akkor még nem is említettem, hogy féltem. Minden egyes pillanatomban arra készültem, hogy vajon mikor jön elő valahonnan Luke, hogy szépen a mellkasomba mélyesszen egy golyót.
-Nincs - vágtam rá nemes egyszerűséggel, ahogyan szoktam.
-Oké - megelégelte viselkedésemet, felállt és határozottan a szemeimbe nézett. Mély levegőt vett, komoly tekintete miatt hátrébb léptem. - Amióta a fürdőben rád találtam, azóta kettő szót sem szóltál. Sophie, látom, hogy valami kurvára nem oké, de ha nem mondod meg akkor nem tudok segíteni. Így pedig nem mehet tovább, szóval kérlek szépen ne zárkózz el előlem!
Szemöldököm hajam kezdetéig ugrott fel. Szavai ,,enyhén" megleptek. Igaza volt, talán el kellett volna mondanom mindent, talán tudnia kellett volna arról, hogy hallottam a beszélgetést. Talán tisztáznom kellett volna azt, hogy a bizalmam lassacskán szertefoszlik. Talán nem ártott volna tudnia, hogy rohadtul szerelembe ejtett... Szívem nem bírta tovább az elmémmel szembeni harcot, kifakadtam.
-Hogy én zárkózok el? Oh mondd csak mennyi ideje hazudsz? Fél éve? 9 hónapja? Ha azt nézzük azóta mióta megismertél. Együtt vagyunk Harry, nemde? Akkor miért titkolózol még mindig? Miért tartunk ugyanott, mint ahol ezelőtt? Kellek Luke-nak, vagy a FREE-nek? Hát itt vagyok Harry, vigyél oda, csak hagyjuk már ezt a macska-egér játékot. Belefáradtam, hogy én teljes szívemből szeretlek, addig te csak kihasználsz... Egyáltalán mire is kellek én neked? Hogy minden este megbaszhass, azután félre dobj, mint egy vérző rongybabát? - hangom fokozatosan elhalkult.
Göndöröm arcvonásai megmerevedtek, így már sejtette miről beszélek. Kezével fürtjei közé túrt, idegesen a plafont kezdte bámulni. Csend. Kínos, szívszorító csend. Csak a zokogásom és Harry mély sóhajai töltötték be az űrt. Még nem végeztem a mondanivalómmal, így ismét hozzá kezdtem, de aggódó pillantásaiból észleltem, hogy hamarosan valami robban.
-Kihasználtál, igaz? - léptem közelebb, csak hogy újra szemeimbe nézzen. Elértem amit akartam, smaragdjait arcomon pihentette. - Harry mondd, hogy nem, csak egy nemet akarok hallani, nem olyan nagy kérés. Mondd, hogy te is szeretsz és, hogy már nem dolgozol a FREE-nek. Mondj valamit kérlek... Könyörgöm... Ez az egész csak egy álca? Nem is ilyen vagy, mire fáj a fogad, elmondanád? kérlek ne titkold tovább.
Hiába volt minden. Megrázta fejét, bekövetkezett az amitől mindig is féltem. Megszenvedtem azért, hogy birtokoljam őt, megküzdöttem maffiákkal, a szüleimmel, Mona-val. Mindenkit félre hajítottam egyik percről a másikra, csak Miatta, és mit kapok cserébe? Ahelyett, hogy boldogan élnénk míg meg nem halunk, kaptam egy meghalok, mert vadásznak rám tündérmesét. A dolgok kezdtek kitisztulni a félhomályból, furcsa módon semmilyen fájdalom nem sértett... Kívülről, viszont belülről széthasadtam. Könnyeim keveredek a feszültség által keletkezett izzadsággal, mely arcomról csorgott le. Majd mikor megdörzsöltem szemeimet a vér is társult hozzá, ami ugye pedig tenyeremről vánszorgott le.
-A szüzességem kellett? Vagy mi? Pénz? Szex? Egyáltalán éreztél irántam valamit? Válaszolj már! - ordítottam, de mintha csak egy rozsdás hordónak beszéltem volna. Annak a rozsdás hordónak igencsak lyukacsos volt az oldala.
-Nem, nem, nem, fejezd már be a kurva életbe! - kiáltott rám Harry. Pupillái kitágultak, méregzöld szemei köszöntöttek, enyhé vérben forogva. Soha nem szólt még ilyen durva hangnembe hozzám, hátrálni kezdtem, ő viszont közeledett. - Nem a szüzességed kellett, nem is a pénz, miket hordasz itt össze-vissza?!
-É-én csak - nagyot kellett nyelnem, hogy összeszedjem kevéske bátorságomat, ami még megmaradt - tudni szeretném mi az oka annak, hogy... talán nem vagyok elég jó a...
-Sophie - mire észbe kaptam a hideg fal és Harry közé szorítva találtam magam. Máskor ilyen helyzetben lazán a karjaiba dobom magam, de abban a pillanatban inkább futottam volna. Féltem Tőle. Ajkai súrolták enyéimet, úgy morgott. - Hogyha most arra akarsz kilyukadni, hogy nem vagy jó az ágyban akkor felejtsd el. - kezem után kapott, ijedve nézte, hogy hogyan remegek. - Figyelj rám oké? Először is ne félj, ugyanaz a Harry vagyok aki...
-Átbaszott, megalázott és nem szeretett engem - vágtam közbe. - Kérlek folytasd, még nem sírok eléggé.
Untitled-Nem!! A büdös életbe befejezhetem? Szóval nem pénz kellett, az van elég. Nem is a szüzességed, bárkit megkaphatnék, nekem a szabadságra volt szükségem... - ajkaim szétnyíltak, halk nyögés tört fel belőlem, és ha nem tart meg abban a pillanatban Harry, akkor tuti, hogy a földre zuhanok. Szemeim mellkasára vándoroltak, majd egyszer csak megértettem mindent.


Azért férkőzött a közelembe, hogy megkaparintsa azt amitől konkrétan én is óvtam, csak a rózsaszín köd miatt nem láttam át rajta. Apám megmondta, igaza volt. Nem kellett volna ,,barátkoznom" Harry-vel. De nem tudtam mit tenni ellene, egyszerűen hatalmába kerített és megbabonázott a zöld szemeivel, a lélegzetelállító mosolyával, göndör fürtjeivel. Apám rég ismertségét kihasználva a közelembe férkőzött, kihasználta azt, hogy elképesztően jól néz ki és a lányok pillanat alatt ledobják előtte a bugyijukat. Én pedig a naivitásommal természetesen pontosan belesétáltam csapdájába. Szépen bekerítve megszerezte azt ami most a nyakában lóg, és a legfájdalmasabb ebben az, hogy nem csak azt a rohadt kulcsot kaparintotta meg általam, hanem a szívemet is... A mostanra teljesen összetörött, kifacsart, ronggyá szaggatott szívemet, melyet még egy teljesen ép szív sem tudna helyrehozni, mert a helyén hegek maradtak.
Harry kezeivel a fejem mellett megtámasztotta magát, enyhén jobbra dőltem, hogy belepillantsak a háta mögött lévő tükörbe. Bár ne tettem volna. Amint megláttam magunkat még inkább az összeomlás szélére kerültem.
-Azt mo-mondtad soha nem bántanál - suttogtam. Kezeimet mellkasára helyeztem, úgy próbáltam meg kicsit távolabb tartani magamtól. Esküszöm nincs rosszabb érzés az átvertségnél.
-Fizikailag soha nem bántanék egy gyengébbet - ,,magyarázta" ki magát. Arcomat abban a pillanatban tenyereim közé süllyesztettem. Nem bírtam tovább. magamban folyton elhangzott szavai hallatszottak vissza. Az a sok édes dolog amit mondott nekem, amit füleimbe súgott, mind hazugság volt. Az összes egy kis mocskos hazugság. Kicsi, fehér hazugságok, melyek olyan tisztának tűntek egy időben. - Sophie, azt akarom, hogy tudd az érzé...
Harry-t félbeszakította egy gonosz keserű kacaj. Lelkemben démonok táncoltak, s minden egyes kis levegőrezzenésre felkaptam a fejem, míg egyszer csak tényleg megakadtak szemeim. 
Az ajtónak dőlt, tisztán emlékszem rá. Szőkei tincsei tökéletesnek tűntek, kicsit izmosabb és szőrösebb lett. Ha nem tett volna velem szörnyűségeket, és mondjuk nem egy pszichopata lenne, plusz ha nem ismerném akkor talán bepróbálkoztam volna nála. De így, amikor belenéztem a sötétből, hirtelen világosba átkúszó kék szemekbe, hálál félelem futott végig rajtam. Éreztem, hogy Harry teste megfeszül kezeim alatt, szíve hevesebben kezdett verni, mit bármikor.
-Mi a fasz? - csattant fel Harry, meg sem fordulva.
-Sajnálom ha megzavarom ezt a mesébe illő, csodálatosan romantikus pillanatot, de valakik már nagyon várják odakint a kis barátodat - rideg pillantása megfagyasztotta bennem a vért, mégis kellő bátorsággal álltam tekintetét.
Harry nagyra nyílt szemekkel nézett végig arcomon, még mindig ugyanolyan közelről, hogy szinte ajkai súrolták enyéimet. Meleg lehelete csiklandozta bőröm, bár ha belegondolok az időjárás egyre jobban tavaszivá vállt a nap folyamán, felmelegedett. Remegő ajkakkal vezettem végig szemeimet merev testén. Egyszer csak felemeltem karom és már alig vártam, hogy Harry enyhén borostás arcán landoljon, de akkor a kiváló reflexének köszönhetően elkapta csuklóm. Szorosan ráfonta ujjait míg pirosodni nem kezdett. Olyan zavart láttam arcán, mint még soha.
-Had magyarázzam meg - suttogta, s kezét orcámra simította. Zöld szemei megremegtették gyomrom, rázkódó vállakkal löktem el magamtól.
-Még is mit? - kiáltottam. - Mi a francot akarsz te megmagyarázni? Azt hogy soha nem szerettél és csak egy kurva kulcs miatt játszottad el az egészet? Egy rohadt, kis fémdarab miatt Harry? Megérte? Meg? - könnyeim patakokban folytak végig arcomon, majd landoltak kabátom elején. Az érzelmek amelyek akkor bennem kavarogtak, leírhatatlanok. Akadt valaki, aki csak úgy előbukkan a semmiből, még soha nem találkoztál vele azelőtt és egyszer csak itt lesz. Fenekestől felfordít mindent és az életedet gyökerestől megváltoztatja. Szerelembe ejt. Igazi, kemény, fájdalmas szerelemebe. Majd minden nehézség után kiderül, hogy mindez színjáték volt, csak egy kis darabka kellett neki belőlem. A többit elhajította, akár egy agyonhasznált törölközőt.
Ismét a fal és teste közé szorított, továbbra se fordult meg, nem zavartatta Luke.
-Engedd meg, hogy elmagyarázzam, csak egy perc - préselte ki magából. Lökdösni kezdtem, de mint egy szikla, nem mozdult. Ilyenkor átkoztam először, hogy annyira izmos.
-En-engedj el! - sírtam. Hisztérikusan belevertem egyet az öklömmel mellkasába, mire hatalmasat nyögött, de nem tágított mellőlem.
-Elintézzem neked? - fordult Luke a Göndör felé.
-Te inkább fogj egy ásót, áss egy gödröt, majd dugj egy pisztolyt a pofádba! Nem hiszem el, hogy az ember egyszer talál valakit magának aki teljes mértékben elfogadja, és ti azt is elüldözitek! Kíváncsi lettem volna, hogy mit szólsz, ha tavaly nem állítom le a te drága Rosalie-dat, mikor...
Harry szava megakadt, amikor Luke előhúzta farzsebéből a pisztolyát. Karjait védelmezően fonta körém, ám én továbbra is csak taszítottam magamtól.
-Három évvel ezelőtt, egy bizonyos 17 éves lány, June. Rémlik Harry?
-Fogd be a mocskos szádat! - kiáltott rá a szőkére.
-Gyönyörű tavaszi nap volt, és még gyönyörűbb tavaszi szüneti éjszaka. Igaz Harry?
Harry egyre idegesebb lett, tekintete már teljesen elborult. Egyszer csak megindult Luke felé, kezeimmel rögvest átkaroltam hátulról. Mellkasára csúsztattam tenyerem, szíve hevesen vert és izmos mellkasa egyre gyorsabban mozgott fel, s le. Sírva fúrtam bele vállába arcom.
-Ne csinálj hülyeséget! - súgtam. Feszült izmai elernyedtek.


És abban a pillanatban megtörtént amit oly régen titkoltak előlem. Végre felszínre került a sok mocsok...

7 megjegyzés:

  1. Miért?!Most komolyan,MIÉRT?!��
    Nem lehet igaz,hogy Harry csak úgy kihasználta Sophie-t...MIÉRT KELLENEK EZEK AZ ÁTKOZOTT CSAVAROK??:'0
    És az az átkozott Luke...undorító...>_<
    És azok a mocskos felszínre került titkok...basszus,baromira érdekelnek!!!×_×
    Nagyoooon várom a köviiit!!:')))
    Imádlak!♥
    Pusssssz ;*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A csavarok mindig jól jönnek ;)
      Köszönöm szépen szavaidat! xx.

      Törlés
    2. A csavarok mindig jól jönnek ;)
      Köszönöm szépen szavaidat! xx.

      Törlés
  2. Drága Lishiza!
    Komolyan azt akarod, hogy meghaljak?? Megfájdult a hasam, annyira izgulok...
    Nagyon, nagyon, nagyon szépen kérlek, siess a kövivel! Pls!
    Ui.: imádlak ❤❤
    Ölel: Franci :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy imádlak! Mindig nagyon várom a kommentjeid, szavaid megmelengetik a szívem, köszönöm xx ❤

      Törlés
  3. ANYÁM BOROGASS.
    ÖSSZEESEK.
    HÁT EZ VALAMI HIHETETLEN.
    Harry kihasználta Sophie-t.. Nemáááár :c
    És Luke. Utálom.
    Imádlak és nagyon várom a kövit^^
    U.i: Milyen telefonod van, hogy ilyen jó képet bírtál készíteni?:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kérlek ne ess össze! Ha most rosszul leszel akkor hogy fogod elolvasni a folytatást? :D
      Hát valljuk be, nem Luke-é a ,,legszimpatikusabb" szereplőnek járó díj...
      LG L65 telefonom van :)

      xx. ❤

      Törlés