music

2015. június 22., hétfő

32. Rész - "Nem szerethetsz"

Hejhó Drágáim! 

Meghoztam a 32. részt! Nincs sok hozzáfűznivalóm, inkább egy kérésem lenne: Kérlek ne utáljatok meg! Most valahogyan nagyon átéreztem a részt és sikerült részletesen leírnom azt amit gondolok, érzek. 

Köszönöm szépen az előző részhez fűzött kommenteket! A mostanihoz is ugyanúgy várom a megjegyzéseket! :)

Jó olvasását! 

All the love, L xx.



,,Nem akartam fájdalmat okozni, nem akartam sírni látni, egyszerűen csak boldoggá szerettem volna tenni őt, úgy ahogyan még senki más. A közöttünk kialakult kapcsolat más, sokkal lendületesebb és magával ragadó. Szeretném visszaforgatni az időt, hogy ne úgy álljak az egészhez, hogy Ő egy újabb áldozat. Úgy szeretnék hozzáállni, hogy szeretem Őt."



Sophie Angel



,,És abban a pillanatban megtörtént amit oly régen titkoltak előlem. Végre felszínre került a sok mocsok..."

Luke szemei csillogni kezdtek a vágytól, hogy végre megtegye azt, amit olyan régóta fontolgatott, hogy végre földbe döngölhesse Harry-t és ezáltal fájdalmat okozhasson nekünk, nekem, Harry-nek. Kezeim szorosan fonódtak Harry teste köré, ha kérte volna, akkor se engedtem volna szorításomból. Fájdalmat okozott, de ragaszkodásom megmaradt, és ne felejtsük el, hogy még mindig szerettem. Szíve gyorsan vert kezeim alatt, haja hanyagul omlott vállára, míg kezével elkapta egyik kezem és összekulcsolta ujjainkat. Hihetetlen, hogy hagytam neki ezt az egészet, így csak még jobban belebolondultam, és még jobban fájt mikor megtudtam az igazságot.
-Pár korty ital, ha jól emlékszem akkor az a gyönyörűen rózsaszínesedő Sex on th beach volt, pár barack és citrom karikával. Egy édesen pirosló cseresznye úszott mindkét koktél tetején, olyan tűzszíne volt, mint June rúzsának, és mint most Sophie-énak - Luke tekintete megakadt ajkaimon, perverzül megnyalta szája szélét és folytatta amibe belekezdett. Ajkaimhoz kaptam kezem, próbáltam ott tartani, hogy ne figyelje az a seggfej. - Hmm, milyen véletlen, hogy June koktéljában nem csak cseresznye úszkált, ha jól tudom akkor kábítószer is volt, igaz? Te bírtad józanul, de szegény lány nem sokáig maradt lábain. Egy gyors szex a bár egyik eldugott mosdójában, irodalmi nyelven megerőszakolás - felnyögtem a szavak hallatán. Eszembe jutott a mi éjszakai kalandunk, mely még mindig felpezsdít akárhányszor csak rágondolok. Furcsa bizsergés támadt hasam aljánál, a Göndör szorított kezem fogásán.
-Luke elég volt! - préselte ki fogai között a Göndör. De hát mi értelme a szavaknak, ha amit egyszer már kimondtak azokon nem lehet változtatni? A keserű íz ekkor keletkezett számban. A Szöszi betárazta fegyverét, felém irányította. Harry továbbra sem mozdult előlem, sőt inkább még védelmezőbben fonódott körém. Karomnál fogva ölelésébe vont, s teljes testével védeni próbált. - Meg ne próbáld! - hangja most is higgadt volt, úgy tűnt mintha ura lett volna a helyzetnek, bár kezdtem azt érezni, hogy nem csak alattam, de alóla is kicsúszik a föld.
-Folytathatom? - kacsintott rám Luke. Igazából nem érdekelte, hogy mit válaszolunk. Folytatta. Harry megmozdult, kezei ezúttal arcomra tévedtek, hátat fordított a Szöszinek és ismét a fal és saját maga közé zárt. - Tőlem csinálhatsz amit akarsz Styles, a kis Drágaságod akkor is megtudja az igazságot. Majd akkor meglátjuk, hogy mekkora is a szerelem köztetek. Bár így belegondolva, szép volt, ahogyan becserkészted és egyszerűen ellopattad vele kulcsot. nem így terveztük, de ez okosabb ötletnek tűnt. Gratulálok!
Könnyeimmel összeáztattam pólóját, éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Luke szavai még jobban a sírásra késztettek, lehunytam pilláim, s éreztem ahogy Harry letörli arcomról a sós, forró cseppeket. Semmihez nem tudnám hasonlítani azt a pillanatot, gondolni se mertem, hogy mit tehetett, ami ekkora port kavart. Nálam a pohár kiömlése az az volt, hogy egyszerűen és úgy mintha tök természetes lett volna átvert. Kihasznált és hazudott. Mindezek ellenére ugyanúgy törődött velem akkor is, ugyanúgy óvott és vigasztalt. Nyugtatott, fogalmam sincs minek, de elhittem... Nagyon elhittem, s ezáltal megnyugodtam.
-Nézz a szemembe! - emelte meg állam, hogy ne mellkasába sírjak. - Sophie, kérlek nézz a sze-szemembe! - hangja megcsuklott. Ő is emberből van, nem bírta örökké a kemény, rossz fiú szerepet. Megenyhült. - Könyörgöm! - éreztem, ahogyan megremeg teste. Ha nem nézek fel rá talán bele is halt volna. Esküszöm megbántam, hogy akkor arcára emeltem tekintetem. Nagyon úgy tűnt nem csak én vagyok az egyetlen ember aki a sírással küszködött. Luke bárgyú mosolyától hányingerem lett. Egy undorító féreg, szívesebben láttam volna tényleg a föld alatt, pedig nem vagyok sem rasszista, sem embergyűlölő. De abban a pillanatban nagyon a pokolba kívántam, az Istenért is!! Harry ajkai remegtek, mint amikor az első őszi szél megmozgatja az épp lehullni kívánt leveleket, de egyesek kitartóan ragaszkodnak helyükhöz. Rózsaszín színét elvesztette, nem volt se szív alakú, se dús, sokkal inkább lila, cserepes és kiszáradt. Könnyeit még mindig nem engedte útnak. Kezei között lévő orcáim lassacskán felforrósodtak. Végre szólásra bírta magát. - Le-lehet hazudtam, lehet átver-vertelek, de soha életemben nem éreztem még így egy lány iránt se. Tudom, hogy most valószí-valószínűleg ut-utálsz és tudom, hogy a kapcsolatunknak itt és most befejeződött, de ha adnál még egy esélyt, csak egy utolsót, akkor bebizonyítanám, hogy képes vagyok változni. Miattad.
Ajkaim enyhén szétnyíltak, nem kaptam levegőt. Fuldokoltam könnyeimben, fuldokoltam bánatomban, a semmihez sem hasonlítható fájdalmamban, Harry minden egyes szavában elvesztem. Ne tudtam, hogy megint hazudik-e, vagy komolyan gondolja azokat amiket mondott. Mélyített sebeimen.
-Még egy esélyt? - nyögtem hisztérikusan. - És mi-mit akarsz te azzal kezdeni? Hova biz-bizonygatsz? És mit? Azt eddig is tudtam, hogy kurvára csak játszottál elem és nem szer-szerettél, ha csak azért kellene még egy esély, hogy bebizonyítsd több lányt is be tudsz cserkészni, akkor inkább nem kösz, nem! - mindenről eszembe jutott valami. Valami dolog ami hozzá kötött, így egyre jobban rogytam össze. Hideg fuvallat haladt végig testemen, amitől libabőrös lettem. - Istenem én lefeküdtem veled! - temettem el arcom tenyereimbe. - Hagytam, hogy belém férkőzz, de még letagadni se tudom, hogy rossz volt. Mert halál komolyan mondom a múlt éjszaka életem legszebb estéje volt - lehunytam szemeim, hogy visszaidézzem legszebb perceimet, bár úgy fejembe vésődtek, hogy nem sokat kellett gondolkoznom. - Leírhatatlan az az érzés amikor teljesen kifulladva rogysz mellém, csapzott hajad a szemedbe vágódik és apró lihegések között túrsz tincseimbe. Szemedből csak sugárzik a vágy, amelyet testem iránt táplálsz. Nem tudom megfogalmazni milyen érzés ölelésedben elaludni. Oh, nem hiszem el! A francba is! Hagytam, hogy megcsókolj, számtalanszor. A nyelveddel bent jártál számban, és basszus rohadtul nehéz beismerni de most is azt akarom, hogy megcsókolj! Nem érdekel, hogy szeretsz-e, igen fáj, elmondhatatlanul fáj, de csókod begyógyítaná a vérző sebeimet. Most már értem, hogy miért voltál annyi lánnyal, és miért akar mindenki magának...


A Göndör sóhajtva borult nyakamba. Rázkódó vállakkal ölelt magához, nála is eltört a mécses. Soha nem hallottam még egy ellenkező neműt sem ennyire sírni, mint akkor Őt. Kezeivel hátam simogatta, és próbálta így engem és magát is megnyugtatni. Arcát vállamba fúrva, elfojtva sírt, vagyis csak próbálkozott elfojtani.
-Ú-úgy sajnálom! Mindent nagy-nagyon sajnálok! Bárcsak mond-mondhatnám azt, hogy ne hidd e-el amit mondani fog, de minden szava igaz... Sajnálom Sophie, na-nagyon és komolyan sajnálom! Vissza akarom fordítani, az egészet előröl akarom ke-kezdeni! Én próbálkoztam, de nem sikerült...
Keresztes láncába akadtak ujjaim, nem nagyon figyeltem rá, sokkal inkább koncentráltam, hogy ki tudjam venni Harry összefolyt mondataiból a szavakat. Másik kezemet fürtjei közé süllyesztettem, s szabadjára engedtem. Nedves homlokát enyémnek döntve, érintette meg arcom, Luke türelmetlenül köhintett egyet.
-Szóljatok, hogyha vége a drámának. Alig várom, hogy lelőjem a poént - nevetett. Nyelnél karót, seggfej.
-Alig várom, hogy nem csak a poént, hanem magadat is lelődd! - vágott vissza Harry, nem méltatva a Szöszit arra, hogy megforduljon, helyette inkább arcomból söpörte ki kósza tincseimet. A pisztoly ismét kattant, szorosabban vontam magamhoz Harry-t, egyszerűen nem akartam elengedni. Muszáj volt valahogyan elbúcsúznom tőle. Egyikőnk így is, úgy is meghal, akkor meg nem mindegy?
-Csókolj meg! - lihegtem.
-Mi? - tolt enyhén hátra ledöbbenve.
-Ó, a picsába csókolj már meg! - azzal a lendülettel karjaimmal átöleltem nyakát, s lejjebb húztam, hogy elérjem ajkait. Először csak egy kis puszit hintettem a mézédes felületre, féltem, ha egyszer elkezdem, akkor megszállottá válok és nem tudok betelni vele. Harry nem tetszését fejezte ki egy halk morgással, többet akart. Meg sem várva, hogy ismét magamhoz húzzam, ő már cselekedett. Nyelve egyből beengedést kért, egy ideig nem mertem megtenni, tartottam az imént említett dologtól. Plusz csak még jobban összetörtem volna. De Harry kitartóan küzdött, míg el nem gyengülve megadtam neki a lehetőséget. Luke megelégelte romantikázásunkat és ott folytatta ahol egykor abbahagyta.
-Majd egy balhé következett, ha jól emlékszem Payne verekedett, Irwin próbált hárítani, de akkor jöttél Te! A munkádat kicsit hamarabb végezted el, mint kellett volna. Remélem azért óvszert használtál, bár most már mindegy. Apropó - csapott hirtelen homlokára -, mikor megdugtad Sophie-t ugye akkor védekeztetek? Csak azért kérdezem, hogy melyikőtöket végezzem ki. Nem lőhettek le egy terhes nőt!
A Göndör hajamba tűrt és egy kicsit feszültebben húzott meg egy tincset.
-Mondd, hogy terhes vagy - szakította félbe csókcsatánkat.
Luke Hemmings!-Én lennék a legboldogabb, ha tőled lennék terhes, de nem vagyok az. Vagyis tudtom szerint nem - sütöttem le szemeimet. Egy nap után nem lehet még tudni mik a fejlemények.
-Francba. Akkor sem engedem, hogy bántson! - ajkaival ekkor már puhában bánt. Tudta, hogy közeledik a történet vége. De nem tudtunk semmit se tenni ellene. Felmentő sereget nem vártunk, Luke-nál fegyver volt, amivel korlátozott minket.
-Sikítozó vad tömeg, megrémült arcok. Mindenki rohant amerre csak tudott, mert egy fegyver került be a szórakozó helyre. A részeg Harry is megérkezett, imádom azt az éned. Olyankor teljesen kivetkőzöl magadból és képes vagy magadat annyira felidegesíteni, hogy embert is ölsz - Harry teste megfeszült, nyögve beleharapott ajkaimba. Itt kezdődött a mese. Nem számítottam arra, mit Luke ezután mondott. Mindenre felkészültem, de erre aztán abszolút nem. Főleg úgy, hogy már előtte elmondták már páran ezt a történetet. Ráadásul Harry a szemembe hazudva letagadta.
A Göndör magától eltaszítva megpördült tengelye körül, a hirtelen mozdulattól a falnak vágódva követtem az eseményeket. Kezét a Szöszire emeli és ha Luke nem tartja felé azt a rohadt pisztolyt, akkor agyonverte volna. A Szőke gúnyos mosolyával fejezte be.
-Csak egyetlen egy lövés, amely a lány mellkasába irányult... Így van Drága Sophie Angel - hajolt ki Harr mögül -, a te Harry Styles-od egy gyilkos, aki börtönbe ült évekig emberölés miatt, majd miután egy igen kedves FREE tag feláldozta a szabadságát és bevallotta, hogy nem Harry hanem ő volt, ő lőtte le szegény June McCloye-t, így Styles kiszabadult. Milyen kár, hogy nem igazságosan... Szegény lány. Még csak 17 éves volt, az élet várt rá, ki tudja lehet anyuka szerepben.
Kínos csend.
Luke keserű nevetése töltötte be a teret. Többször hallottam már ezt a sztorit, de ilyen részletesen, ennyire hihetően még nem. Harry hanyagul teste mellé eresztette kezét. Nem éreztem semmit. A sok gondolat és fájdalom eltompította érzelmeimet, elnyeltem könnyeimet. Lassan lépkedve felém fordult, lihegve kapta el tekintetem. Szemei ezúttal vörösebbel voltak, mint mikor utoljára belenéztem, ekkor valahonnan a belső készletemből újra útnak eredtek könnyeim.
-Sajn...
-Gyilkos - szakítottam félbe. Agyam eljutott addig a pontig, hogy felmérjem Harry elvette egy lány életét. - Megölted - súgtam inkább magamnak a tényt. Hiszen rajtam kívül mindenki tudta a szobában. - Mondd, hogy nem igaz, hát persze! Luke csak hazudik, miért ne?! - remegő kezekkel markoltam bele hajamba. A hideg csempének döntöttem hátam. - Könyörgöm...
-Gyerünk Styles mondd ki, had hallja - Luke csak jobban ásta alattunk a gödröt, minden egyes mondata, szava, betűje ellenem, ellenünk szólt...
Képtelen voltam többször a zöld szemeibe nézni. Azokba a kitágult pupillákba mely egykor a vér látványától tágultak ki. Egy teljesen ártalmatlan lány, vörös vérétől.
-Sophie kérlek be... - indult meg felém Ő.
-Nehogy közelebb gyere! - ordítottam! - Ne! Nem akarok többet hallani róla, nem akarok többet hallani rólad se, se a kibaszott FREE-ről, se a maffiákról, semmiről ami egykor hozzád kapcsolódott! Megöltél valakit. Egy lányt, megöltél egy lányt! Ezt fel tudod fogni?
-Évekkel ezelőtt volt! Azóta megváltoztam! - védte magát.
-Mégis miben? Nem minden második lányt baszod meg aki szembe jön veled? Ugyan Harry... Hányadik voltam neked. Őszintén...
-Mindenben - felelte súgva. - Hogy hányadik lány? Őszintén, sokadik... De Te voltál az első aki képes volt rám hatni. Annyira más vagy mint a többi, annyira magaddal ragadó... - Még egy lépést tett felém.
-Azt mondtam ne közelíts vagy esküszöm...
Teljes csend. Luke mellkasa előtt összefont karokkal elégedetten bólogatott. Harry lemerevedve bámult, én meg sokkot kapva emeltem tenyereimet arcom elé. Kalimpálásomból az sült ki, hogy vágást ejtettem orcámon. Akkor néztem le jobb markomba. Harry keresztes nyaklánca rajta a kulccsal. Kapva az alkalmon, rögvest az első gondolatomnak cselekedtem, mikor megláttam a láncot ujjaim között. Fuss Sophie! Ismét felnéztem. Ujjaimmal arcomhoz kaptam, tág seb tátongott. Bőröm felületét az a ragacsos, forró vörös folyadék lepte be, megijedtem a látványtól. Harry szemeit a kezemen lévő ragacshoz hasonlítottam, nem hazudok, ha azt mondom, hogy a zöld íriszek vörösebbek voltak.
Nem kellett sokat időznöm, Luke hamar kiszúrta csuklómra csavarodott nyakláncot. Két lépést tett felém.
-Sophie - erőteljes, stabil hangjától kirázott a hideg. Soha életemben nem undorodtam még úgy embertől, mint Tőle. - Add ide azt a nyakláncot! - Lábaimon mázsás súlyok helyezkedtek el, hiába próbáltam volna megemelni őket nem volt olyan egyszerű dolgom.
Hirtelen változott a helyzet, a Szöszi nem tűrte tovább szófogadatlanságom. Egyszerűen felém ugrott. Sikoly hagyta el számat, kezeimet magam elé emeltem védekezés képen, ám nem terültem el a földön. Puffanásra kaptam fel fejem, Harry teljes teste Luke-ra nehezedett. Zöld szemeivel könyörgően pásztázta arcom. Már több, mint fájdalom amit éreztem. Rohadtul rossz érzés töltött el, amikor arra gondoltam, hogy tegnap még boldogok voltunk. A tegnap este még teljesen az Övé voltam, az azt követő napon meg már egy kis porszemmé váltam, amit simán félre söpörtek.
A Göndör ajkai megremegtek, de egy ideig nem tudott megszólalni.
-Fuss! - lihegte. Nem fogtam fel szavát. - Nem halottad? FUSS! - utasított erőteljesebben. Didergő ajkakkal figyeltem kétségbeesett arcát, és azt ahogyan a Szöszi kapálódzik alatta. Akkor esett le, hogy segíteni próbál. Kihasználtam az alkalmat és amíg Harry, Luke bordái között térdelt én addig futásnak eredtem.


Át a latyakon, a mocskon, mert ugye a hó csak ideiglenes volt, mind elolvadt estére. Az emberek eltűntek a korcsolyapálya környékéről. A mindig forgalmas London utcáit akkor csend ölelte körül, mintha tudták volna, hogy szörnyű éjszakának nézünk elébe. Egyedül, kétségbeesetten tekintettem körbe a félhomályba. Egyáltalán nem tudtam mit tegyek, hova menjek, kit hívjak. Tanakodásom közepette hangos lövést hallottam hátam mögül, a vér megfagyott vénáimban, mikor megpillantottam Luke testét a sötétben kirajzolódva. Első gondolatom Harry volt, baja esett. Gyomrom görcsbe rándult, de nem szabadott sokáig tétováznom. Én voltam a következő áldozat. A félelem egy nagy adag adrenalin löketet adott. Észhez kapva, csak futottam amerre szemem ellátott. Gyorsan hátrapillantottam, reménykedtem, hogy nem, de igen. A Szöszi ugyanezt tette, nyomomba eredve próbált utolérni, Cipőm teljesen átázott, vádlimban az izmok megfeszülve begörcsöltek. A szél rendese kicsípte könnyektől átáztatott arcom, sebeimet marta. 
TumblrKeskeny utcákban futva még több necces helyzetbe keveredtem.  A The Ivy étterem mögötti zsákutcát sikeresen kifogtam. Kénytelen voltam átmászni a szöges kerítésen, és szokásomhoz híven - mert miért ne? - fennakadtam a dróton. Combom mentén felszakítottam a gatyám és a gatyámmal együtt bőrömet is. És ha ez nem lenne elég, mikor átvágtam a St. James Square-en akkor bokrokból bokrokba tettem meg utam. Hosszas kergetőzés után megpillantottam a Green Park bejáratát, egy leheletnyivel megkönnyebbültem. Tudtam, hogy nem messze van a Hyde Park, annak közelében pedig Harry lakása. Ha oda sikerül eljutnom, akkor kérhetek segítséget, tudom hol tárolta fegyvereit. Egy nagy szemetes konténer mögé zuhantam le fáradtságomba, sikerült ideiglenesen leráznom üldözőmet. Mellkasom fel-le emelkedése zavarni kezdett, torkomban éreztem szívem és az asztmám kitörését. Tarkómra tapadt vizes hajam eltűrtem, feszülten hátradőltem. Csak egy percnyi nyugalomra volt szükségem. Lábaimba szúrást éreztem, mintha kést forgattak volna vádlimba és szögekkel meghintett parázs nehezítette meg járásomat. Végtagjaim felmondták a szolgálatot, ha akartam sem tudtam volna tovább menekülni. Testem minden neszre összerezzent, mit kellett volna tennem? Kihez tudtam volna menni? Az egyetlen emberről akiben ilyen téren megbíztam kiderült, hogy még mindig egy undorító féreg. A szüleim szerintem már el is felejtették, hogy egyszer volt egy lányuk. Mona meg...


Hirtelen egy kéz tapadt hátulról ajkaimra, erős, ismerős tenyér volt. Egy mozdulattal kemény mellkasára rántott, teste illatától szívem vad vágtába kezdett és könnyeim ismét útnak eredtek. 
-Ne mozdulj! - súgta fülembe. Porcikáim még jobban remegtek - már ha ez lehetséges volt -, mint azelőtt. Egy árnyék suhant el mellettünk, majd nem sokkal később kikerült minket. Harry ajkait mély sóhaj hagyta el. Fokozatosan fújta ki a levegőt, míg továbbra is szorosan mellkasán tartott. Lehámoztam ujjait, s felálltam. 
-Azt hittem... 
-Élek. És jól vagyok - felelte gyorsan. Egyszerűen nem bírtam ránézni, s hozzáérni, a mély, bársonyos hangjáról nem is beszélve. - Most mi legyen? - kérdezte. Tágra nyílt szemekkel pásztáztam a földet. 
-Ezt nekem kellene tudnom? - feleltem. 
-Haza viszlek - Szemem sarkából követtem fáradt, lomha mozdulatait. Fintorogva válaszoltam. 
-Haza találok magam is - még levegőt venni sem volt időm, azonnal elkapta csuklóm. Ijedt tekintettel néztem le arra a pontra, ahol bőrünk érintkezett, majd végig karján és megállapodtam arcán. Smaragd szemei csillogtak az éjszakában. Hiába sugárzott belőle a megbánás, a felejtés, a bocsánat és a fájdalom különböző jelei, azt ami megtörtént nem tudta feledtetni velem. Szemeim vállára vándoroltak, ahol pólója színe vörösbe borult. Kikerekedett szemekkel hátráltam tőle, de szorítása visszatartott. - H-harry - dadogtam. Lassacskán észrevette, hogy a sérült részét bámulom. - Bántott? 
-Túlélem - súgta. - Sophie - nézett szemeimbe. Elvesztem lágy tekintetében. Egy perc alatt visszajöttek az emlékek. Hogy milyen puhán ért hozzám, hogyan csókolt, mennyire el tudta hitetni velem azt, hogy szeret. És eszembe jutott, hogy mekkora egy idióta vagyok amiért nekem Ő kell. - Beszéljük meg. 
-Nincs mit megbeszélnünk - rideg szavaim nekem is meglepetést okoztak, de ez volt a helyes. - Nem akarlak többé látni, nem akarom, hogy többet a közelembe legyél. Csak felejtsük el ezt az egészet oké? Arra tökéletes voltam, hogy elvedd a szüzességem, örülsz hogyha a kezdőket te törheted be, igaz? 
Lehunyta szemeit, nem válaszolt kérdésemre. Kirántottam kezemet markolásából, de utánam kapott. 
-Kérlek! 
-Engedj el! - kiáltottam fel. - Undorodom tőled! Képes voltál egy ártatlan lányt megölni! Harry ez nem holmi játék, az életét vetted el. Istenem meddig hitegettél, hogy soha nem bántanál egy lányt... - hajamba túrva, mint valami idegbeteg toporzékoltam. Hátat fordítva elindultam a sötét, nyirkos füvön. 
-Nem mész sehová! - emelte fel hangját. Nem készültem fel arra, hogy azok után ilyen hangnemben mer hozzám szólni. 
Ág reccsenést és kavics súrlódást hallottam a pad felől. 
-Mi folyik itt? - Először az ismerős alakról azt hittem, hogy Luke talált ránk, de amikor közeledett hozzánk és a lámpák megvilágosították arcát, megkönnyebbülve sóhajtottam. A kékeszöld szempár rám, majd Harry kezére tért. - Haver engedd el! - utasította Tommo. Harry nagyot nyelt.
Untitled-Ki vagy te, hogy megmondd amit én csinálok? - Tommo a göndör srác mellé lépett és ismét felhívta figyelmét kérésére. 
-Engedd el - pár perces farkasszemezésük után, a Göndör szorítása alább hagyott. Reszkető vállakkal estem Tommo ölelésébe. Miután eltátogtam egy köszönöm-öt, az ölelésébe vont srác elindult velem kifelé a parkból.


-Nem hiszem el, hogy nem jelentett semmit se neked az amit mondtam - kiáltott utánunk Harry, megtört rekedtes hanggal. Megfeszültem, elengedtem Tommo derekát, s lassú léptekkel visszafordultam a Göndörhöz. Végre szemembe nézett, így én is álltam szúrós, ámde fájdalmas pillantását.
-Ugye ez most nem mondod komolyan? - nevettem hitetlenül. - Mondd, hogy csak viccelsz... Az első találkozásunk óta arra vártam, hogy megcsókolj. Valami annyira elragadott benned, egyszerűen szárnyra kelt ez az érzés és nem tudott egy helyben maradni. Akárhányszor ajkaid hozzám értek, legyen szó a nyakamról, vagy az én ajkaimról, lábam remegésbe végződött. Érintésedtől bőröm felforrósodott, perzselően hatott. Igen még most is kiráz a hideg, ha rám nézel, vagy ha azokat a gyönyörű zöld szemeidet látom. Elképesztő érzés volt melletted lefeküdnöm, úgy ahogyan átöleltél, majd mellkasodra húzva játszottál hajammal. Az éjszaka közepén valami piszkosat súgtál fülembe, végig vezetted ujjaidat testemen. Hajamba túrtál, megharaptad nyakam, vagy csak egyszerűen birtokoltál. Elmondhatatlanul fantasztikus volt melletted felébrednem. Úgy, hogy tudtam hogy biztonságban vagyok. Úgy ittam minden szavadat, mintha kötelező lett volna. Egyesek folyton csak a rossz fiút, a bűnözőt keresték benned, de én megláttam a világos oldaladat is ami nagy nyomást gyakorolt rám. Elkábítottál. Elvakítottál. Ezért vagyunk most itt. Nem tudom te, hogy érzel, tényleg hazudtál-e vagy csak egy őrült terv volt az egész, hogy megvédj. Esetleg, ha csak a kulcs kellett, tessék itt van! - lehámoztam kezemről, s lábai elé dobtam, amit ő hamar fel is vett. - Fogalmam sincs hány lányt vittél fel magadhoz, hogy hányan tapasztalták meg azt a törődést, azt a kedvességet, azt a védelmezést amit te adtál nekem. De egyben biztos vagyok. Az érzelmeimről soha nem hazudtam senkinek... Én mindig is tudtam mi az emberek gyengesége, valahogy mindig ráéreztem. Viszont a sajátomra még magam se jöttem rá, bár nagyon úgy tűnik neked sikerült. TE vagy a gyenge pontom...
 - Összeszedtem magam. Készen álltam arra a bizonyos szóra. Tudtam ha egyszer kimondom akkor az visszavonhatatlan és megváltozhatatlan lesz, de nem hazudhattam se magamnak, se Harry-nek. - Az istenit - túrtam hajamba, és kicsit megdörzsöltem szemeimet. Nagy levegőt véve a smaragdzöld íriszekbe néztem, amelyek mindig, minden körülmények között megbabonáztak és megnyugvást adtak. - Szeretlek Harry Styles. 

Arca eltorzult, míg tekintete zavarba és sötétségbe borult. Hideg esőcsepp esett orromra, majd kezemre, végül zuhogni kezdett. Hajunk pillanatok alatt nedves lett. Hossza csend után Harry felszólalt. Mereven nézett maga elé.
-Nem - rázta meg fejét, mitől haja homlokára tapadt. Arcára száradt vér az eső hatására elkenődött, mikor megdörzsölte. - Nem, nem! Nem szerethetsz Sophie! - kiáltotta.
-Mi? - néztem rá összezavarodottan.
-Nem szerethetsz. Nézz rám ki vagyok, nem érdemelsz meg, egysze...
-Harry! - állítottam le. - Szerinted én irányítom az érzéseimet? Mondd csak, szerinted direkt akartam így ezek után?
-Nem, nem lehet... - rázta fejét. Nagyot morgott majd elindult az egyik fához. Megállt előtte és egy hatalmasa belevert jobb öklébe. Reccsenés hallatszott utána, még egyszer beleütött, majd ismét. Ijedtemben felsikítottam. Kárt tett magában.
-Harry! - ordítottam hisztérikusan.
-A francba mindennel! - Megállt. Lihegve nézte öklét, majd szemeit megpihentette rajtam. Elfordult, s egyszerűen eltűnt a bokrok között.

16 megjegyzés:

  1. Imádom, Imádom, Imádom *-* Annyira jó lett... Siess a kövivel!!! Soha nem volt még rám egy blog se ilyen hatással mint ez. Mindig mikor befejezem a rész olvasását, már egyből a hajamat tépem, hogy mikor lesz a következő. Imádom hogy benne van Hemmo, és mindenki a két bandából. Ez nem csak egy unalmas sablon történet, és nem tudom mennyi van még hátra, de nagyon remélem, hogy lesz második évad is, mert akár hányszor meglátom az új részt sikítani támad kedvem örömömben, szóval csak így tovább :* <3 :D *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! A második évad tervben van, meglátjuk, hogy hogyan bírom. :) xx ❤

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Sírook!��
    Olyan kegyetlen vagy!!U-tá-lom a csavarokat !Gyűlölöm őket!!!>_<"
    Harry pedig...szerintem tényleg szereti Sophie-t...a végén bizonyította a legjobban...vagyis nekem ez jött le...:')
    Nagyon imádlaak!♥
    Xxx ;*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy kicsit elkésett a bizonyítással... Meglátjuk mi lesz belőle:)

      Köszönöm ❤

      Törlés
  4. Ímádom a blogodat és nagyon tehetséges írónak tartalak. DE! A szívem szakad meg, ha nem békülnek ki.
    Még egy blog sem váltott ki belőlem ilyen mértékű függőséget :-)
    Nagyon várom a következő részt, ami remélem, hogy hamar lesz!!

    Ui.: Remélem bele fogod a történetbe tenni a Valentin napot! ;-) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a szavaidat! Oh, igen terveztem belevenni. :D Csak még a megfelelő pillanatot kell kivárnunk. xx ❤

      Törlés
  5. Imádom a történetet, imádom a szereplőket és téged is! Kérlek szépen hozz minél hamarabb a következő részt!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. OMG!Egyszerűen hihetetlen,hogy ez milyen jó!��Amikor olvastam mindenki hulyenek nézett körülöttem mert végig nevettem,mosolyogtam olykor majd nem elsirtam magam.Brutál jó!��Csak gratulálni tudok!És arra kérlek siess a következővel!����❤

      Törlés
  6. Siess a kovivel *•* IMADOM

    VálaszTörlés
  7. Nagyon átjöttek az érzelmek és megsírattál! Megint! Szeretném, ha kibékülnének :'(
    Imádlak és a Imádom :-D Siess a kövivel :-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sorry, ezt a másik részhez szántam csak be bolondult a telefonom >:)

      Törlés
  8. Hál' Istennek Luke nem halt meg ^^

    VálaszTörlés
  9. Tegnap délután találtam rá a blogodra....
    És most itt vagyok. És szinte függő lettem! Biztos jobb, mint a drog, lelkesen várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés