music

2015. július 7., kedd

34. Rész - "Azzá váltam akit elítéltem"


Hajnalok hajnalán, de itt vagyok! Sziasztok! :)

Őszintén nem tudok mit mondani, olyan boldoggá tettetek az elmúlt egy hétben! Nem csak a meglepetés ,,Just be FREE-s" feliratok miatt - ezúttal is köszönöm minden facebookos, twitteres és instagramos leányzónak! -, hanem a szavaitokkal is! Olyan jól esik, melegséggel tölt el, hogy valakinek tetszik a történet ami én vezetek. :') Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyi ember fog szeretni! 
Az előző részhez kapott kommentek miatt pedig egyszerűen lefordultam a székről! Hihetetlen olvasóim vannak! 
Lelkiismeret furdalásom volt, mivel egészen szombatig egy mondatot sem írtam, nem jött az ihlet. Még egy filmet is megnéztem, hátha abból tudok valamit meríteni - Spring Beakers, őszintén bevallva senkinek nem ajánlom. Nagyot csalódtam benne... -, a barátnőimet is halálra szekáltam emiatt - köszönöm Vani és Dorina, hogy kibírtatok xx. - aztán találtam kettő zenét, ami hihetetlen erőt adott. 

A mostani részhez pedig csak annyit fűznék hozzá, hogy NAGYON KÍVÁNCSI VAGYOK A VÉLEMÉNYEKRE. Spoiler: Sophie elég csúnya dolgot követ el, olyat ami miatt ő is szenved. 
Remélem nem riasztok el senkit se a blogomról, és hogy tetszik ez a rész is a ,,csúnyaság" ellenére. Még annyit, hogy ne utáljátok meg Sophie-t, nem tehet róla! :D 

Ezt a két zenét ajánlanám a rész olvasásához, nekem ezek segítettek az írásban: 
Demi Lovato - Cool for the Summer
Fall Out Boy - Light Em Up


Jó olvasását Drágáim! xx. 

All the love, L. xx. 



,,Kihasználni emberek saját célra önző és undorító dolog. Elítélsz másokat azért mert cigiznek, isznak, drogoznak, buliznak. Éjjeleket mulatnak át és talán nap mint nap más ágyában fetrengenek. Csak kihasználják egyesek érzelmi, lelki állapotát. Elítéled őket. Aztán egy csettintésre te is olyan emberré válsz akitől egykor undorodtál..."



Sophie Angel


A napok pörgésben teltek, mindhárman Tommo hétvégi bulijára készültünk. Fáradt voltam és erőtlen, de legalább a pakolászás elterelte figyelmemet rossz gondolataimról. Eleinte rossz állóan, feszengve fogtam hozzá, mindenre csak az orromat húztam. Kisebb vita is kialakult közöttünk. Mona a védelmemet szerette volna, biztonságban akart tudni, míg a másik fél teljesen - és amúgy jogosan - kiakadt, hogy a saját házába nem szervezhet egy ,,kis összejövetelt".
-Louis, azért jöttünk Dublinba, hogy elfelejtsük az embereket! Elfelejtsünk minden rosszat ami történt és egy kicsikét kikapcsolódva mondhatjuk azt, hogy ,,minden rendben van". Egyáltalán nem akarunk ismeretlen, a piában úszó, leamortizált emberek közé keveredni, akik minden pillanatban arra fenik a fogukat, hogy mikor csúsztathatják be kezüket a szoknyánk alá! Nem tudnád elhalasztani, vagy esetleg átrakatni a helyszínt? - barátnőm erőszakosan ragaszkodott ahhoz hogy - a még mindig idézőjeles - ,,összejövetelt" halasszuk. Bevallom nem hiányzott az emberek társasága, nagyon jól megvoltunk Mona-val. Néha-néha benézett hozzánk Louis, a szüleink eleinte nem akartak magunkra hagyni, de később realizálódott bennük, hogy az ő közelségükben a FREE hamarabb megtalál. Így kettesben maradtunk, vagyis a nyálas, krimi sorozatainkkal hármasban, esetleg húszasban, attól függött hányan szerepelnek az adott részben.
-Na figyelj csajszi - fordult meg Tommo tengelye körül. Vad, kékeszöld szemeit barátnőm rideg tekintetébe mélyesztette. Amúgy az elmúlt két hétben többet veszekedtek, mint egy normális tinédzser lány a szüleivel tizenéves időszakában. Ha nem tudnám, hogy Mona ki nem állja Louis-t, és Louis-nak is hasonló a véleménye, akkor simán elkönyvelném őket ,,ezeréves pároknak", akik csak a stressz miatt veszekednek oly' sokat. Tommo amolyan rendes srác, próbál nekünk segédkezni, de gyakran robban, így nem csodáltam, hogy nincs barátnője. Egyszerűen képtelen indulatait felszínesen kezelni, tapsra képes elveszíteni az önkontrollját. Viszonyt tényleg elképesztően, kedves és aranyos. - Ez az ÉN házam, és amíg az ÉN házamban húzod meg a pici, formás feneked - alsó ajkára harapott és szokásához híven Mona fenekére vándoroltak szemei, amit Mona gyilkos pillantással jutalmazott -, ami meglepően kívánatos, na mindegy... Addig az van amit ÉN mondok! Rendben? Ha nem tetszik sz ötlet, hogy ki szeretnék kapcsolódni a barátaimmal és élvezni a fiatalságom, akkor szépen fel lehet menni az emeletre és be lehet zárkózni az egyik szobába. Ott körmöt festhetsz, nézheted az idióta sírós filmjeidet, tőlem még kaját is vihetsz be, csak engedd hogy az legyek aki akarok lenni a saját házamban! Értve vagyok?
Mona-ra emeltem tekintetem, bátran és kitartóan állta Louis szúrós pillantását. Talpraesett lány, mégis nagyot nyelt mielőtt megszólalt volna remegő hangon.
-Ahogy akarod! - megrázta fejét és visszatartva sírását az asztalra vágta a kezei között lévő girlandokat. Majd felrohant a lépcsőn, legközelebb pedig ajtócsapódásra rezzentünk össze. Furcsa módon megtört, nem szokott, de megtört.
Louis állkapcsa megfeszült, s szemeiben is párát véltem felfedezni. Azt éreztem valamit kell tennem az ellen, hogy ne legyen ilyen savanyú, hiszen mégis csak megengedte, hogy a házában húzhassuk meg magunkat, míg a szüleink ki nem találnak valami megfelelőt. Felkötöttem az utolsó égősorokat a hátsó kerti pavilonra, majd a fiú segítségére siettem aki éppen az összecsukható asztalt nyitotta szét. Apró mosolyt erőltetett magára mikor befejeztük a felállítást.
-Köszönöm! - motyogta. Kihúzta az egyik fa széket, s odainvitált. - Elég meleg van, hozok valamit inni. Maradj itt!


Hálásan pillantottam rá, miután a nagy adag jeges limonádét a kezembe nyomta, és lehelyezte elém a tányér málnás muffint. Nem tétováztam azonnal elvettem egyet, majd buzgón hámoztam le róla a papírt.
-Azt mondtad csak üdítőt hozol - nevettem el magam. Louis szeme sarkában a mosolygástól megjelentek a nevetőráncok, melyek egy jellegzetes huncut tekintetet adtak neki.
-Kóstold csak meg azt a sütit, fogadni mernék rá, hogy mind a tíz ujjadat megnyalod! - volt a nevetésében valami, valami érdekesség ami megfogott és nem tudtam levenni szemeimet formás ajkairól. Főleg mikor ő is egy darab sütit emelt ajkaihoz.
Nos, tényleg nem volt olyan rossz a muffin, sőt csodálkozva raktam le a harmadik papírkát a tányérra.
-Én mondtam! - keverte meg Louis a hideg limonádéját. Éreztem ahogyan pír kúszik arcomra, kényelmesen elhelyezkedtem a széken, s valami visszavágáson törtem fejem.
-Őszintén mondva, most valami oltári nagy égő mondatot kerestem, amivel rendesen beoltalak, de nem tudlak. Ezek - mutattam a tányérra - finomak. Nem gondoltam, hogy ilyen jól sütsz.
Ismét megmutatta gyönyörű, ezer wattos fogsorát, ami pillanatokon belül ismét eltűnt. Kötelességemnek éreztem rákérdezni a gondjaira. - Van úgy... - vártam, hogy nézzen rám, de inkább lehajtotta fejét. Folytattam mondanivalómat -, hogy az ember jobban érzi magát, ha elmondja mi nyomja szívét... - megráztam a fejem, hitetlenül elnevettem magam. - Hülyeségnek hangzik, de tényleg beválik. Napokig tartogattam magamban mi történt azon az ominózus randin... Gondolom te tudod, hiszen beszéltél Harry-vel - nevét kimondani oly annyira fájt, mintha más szájából hallottam volna. Bekúsztak az éjszakai képei és könnybe lábadt szemekkel meséltem tovább. - Nem is számít, a lényeg az, hogyha...esetleg...szeretnéd elmondani mi bántja szívedet, akkor én itt vagyok, meghallgatom, sőt lehet még segíteni is tudok.
Nem gondoltam volna, hogy megnyílik nekem, azt hittem magába zárkózó típus, azt hittem mivel ő is FREE tag és Harry egyik legjobb barátja, olyan mint a Göndör. Ám teljesen az ellentéte.
-Nem lehet szavakba elmondani, hogy mennyi ideges vagyok! Bevállaltam ezt az idióta partit még anno, mikor nem tudtam, hogy el kell szállásolnom titeket, de nem akartam az apádnak csalódást okozni. A barátaimról nem is beszélve, ami azt illeti nem szülinapi, nem is érettségi, sem céges, csak egy sima ,,hamarosan itt a nyár" köszöntő. Minden évben megszervezzük, és minden évben nagyon várom, de idén valahogy lefújnám az egészet. Apád tuti kinyír, Mona már elméletben százszor megölt, olyan lelkifurdalásom van miatta, nem akartam úgy leoltani, de ha a közelemben van akkor egyfajta bizsergés tölt el. Ráadásul azzal az idióta gyerekkel sem beszéltem azóta, egyszerűen nem veszi fel a telefont. És akkor itt vagy te illetve Mona, akit valahogyan meg kell óvnom a bulitól... - tágra nyílt szemekkel vizslattam arcát. Ő is hamar kapcsolt, így be sem fejezve mondatát beleivott a friss limonádéba. Volt pár mondata amely kérdéseket keltett bennem. Először is Miért beszélt úgy Mona-ról, mintha százezer éve a legjobb barátnője lenne? Másodjára...
Lélegzetem visszaojtva keresgéltem a szavakat, nem nagyon sikerült.
-Ne-nem beszéltél Vele? - remegő ajkakkal figyeltem ahogyan megrázz fejét. Az első gondolatom pedig az a kis jelenet volt, mikor ugyanis a fába mélyesztette kezeit. Mit tehetett még azután? Belegondoltam és könnyeim máris arcomon folytak le. Egészen addig a pillanatig teljesen meg voltam nyugodva, miszerint bíztam abban, hogy Tommo napi szinten tartja vele a kapcsolatot, és hogy - mivel nekem törte össze a szívem - teljesen jól van. Erre kiderül, hogy több mint két hete nem ad életjelet magáról. Engednem kellett volna, hogy megmagyarázza, adnom kellett volna még egy esélyt neki, nem kellett volna úgy elmenekülnöm. Vagy talán jól cselekedtem? Hiszen ő vert át, ő az oka mindennek ami történt, miatta nem eszek, iszok és létezek fél hónapja. Azért továbbra is nyugtalanított a tény, hogy még a legjobb barátjának sem mondott semmit. - Ezek szerint nem is jön a-a buliba? - nyeltem le könnyeimet, nem akartam nagyon kiborulni, de remegve tartottam vissza gyengeségem. Felállt mellőlem, s megindult a ház fele. - Hova mész? - kiáltottam utána.
-Londonba. Tudnom kell, hogy mi van vele, ha egyszer már azt a kibaszott telefont nem veszi fel!
Nem volt időm ledöbbenni, vissza kellett tartanom, nem vezethetett Dublinból egészen Londonig, ráadásul lassan esteledett, hozzá pedig érkeztek a vendégek.
-Pár órán belül egy negyvenfős társaság fog itt szaladgálni, Lou! Nem hagyhatod itt őket rám, ránk! - szemeit karomra vezette, ahol bőrünk összeért. Végig simította rajta puha ujjait, s mélyet sóhajtva elernyesztette feszült testét.
-Ne aggódj miatta - zökkentett ki a barna hajú srác elmélkedésemből, azzal, hogy megszorította alkarom. - Harry okos srác, nem tesz rosszat senkivel és magával sem.
Óvakodva felnéztem.
-Te se aggódj miatta, de... Ugye tudod, hogy ez a mondat úgy hazugság ahogyan van? - emeltem meg szemöldökömet.
-Tudom - suttogta, de a suttogásból hirtelen megemelte hangját. - A francba is, de tudom! Sophie, van fogalmad róla mire képes ha egyedül van és éppen felhők vannak a feje fölött?
-Nincs - mondtam egészen halkan, és szokatlanul vékony hangon.
-Olyan fiatal, idióta és makacs. Egyszerűen olyan megmagyarázhatatlan természete van, ha olyan van vele aki közel áll hozzá akkor akár csak egy bárány, egy békés, nyugodt bárány. Viszont ha valakit nem bír, vagy valaki bántja a hozzátartózóit, akkor előbújik belőle a gonosz, fekete farkas és nincs menekvés - lesütötte szemeit. Volt egy olyan érzésem, hogy sokat jelentett neki Harry, és jóval többet tudott róla, mint én. - Képes holtrészegre inni magát, és teli nyomni magát drogokkal - a káros szerek hallatán megfeszült testem. Félelem fogott el. - Nem tudom, hogy láttad-e a hegeket a testén? Volt olyan amit ő okozott, direkt, saját magának...
-Jézusom - suttogtam. Mereven pislogtam magam elé, nem tudtam feldolgozni, hogy így képes magának ártani. - Miért teszi ezt?
-Hogy eltompítsa a lelkileg okozott sebek fájdalmát, újakat okoz, fizikailag maradandókat... - hangjában aggodalom volt. Megingott ő is, csak annyival volt erősebb, hogy tudta kontrollálni a könnyeit, ez persze megy neki...
-Sokat jelent neked? - kérdeztem tőle. Közben leraktam a kezemben lévő poharat, s közelebb húzódtam hozzá. Halványan elmosolyodott.
-Gyerekkorom óta ismerem, legjobb barátként tekintek rá, akinek mindent elmondok. Az összes titkomat tudja, minden mozdulatomat ismeri, hangulatomat akkor is kitalálná ha süket, vak és néma lenne. Hihetetlen, hogy mennyire lehet rá számítani, bajban és baj nélkül is. Éveken át együtt buliztunk és csajoztunk, sokszor előbb tudta, hogy melyik lányt fogom meghúzni, mint saját magam. Remélhetőleg fordítva is igaz. Bármikor megmondom, hogy mikor szerelmes, és mikor nem...
-Miért használtál múlt időt a ,,buliztatok"-nál? - felhúztam térdeimet az államig és megtámaszkodtam rajta.
-Mert régen volt. Változtak az idők, közbeléptek emberek, dolgok és minden egyszerűen megváltozott ezen a téren.
Nem akartam megkérdezni, hogy mi ennek az igazi oka. Gondoltam, hogy az a valami közrejátszott abban is hogy Louis felszolgáló abban a kis bárban, illetve, hogy nincs barátnője, és valószínűleg az is, hogy még nem ment Harry-ért. Végül csak kicsúszott a számon az a pár szó.
-Közbeléptek emberek? Kik? - zakatoló szívvel vártam Tommo válaszát. Sejtettem mi lesz, de hallani akartam, tudni akartam, hogy tényleg igaz-e. Csillogó szemekkel nézett fel rám, félmosollyal a hajába túrt és hagyta, hogy tincsei visszahulljanak helyükre.
-Például?
-Például - bólintottam.
-Te. - hosszú pillanatokig lehunyt szemekkel hagytam, hogy a szó visszhangozzon fejemben. Majd elnyomja a belőlem feltörő hangos sírás. Louis kezeit éreztem magam körül, ahogyan szorosan átölel és magához húz. - Miattad változott meg, miattad nem iszik, miattad nem cigizik, miattad lett ilyen jó. Nagyon meg akar neked felelni, jobban mint azt bárki gondolná. Félre dobta a barátait, az életét, teljesen kicserélődött.
-A-akkor mié-ért tette azt? - idegesen túrtam hajamba, nem értettem a helyzetet, összekeverődtek fejembe a szálak és már csak arra tudtam koncentrálni, hogy mennyire hiányzik.
-Őszintén? Na ezt nem tudom... Azért vannak dolgok amikbe nem avat be, ilyen a magánélete, ilyen vagy Te! Úgy óv téged, mintha valaki megparancsolta volna neki, pedig abszolút nincs így, csak szimplán...
-Ne mondd ki! - kiáltottam belevágva Louis szavába. Úgy éreztem ha meghallom azt a szót rögvest összeroppanok. - Köszönöm! - biccentettem felé, ahogyan elhallgatott és tiszteletben tartotta véleményem. Nagyot sóhajtva néztem fel az erkélyre, barátnőm azonnal visszahúzódott amint figyelni kezdtük ottlétét.
A mellettem lévő srác beharapta alsó ajkát, és kócos tincsein végigfuttatta ujjait. Tekintete mindent elárult.
-Nocsak, netán a Jégkirálynő megtörte jégszívedet? - játékosan oldalba szúrtam, teste összerezzent érintésemre.
-Mi?! - horkantott fel hitetlenül - Oh... Nem, egyszerűen csak...
-Szívesen megdugnád. Tudom én - elismerően bólogattam, hogy sikerült kiismernem Tommo-t. Szemeivel ölni tudott volna, pimasz mosollyal hátráltam, gúnyosan öltöttem ki nyelvem.
-Sophia Jane Angel - teljes nevem hallatán kirázott a hideg, legszívesebben neki vágtam volna az egyik muffint, vagy a papucsom. - miért tetszik csúnyán beszélni? Úgy vélem felfedezni egy ideje szerepet és személyiséget cserélt az egyik nagyon jó barátommal. Mit gondol erről? - Készültem leoltani, de ismét befuccsolt a tervem.
-Kedves Louis... Öhm nem tudom a középső neved - haraptam rá ajkamra és fogaim segítségével letéptem egy kisebb bőrdarabot - mindegy... Tomlinson, azt gondolom erről, hogy bekaphatja...
-Hm - nyelvével benedvesítette ajkait, igencsak csábító volt. - Mit?
-Ezt itt! - kezembe ragadtam egy málnás muffint és amilyen gyorsan csak tudtam Tommo arcába nyomtam. A málnás habot egy kicsit széthúztam homlokán, és a belsejéből is masszíroztam orcáira és orrára. - Azt hallottam a málna nagyszerű arcradír és tisztítja a pórusokat - nevettem. Arca eltorzult, látszódott rajta, hogy a pokolba kíván. A következő pillanatban hirtelen megragadta csípőm és a hátára dobott, felsikítottam mozdulatai miatt, főleg mikor megindult a házzal ellentétes irányba ahol a medence volt található. - Nem teheted ezt! - sikítottam eszemet veszte. - Louis! Vizes leszek!
-És? - torpant meg a medence szélén.
-Fehér trikó van rajtam... - körmeimet vállába mélyesztettem, és lábaimmal olyan szorosan fogtam derekát ahogyan csak tudtam. - És a bugyim is vizes lesz...
-Kettővel több indok, hogy beledobjalak! - gúnyos nevetését a mai napig hallom. Őszintén mondva nem gondoltam volna, hogy beledob, azt hittem sikerült meggyőznöm és talán belegondolt abba, hogyha Harry netán megtudná, hogy az átlátszó ruháimat - khm ,,ruháimat" - bámulta...
Nem számolt vissza, nem is figyelmeztetett, csak kapkodva jöttem fel a víz felszínére. Kezeimet melleim elé kaptam, s keresztbe tett karokkal másztam ki a hűsítő vízből. Louis bárgyú vigyorral guggolt le a medence mellé.
-Amúgy a sütiket nem én csináltam, a sarki cukrászdában vásároltam őket.
-Tudtam!! - kiáltottam, és hogy letöröljem azt az idegesítő vigyort az arcáról nagy léptekkel megindultam a ház felé, nyomomban Louis-val.
-Most hova mész?
-Megmondom Mona-nak, hogy szívesen megdugnád! - vágtam a fejéhez olyan hirtelen, hogy megszédültem mikor megpördültem a tengelyem körül. Felidegesített azzal, hogy tényleg belevágott a medencébe.
-William! - kapta el karom. Nagy, kerek szemekkel néztem rá, ám hamar kisegített, - William a középső nevem, de ha bárki megtudja, Sophie esküszöm té...
Nem tudta befejezni a mondatot, harsány nevetésben törtem ki, amit nem tudtam visszafogni. A könnyeket törölgettem le arcomról, hosszú ideje nem rossz dolgok miatt sírtam akkor, hanem a boldogságtól, az örömtől.
-William? Hát ez tiszta gáz... - tapsoltam diadalmasan.
-Tényleg gáz. Jane és William, akárcsak Brad Pitt szülei - tanakodott a véletlen egybeesésen amit felfedezett. - Jane és Edward, hm... - ízlelgette nevünket, arcomról lehervadt a mosoly. - Mint valami Jane Eyre filmben, sokszor a kapcsolatotokban is vannak egybeesések.
-Azt mondtad nem tudsz semmit se a kapcsolatunkról. - Vágtam közbe talán egy kicsit durván.
-Nyugi - tette fel kezeit - én nem is tudok, viszont te és Edward igen. Jane Eyre és Edward Rochester... - rázta fejét, gúnyosan kiröhögve minket.
-Röhej - állapítottam meg, majd Louis is bólintott. Kezem az üvegajtó kilincsére tettem, már nyomtam volna le, mikor ismét szóba elegyedett velem.
-Héj, Sophie! - kiáltotta, majd közelebb jött és suttogva beszélt hozzám. - Kérlek ne mondj Mona-nak semmit se arról, hogy...hogy én...hogy... - kereste a megfelelő szavakat, látszott rajta, hogy jóval többet akart volna barátnőmtől, mint egy szimpla szexet. Rá kellett vezetnem a témára.
-Hogy bejön neked? - segítettem ki.
-Igen - győzedelmes mosoly húzódott végig a számon. Tommo abban a pillanatban ismerte be, hogy bejön neki Mona. Elsőre nem is esett le neki, hogy hogyan vezettem rá arra, hogy kimondja, de miután a tökfej vigyoromat bámulta, neki is elkerekedtek szemei. - Baszd meg!
-Majd te - kacsintottam, s eltűntem az ajtó mögött. Még hallottam, hogy röhögve szitkozódik, azután ismét csobbanást a medencéből. Vagy beleesett vagy mérgében ugrott bele. Kit tudja...


***


Feszülten álldogáltam a testemhez simuló két részes fehér ruhámban. Egy matt fehér topot, illetve a szetthez tartozó szoknyát válaszottam, és próbálkoztam kitérni Mona szúrós pillantásai elől. Kicsit berágott rám, amiért volt merszem felvenni azt a ruhát és kijelenteni, hogy már pedig lemegyek segíteni Tommo-nak. Megérdemelt annyit, nagyon sok mindenért hálásak lehettünk neki. Az ágyon ülve, egy párnát átölelve magyarázott nekem az utolsó pillanatokban is.
-Sophie, nem kellene lemenned, abszolút nem! Sok lesz a részeg pasi akik majd szépen tapogatják a feneked és benyúlnak a szoknyád alá! Maradj itt velem, kérlek!
Úgy tettem, mintha nem hallanám szavait, tovább készülődtem. Nem volt szükségem még egy emberre aki korlátozza a szabadságomat, nem hiányzott, nagyon nem. Beraktam egy pár karika fülbevalót, kisminkeltem magam ezáltal eltüntettem a több napos sírás nyomait. Újnak és frissnek éreztem magam, eldöntöttem fejben, hogy felejteni akarok. Egy másik élet küszöbén álltam, senki nem állíthatott meg abban, hogy ismét boldog lehessek. Ha annak az az ára, hogy új barátok kellenek, akkor legyen, bevállalom
Odalent már javában tartott a buli, ezt a felszűrődő hangokból is kitaláltuk. Dübörgő, vérforrósító zene, fülledt hangulat, hangos kiabálások, amelyeket olykor elnyelt a zaj. Lenyomtam a szoba kilincsét, de nem hagytam el e helységet két kéz kapaszkodott rá karomra.
-Várj meg, veled megyek! Félek, hogy valami perverz állat megtalál engem idefent téged pedig odalent!
Mosolyogva öleltem át barátnőmet, hogy velem tart, előtte még meg kellett esküdnöm neki, hogy semmilyen hülyeségbe nem megyek bele és nem hagyom el a buli ideje alatt. Ha baj van akkor pedig azonnal a szobánkba rohanok és bezárkózok.


***



x
-Sophie! Mona! Helló csajsziiiiiik! - üdvözölt Tommo mindkettőnket egy nagy öleléssel. Ha nem lennének érzékszerveim akkor is meg tudtam volna állapítani, hogy enyhén ittas állapotban volt. Idiótán vihogott, és néha-néha összepacsizott pár haverjával, akik jót röhögtek azon (?). Egy magas szőke srác azonnal a kezünkbe nyomott valami alkoholos koktél félét. A színe rikított, rikító kék és rózsaszín színben pompázott. Beljebb lépve a nappaliba elszabadult a pokol. A hangulat igencsak forró volt, táncoló párok összesimulva ringatták egymást Demi Lovato Cool for the Summer számára, egyesek kikelve magukból ugráltak a pörgős, nyári dalra. Mások meghúzva magukat az egyik nyugisabb sarokban beszélgettek.

-Mire vártok? - pislogott ránk a szőke srác, nagy kék szemeivel. Lenéztem a még mindig foszforeszkáló koktélra, csábító volt. - Illik a rúzsodhoz! - jegyezte meg, s benedvesítette ajkait. Megjegyzem nagyon ismerős fazon volt, szerintem rendszeresen látogatja a Funky Buddha-t.
Könyökömmel oldalba löktem Mona-t, aki rémült tekintettel nézett rám.
-Ma este bulizunk! - jelentettem ki, majd egy húzásra lehajtottam a folyadékot.
-Ez a beszéd! - veregette meg vállamat. - Most pedig szabaduljunk el!
Pillanatok alatt átéreztem a zene ritmusát, és hagytam, hogy Louis a kezembe nyomjon még egy pohár színes löttyöt, amit úgy szint azonnal kiittam. Ezután kimentem a kertbe, ahol az egyetlen fényforrás csak a fényfüzér volt, így elképesztően nézett ki a sok test, ahogyan sötétben világító festékben mozgott. Nem volt hideg abszolút nem, valakik ki is használták a csodás időjárást és úsztak egyet a medencében... Vagy csókolóztak, vagy....nem akarom tudni mit csináltak a víz alatt. Később megtudtam a szőke srác nevét, kiderült róla az, hogy vérbeli ír és, hogy Mullingarben lakott régebben. Valamint az érzésem is beigazolódott, hogy elég gyakran tölti az éjszakái a Funky Buddha-ban és már nem egyszer futottam vele össze.
-Bírod még? - kiáltotta a fülembe, szívem össze-vissza kalapált mikor közelebb hajolt és beférkőzött a privát szférámba. Borostás arca teli volt sötétben világító rúzsfoltokkal, neki beindult az éjjele. Végig simítottam arcát és lehajtottam a maradék Molinarim. Nem habozva én is egy hatalmas puszit nyomtam orcájára. Alsó ajkamat beharapva néztem a rikító rózsaszín foltot, hüvelykujjammal enyhén elkentem. Kezét csípőmre vezette, majd fokozatosan csúszott lejjebb. Nagy tenyerével belemarkolt fenekembe.
-Mit gondolsz? - mosolyogtam pimaszul, kezdtünk ,,jó kedvünkben" lenni. Ahogyan átléptük az éjfélt szinte már nem találtunk olyan embert aki az eszénél volt. Időközben elvesztettem Mona-t, fogalmam sincs hogyan. Niall eközben megragadta kezemet és magával húzott a kertbe, ott is a medence melletti egyik kis sarkot szemelte ki.
Egy csapat fiatal terült el a babzsákfotelekben és pokrócokon, lányok-fiúk vegyesen. Mellettük egy egész nagy pókerszett, különböző kártyajátékok és mikor odaértünk előkerült az ismerős Belvedere üveg, amit formája miatt legtöbbször üvegezésre szoktak használni. Egy kéz megragadta csípőm és lehúzott maga mellé. Nem tiltakoztam mikor Louis ölébe huppanva öntöttem le a sokadik pohár, égető Vodkámat. Ha Harry tudott volna arról, hogy mennyit iszok és minden keverve...
Kezdtem elfáradni, fejemet Tommo mellkasára döntöttem, de ettől függetlenül ugyanolyan hangulatban voltam, akárcsak a többiek. 
Niall megpörgette az üveget, míg én befészkeltem magam Lou ölébe, s hagytam, hogy keze becsússzon topom alá. A szőke srác felnevetett mikor megállt az üveg. 
-Tomlinson! - kiáltotta. - Hmmm... Most adjam vissza az elmúlt évek összes szívatását, vagy kedvezzek neked? - tanakodott hangosan. 
-Is-is! - bólintott a barna hajú srác. Niall szemei rám tapadtak, résnyire összehúztam enyémeket. 
-Csókot! Most! - biccentett a hátam mögé. 
-Na ne szórakozz haver! - röhögött Louis, idiótán nézett barátjára aki továbbra is kántálva követelte a feladatot. - Nem fogom lekapni a legjobb haverom csaját! - tiltakozott. Éreztem, ahogyan feláll a szőr karomon és hátamon, libabőrös lettem a szavai hallatán. Az alkohol abban a pillanatban elnyomta érzelmeim. Lazán megfordultam a srác ölében, kezeim közé vettem borostás arcát, és ajkaimat az övének nyomtam. Puha szája nem mozdult a kezdetleges sokktól, de egyszer csak szétnyílt és visszacsókolt. 
Súlyomnál fogva leterítettem a földre, így kiestünk a kényelmes babzsákfotelből. Nem gondoltam volna hogy olyan hosszúra nyúlik az a csók, de nem hagytuk abba. Bizsergés fogott el, mikor kezét csípőmre vezette és egy laza mozdulattal fordított helyzetünkön, ő került fölülre. Vérem forrt a vágytól, hogy máshogyan is hozzám érjen. Hirtelen ötlettől vezérelve megmarkoltam kezét és feszülős szoknyám alá vezettem. Felsóhajtott, érződött rajta a kemény alkohol és dohányszag, de túlságosan is le voltam foglalva, azzal hogy éppen egy nyelvest ad nekem. 
-Haver van még kaja a hűtőben! Ne fald fel! - Niall idióta nevetése arra késztetett, hogy bemutassak neki. Így nem habozva elnyúltam Louis háta fölött és a magasba emeltem a középső ujjam. - Úúú, jobb ha nem zavarjuk őket, skacok szerintem menjetek szobára! 
Nem is volt hülyeség az amit mondott. Enyhén eltoltam felőlem a srácot, majd kimászva alóla megragadtam a karját, magam után húzva a házba elvegyültünk a tömegbe. Arcán világított a rózsaszín rúzsom, elmosolyodtam, mikor behúzott a szobájába és megállított maga előtt. Végig nézett rajtam, szívem egyszerre dübörgött a Fall Out Boy Light Em Up számára. Imádom azt a számot, még jobban beindított.
-Oltári nagy hibát követünk el - söpörte ki szemeimből, barna tincseim. 
-Csak felejteni akarok, te meg szexelni. 
Megfogtam pólója sarkát és becsúsztattam kezem alá, végig száguldoztam párszor testén, majd lerántottam róla a vékony fekete anyagot. Az ágy megnyikorgott súlyunk alatt, ajkai súrolták az enyémeket, ahogyan fölém tornyosult. Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy ismét kényeztessen egy kicsit, de előtte játszott egy picit. Puha szájával benedvesítette nyakam, apró puszikkal hintett végig. Levándorolt melleim közé és szívni kezdte egy bizonyos ponton. Mély sóhajok szakadtak fel belőlem, Harry soha nem mert ilyen vadul hozzám érni, ezért szokatlanul fedeztem fel, hogy mennyire jó érzés is. Nyakamhoz hajolt, ahol ugyanazt megismételte, fogai közé csípte bőröm, nyögést váltott ki belőlem. Nem sokkal később lekerült rólam a felső, és csak egy szerény csipkés melltartó fedte felső testem. 
-Baszki - súgta Louis. - Most már megértem Harry-t. 
Göndör neve hallatán még jobban azt éreztem, hogy mással el kell feledtetnem. Kellett valaki aki eltereli a figyelmem és még mélyebb nyomot hagy bennem. 
Ahogyan lehúzta rólam szoknyámat, hátába mélyesztettem körmeim, és nem tehettem róla, de muszáj volt végighúznom hátizmán azokat. Felszisszent. 
Ajtó nyikorgásra kaptuk fel fejünket. A kék szempár döbbenten, értetlenül meredt ránk, hol Tommo-ra, hol rám. Abban a pillanatban lejátszódott előttem a délelőtti beszélgetésünk a fiúval, hogy mennyire odavolt barátnőmért, és most, hogy így látott minket lehet már tényleg semmi esélye nem lesz. Minden emlék visszajött Harry-vel kapcsolatban, és hiába éreztem azt, hogy akarom Louis-t, egyáltalán nem akartam. Csak egy eszköz volt, én meg kihasználtam. Minden mozdulatát Harry-éhez hasonlítottam, minden apró kis porcikáját, közel sem érte el azt amibe én egykor beleszerettem. Elítéltem mert kihasznált, elítéltem mert ivott, elítéltem a bulizása miatt. És erre mit tapasztalok? Ittam, buliztam, kihasználtam valakit érzelmi alapon. Azzá váltam akit elítéltem. Basszus Sophie, mit tettél...

10 megjegyzés:

  1. Imadom.
    Az uj kedvenc reszem.
    Igazabol el tudnam kepzelni Sophiet es Louist egyutt.
    Akar ott van Harry, akar nem.
    Kar, hogy nem fekudtek ossze 😂
    Remelem, egy kicsit most hanyagolod Harryt.
    Kivancsi vagyok, hogy mi lesz, ha O nincs itt.
    Es remelem, foglalkozni fogsz Monaval es Louisval is.
    Siess a kovivel Lizi.
    Szeretlek ♡
    P.s: En is osszefekudnek Louisval 😂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lesznek még fejlemények ezzel kapcsolatban. Köszönöm Laura xx. ❤️

      Törlés
  2. Huh...most az egyszer hálás vagyok Mona-nak...ha nem megy be akkor...azt tuti megbánta volna Sophie józan fejjel...:/
    Azt bírtam,ahogyan Louis-ból kiszedte,hogy tetszik neki Mona...:'D
    És remélem Harry nem károsítja magát...:(((
    Várom a kövit!!
    Imádlak!♥
    Pusssszi ;*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látom jól kiismertétek Sophie-t:D
      köszönöm xx ❤️

      Törlés
  3. Nagyon tetszett a resz :) nem bantam meg h egesz nap a blogodat olvastam es hogy ra talaltam. Remelem hanyagolod kicsit harryt :) ez a resz a kedvencem. Nagyon jo lett remelem meg sok folytatas lessz. Mikor lesz kovi resz ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm xx. általában vasárnaponként vannak a részek:) ❤️

      Törlés
  4. Tetszett a rész nem mondom, hogy nem! De én mát nagyon szeretném, ha a Göndörkével lenne együtt! :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a blog talán nem a happy endnek lett szentelve:) idővel minden kiderül xx. ❤️

      Törlés
  5. Gondorke az igazi!!!! Nagyon remelem hogy Mona nem fog haragudni Sophiara mert akkor nagyon szomoru lennek :( �� remelem azt is hogy gondorke visszater egy hamar es nem esik semmi baja sem! Sikerult megint egy hosszabb kommentet irni se baj. Nagyon tetszik a blogod es 3 napja talaltam ra ma reggel fejeztem be az utolso 2 rèsz. Orulok h ra talaltam. Egy - egy resznel kenytelen volt egy kosza konnycseppnek le fojni arcomon es a telefonomon landolnia. Remelem sokaig fogod meg irni mert ha nem nem elem tul. Siess a kovivel!!��❤️

    Xxx Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj én senkit nem akarok megíratni, de őszintén bevallva egy-egy jelenetnél saját magam is bekönnyezek!
      köszönöm a véleményed xx ❤️

      Törlés