music

2014. november 2., vasárnap

11. Rész - "Nyugodj meg, itt vagyok"

Elloka ! :) 
Huh, megígértem, hogy az őszi szünetben kettő résszel szolgálok. Tessék. 
Először is, köszönöm szépen a 63 feliratkozót! Hihetetlenek vagytok! 
Másodszor, köszönöm szépen a 15000+ oldalmegjelenítést! Komolyan lefordultam a székről mikor megláttam! 
Harmadszor, van a blognap egy facebook csoportja amit oldal a modulsávban megtaláltak, szeretném, hogy oda aki csak tud térjen be. Ott több információt tudtok meg a blogról, a részekről és kaptok részleteket is. :) 
Negyedszer, ne legyetek ilyen félénkek! :D Nyugodtan írjátok meg a véleményeteket kommentben, vagy a blog facebook csoportjába! Nem haragszok meg egyikért se, jöhet hideg-meleg. 
Ötödször. Kitűztem magamnak karácsonyi ajándéknak a 70 feliratkozót. Remélem segítetek nekem és megleptek. :D 

Pipálni és kommentelni ér. 

Jó olvasást! 

Puszi: Lishiza xoxo





"Nem tudod mi történt, de érzed, hogy valami nem mindennapi. Valami amire eddig nem igen voltál felkészülve. Ez a dolog hatalmába kerít, s észt veszve mész a nagy világba, csak, hogy visszakaphass egy olyan személyt akit Te nem is érdekelsz. De Ő érdekel téged."





Harry Styles



Idegesen túrtam a hajamba és letöröltem az abban a pillanatban kicsorduló könnycseppet, mikor megcsörrent a telefonom. "Sophie" - villogott a kijelző.
Felálltam és akkor ismét a szívembe hasított valami, a kibírhatatlan fájdalomtól ismét a földre hulltam, úgy vettem fel a telefont.




-Sophie - kezdtem megrökönyödött hangon, visszafojtva a levegőm, hátha ő szól bele először. Mikor meggyőződtem róla, hogy nekem kell, folytattam. - Figyelj... Egyszerűen hülye voltam, nem sűrűn szoktam kimondani ezt a szót, de kérl...

-Luke - jött a telefonból válasz, mire felvontam a szemöldököm. Mellkasomban pedig összeszorult a tüdőm, olyan volt, mintha a bordám nyomták volna két oldalról. Levegőm vészesen fogyni kezdett, így kapkodtam. - Mit művelsz? - a telefon recsegéstől alig lehetett jól kiszúrni a szavakat, ám ezt tisztán értettem. Már-már hisztérikus hangon szólalt meg a lány, aminek hatására a fájdalmak ellenére is, de azonnal felálltam. Lassan kellett kiegyenesednem különben összeestem volna, mobilomat továbbra is szorosan a fülemhez szorítottam, hogy halljak mindent.
-Elintézem azt amit az a fostos nem mert. - szemeim elkerekedtek. Fostos. Hm, ez lettem volna Én. Fél kézzel ráncigáltam fel magamra a fekete nadrágom, az övemmel vacakodtam mikor egy pisztolykattanást keltette fel a figyelmemet. Kezeim rögvest leálltak és ökölbe szorultak, harag öntött el némi félelemmel együtt. Megtámaszkodtam a nappaliban lévő komódon, míg a készülékből brutális recsegés áradt, majd egy sikítás ahol nem bírtam tovább és elordítottam magam.
-Te mocsok! Hogy rohadnál meg! - azzal a lendülettel földhöz vágtam a szekrényen lévő vázát, ami apró szilánkokra tört, s teljesen beborította a padlót. Nekem több se kellett, villámgyorsan szedtem össze magam, - kivettem a pisztolyom és egy doboz töltény kíséretében zsebre vágtam. Majd a kábító drogokból is amiket a kanapé alatt rejtegettem, kiszedtem egy maréknyit - és haladtam le a lépcsőkön, míg a párbeszédet hallgattam és próbáltam jelet adni Sophie-nak, hogy hallom.
Soha nem felejtem el azt a pillanatot, azt az érzést, azt a képet ami akkor lejátszódott bennem, abban a fél percben, amíg kiértem az épületből. Többször akadt meg a levegőm, ezért néha-néha mellkason kellett vágnom magam. Odakint már sötét volt, viszont London akkor kezdett felébredezni. Nem csodálkozom, hiszen ki az a tizen-huszonéves fiatal aki nem megy egy péntek éjjel buliba, ráadásul nyáron? A különféle fiatalok társaságai szúrós szemekkel néztek rám mikor előretolakodva bevágódtam a taxiba, ezzel magam után hagyva őket.
-Hé haver! Húzzál hátra, mi voltunk itt előbb! - mondta egy magas szőke, nagy kék szemekkel, s oldalán egy barna hajú cicával. Fehér atléta felsője hanyagul lógott rajta, minden tisztelem az övé, hogy képes volt a hideg ellenére is atlétában mászkálni. Megnyaltam alsó ajkamat, majd beleharaptam, jobban kellett koncentrálnom arra, hogy halljam a telefon másik oldalán folyó beszélgetést.
-Szólj, ha elrabolták a barátnőd - biccentettem a szőke oldalán álló, hosszú világosbarna hajú lányra. Nagy zöld szemeivel, óriásiakat pislogott a trikós srácra. Tipikus "cicababa", aki nem érti az ilyen részeket az életben, csak a pénzre és a fizikai kapcsolatokra megy. És természetesen arra, hogy menőzhessen a csávójával az ugyanolyan hülye, lökött picsáknak, mint ő maga.


Azzal beszálltam a taxiba, és London "nyomor negyedébe" irányítottam a sofőrt. Hogy honnan tudtam, hogy arra fele lesznek? Kérem FREE tag vagyok, ismerem a bandát, ismerem az embereket belőle és ismerem azt rohadék, gennyládát, ismerem Luke-ot. A telefont még mindig a fülemnél tartottam, nyomon követtem Luke és Sophie hosszas, feszengős beszélgetését, ami abból állt, hogy a lány sírt az a barom meg fenyegette.
-Kötözzétek ki az oszlophoz! - utasította a szőke, mire Sophie felsikított. Kirázott a hideg éles sikolyától, csak arra tudtam gondolni, hogy ne essen semmi baja. - Kuss legyen!
-D-de ez fájt! - dadogta szerencsétlenül az áldozat. Éles fájdalom szúrt bele a szívemben, mint minden egyes alkalomnál, amikor valami rossz történik Sophie-val. Már gondoltam rá, hogy valaki próbál nekem jelezni, valaki oda fentről így tudatja velem, hogy nincs rendben minden.
Nagy erőfeszítés kellett ahhoz, hogy ne üssem le a taxist és ne én vezessek tovább, merthogy a tempójában még egy csiga is megelőzött volna minket.
-Uram, siethetnénk egy kicsit? - szóltam előre a sofőrnek lágy hangnemben, mire mogorván felhorkantott.
-Kirakhatom itt is. - próbált viccelődni velem, nos igen... Próbált. Megcsikorogtattam fogaim - csoda, hogy nem tört le belőle semmi - majd szólásra nyitottam számat, de akkor egy fontos részhez érkezett a telefonbeszélgetés.
-Mi-miért csinálod ezt velem? - szipogta a lány, rekedtes, meggyötört, fáradt hangon. - Luke - suttogta a kék szemű bandita nevét - olyan jól kijöttünk, mondd... Mit ártottam neked?
Dübörgő hangokat hallottam, ebből arra következtettem, hogy a srác közelebb ment Sophie-hoz, ez be is igazolódott.
-Figyelj kislány. Én egy bizonyos bandába tartozok. Ennek a bandának az a feladata, hogy nem kívánatos személyeket eltávolítson az élők sorából. Nekem kell elintéznem azt, amit az előttem levő balfasz nem mert...
-Na tudod ki a balfasz!? - csattantam ki, mire a sofőr felvont szemöldökkel hátranézett rám. - Elnézést, csak... csak éppen telefonálok. - dobtam be a "jó fiú vagyok" képemet egy óriási mosoly kíséretében, mintha nem mondtam volna semmi sértőt. És újra a telefonra koncentráltam, minden erőmmel arra voltam, hogy valamilyen móddal bejussak Luke fejébe közölni vele, hogy egy szót se mondjon Sophie-nak arról, hogy én is benne vagyok a szektában.
-Na - csapta össze gondolom Luke a tenyerét - Most pedig, ha nem kezdesz őrültem sikítozni, akkor itt hagyunk. Este kapsz vacsorát, de addig egy szót se. - azzal ajtócsapódást hallottam, a taxi meg hirtelen előre fékezett. A gyors megállás miatt lefejeltem az ülést - nem voltam bekötözve, saját felelősségem volt az épségem.
-Dugóba kerültünk. - közölte velem a taxis. Kinyitott egy újságot, majd teljes kényelemmel olvasni kezdte. Hogy égne le a pofájáról a bőr. A két első ülés között előre hajoltam, s - szó szerint - kitéptem a napilapot a kezéből. Zsebembe csúsztattam a mobilomat, - persze nem nyomtam ki a hívást - és ordítani kezdtem.
-Magának nincs kint mind a négy kereke! - köptem a szavakat a képébe. - Nézze nekem oda kell érnem, a...a... - nem találtam megfelelő szót. A barátnőm? Nem, nem az. Egy lány akit ki akarnak nyírni? Részben igaz, de akkor a sofőr tuti megijedne és kihívta volna a rendőröket, nekem az meg rohadtul nem hiányzott. A lány aki jelentett nekem valamit? Fogjuk rá... - A barátom bajban van. - suttogtam, lesütöttem szemeimet, hogy a férfi ne lásson bele lelki világomba. Konkrétan miattam rabolták el őt, az én baromságom miatt. Egyszer csak hadarni kezdtem - Ha nem csókolom meg akkor nem az jön le neki, hogy ki akarom használni, de Istenem... - sóhajtottam fel - Olyan tökéletes volt. Olyan hátborzongatóan elképesztő, mikor nem ellenkezett, s ajkait az enyémnek nyomta. Azután beengedést kért a nyelvem és hagyta. Mikor megfogta az arcom, na az gyomor rengető, az érintésétől felizzik a bőröm, és ez nem csak akkor volt. Máskor is tapasztaltam, hogyha hozzám ér akkor azon a ponton brutális módon zsibbadni kezdek. Kár, hogy az első csókunk ilyen háborúsan zajlott le, lefogadom neki nem jelentett semmit. Közölnöm kellett volna vele ezt az egészet, ezt az egész őrültséget, hogy semmi áron nem használnám ki, hogy semmi pénzért ne bántanám, hogy...hogy... Legszívesebben karjaim között tartanám egész éjszaka, s óvnám mindenféle rossztól, de hagytam, hogy elmenjen. Összetörtem, s itt hagyott, most meg fogalmam sincs, hogy mi van vele... - a taxis elkerekedett szemekkel figyelt rám, teljesen lesokkolódott.
-Uram, maga meleg? - csúszott ki a száján, mire szemöldököm a hajam kezdetéig ugrott fel.
-Mi van? - kérdeztem vissza. Idegesen beletúrtam göndör fürtjeimbe - Dehogy, hogy lennék az? Most mondtam el magának életem legszebb pillanatát, ami csak történt velem és egy lánnyal pár szóban. - felháborodásomra a sofőr megfordult.
-Ó - kerekítette el a száját - Csak az nem mondta, hogy egy lánnyal történt. Tudja a barát szó sok mindent takar, például fiú havert, kutyát, egy gye...
-Egy lányt. - vágtam közbe. - Csak egy lányt aki nem jelent neked semmit. - fejeztem be.
-Khm - köhintett egyet, hogy ez abszolút nem igaz - Ez esetben maga fülig bele van zúgva abba az angyalba. - láttam, hogy nem nevetett, de szája sarkában ott motoszkált valami mosolyszerűség. Az én arcom meg eltorzult, a döbbentség és a hitetlenkedés keveréke tükröződött a visszapillantó tükörből.
-Maga meg őrült. Mondtam már? - azzal az első ülésre dobtam pár fontot és kipattantam a citromsárgára mázolt járgányból, hogy utamat gyalog folytassam. Még hogy szerelem, mégis melyik világban? Itt lezártam magamban a témát s azt est folyamán már nem foglalkoztam vele.


Átcikáztam a kocsik között, akik a tolakodásomat rossz dolognak vették, így hangos duda szóval jutalmaztak. Középső ujjam az ég felé meredt, aztán már csak úgy voltam vele, hogy odaérjek ahhoz az izéhez. De mivel London nyomor negyede szinte kint van Londonból, ráadásul a város másik felében gyalog nagyon sok időbe telt. Hirtelen megtorpantam, eszembe jutott, hogy a telefonomon még mindig tart a hívás, idegesen a képernyőre meredtem. 4 óra 23 perc 45 másodperce tartott a hívás, az óra pedig 3 óra 34 percet mutatott, egy ideje gyalogoltam, kezdtem vészesen veszíteni energiámat, betértem egy hotelbe ahol lefoglaltam pár fontért egy éjszakára az egyik szobát. A recepciós csaj egész végig mosolyogva bámult engem, sőt észrevételem szerint még egy kicsit tette is az agyát nekem, ám teljesen hidegen hagyott a szőke. Mobilom hallgatásával voltam elfoglalva, Sophie sírt, majd szuszogott, aztán megint sírt és utána szuszogott, majd egyszerre a kettőt. Mintha légzési rohamai lettek volna, vagy csak félt, nem tudtam eldönteni, de aggódni kezdtem,  különféle elméleteket gyártottam magamban. Netán klausztrofóbiás? Vagy asztmás? Vagy csak kikészült a sok megpróbáltatásról, nem csodálkoztam... Le kellett nyugtatom, hirtelen ötletből vezérelve beszélni kezdtem.
-Sophie - olyan jól esett kimondanom a nevét, mikor azonban reagált ledöbbentem.
-Harry?! - hangja hisztérikus volt, remegést mégis egy enyhe megnyugvást észleltem benne. - Harry! - kiabálta. Összepréselt ajkakkal nyitottam be a második emelet negyedik szobájába ahol azonnal leültem az ágyra - inkább eveztem végelgyengülésemben lerogyásnak. - Harry... T-te vagy az? - suttogta.
Meg kellett találnom a szavakat, egy idő múlva - mikor már felfogtam, hogy hall engem - válaszoltam neki.
-Én. - aggódva és megkönnyebbülten beletúrtam a hajamba, felálltam. Ekkor kezdődött a "nem bírok nyugton maradni" rész, ami szintén egy ideig tartott.
-Istenem - pityeredett el újból. Olyan szörnyű volt hallani, ahogyan ennyire fél és sír, ösztönből olyan szavakat mondtam amit még talán egy lánynak sem.
-Nyugodj meg, itt vagyok. - suttogtam, mire rohama enyhülni kezdett, egyfolytában morogtam neki valamit a telefonba, így fokozatosan javult a helyzete. Mikor már stabil volt az állapota áttértünk a komolyabb részre, higgadt beszélgetés volt.
-Bekapcsolva maradt a hívás.
-Igen. - bólogattam, ám kétlem, hogy látta volna. Jól van Harry...
-Van fogalmunk róla, hogy mennyibe fog ez kerülni? - hangjában enyhe nevetést véltem felfedezni, mire automatikusan elmosolyodtam. Bal kezem alkarját a falnak támasztottam, s az alkarnak pedig a homlokom, ebben a pózban feleltem a lánynak.
-Ne aggódj emiatt. - sehogy nem tudtam levakarni a mosolyt a fejemről, pedig még a tudat is bennem volt, hogy valami komoly baja eshet Sophie-nak, de túl boldog voltam, hogy hallhattam újra a hangját. - Sophie, most nagyon figyelj. - komolyodtam el még jobban, s a mosolyt végre lehervasztottam. - Van valami elképzelésed arról, hogy hol lehetsz?
-Ühm. - gondolkozott el, idegességemben ujjaimmal kezdtem játszani, egy rossz szokásom, hogy ropogtatom, s össze-vissza hajlítgatom őket. - Egy zsákot húztak a fejemre és egy kocsiba ültettek, az autó a park északi iránya fele állt. Ha jól hallottam eljöttünk egy vonatállomás mellett, majd egy bevásárló központ mellett, aztán elsötétült minden, s mikor felébredtem akkor már itt voltam.
-Értem - köhintettem kettőt jelezve, hogy még vonalban vagyok, mivel túl nagy csend volt. - Látsz valamit?
-Van itt egy ablak, nem sokat látok, de van kint egy furgon aminek az oldalára FREE van írva és még va... - mondta, mire ajtócsapódást hallottam, így rögtön becsukta száját. Nem kellett nekem több, tudtam hol van, jól gondolkoztam, s jó irányba mentem... London nyomornegyedében van a régi cukorgyárnál. Ott tanyázik a FREE, amolyan főhadiszállás, oda szállítják a legnagyobb mennyiségben a drogot és a füves cigarettát.
-Remélem imádkoztál, úgy tűnik a megmentőd cserben hagyott... - nevetett fel "gonoszan" Luke. Mondhattam volna valamit neki, valami nagyon-nagyon sértőt, de nem buktathattam le magam. Úgy odavetettem volna egy "dögölj meg" vagy egy "elvágom a torkod" megjegyzést, ám nem tehettem. Többet jelentett nekem az, hogy épségben megtaláljam Sophie-t, mint hogy egy hülye megjegyzéssel lebuktassam magam. Életemben először éreztem azt, hogy igazán kötődök valakihez, és ez a valaki most nagy bajban volt.
-Nesze a vacsorád!
-Nem vagyok kutya! - ellenkezett a lány.
-Hogy mit mondtál? - éles csapódást hallottam kontrázva Sophie sikolyával. Megpofozta... Luke megpofozta Sophie-t. Akkor úgy voltam vele, hogy ha egyszer megtalálom komolyan addig verem még meg nem nyomorul. Hogy mert bántani egy lányt, egy gyengédebb embert? Ez a gyávaság és a szánalom legnagyobb jele egy férfitől!
Igaz csak akkor vettem ki a szobát, de vérszemet kaptam, s észt veszve, hajnali 4 óra után elindultam gyalog.


Sophie Angel



Fogalmam sem volt hova kerültem, de egyszerűen éreztem, hogy haza akarok menni. Behajítottak valami sötét helységbe ahol csak egy picinyke ablak tátongott, szerencsémre azon elég levegő jött be. Megállás nélkül sírtam, s mikor "kínozni" kezdtek még jobban. Kikötöztek egy oszlophoz ahol állapotom rohamosan romlott. Szomjas voltam, majd pisilnem kellett, melegem volt, de aztán fáztam, mellesleg korgott a gyomrom. Minden bajom volt, a klausztrofóbiám is előjött, aztán mikor már azt hittem tényleg meghalok, meghallottam Harry hangját. Először azt hittem csak beképzelem magamnak, de mikor másodszorra szólt bele elhittem, hogy ő az. Annyira megkönnyebbültem, hogy sírva fakadtam. Kedves szavakkal ápolta a lelkem, amit díjaztam, mert sikerült neki. Abszolút megnyugodtam, és hálát adtam Istennek, hogy voltam olyan hülye, hogy nem nyomtam ki a mobilom, mikor megláttam Luke-ot a parkban.

Nagyjából fél órát beszéltünk, elmondtam neki, hogy hol vagyok - bár én sem tudtam.
Egyszer csak betoppant a szöszi bandita kezében egy tál szendviccsel, azonnal elhallgattam, hasam mordult egyet a szendvicsek láttán, éhes voltam.
-Nesze a vacsorád! - köpte Luke a szavakat felém.
-Nem vagyok kutya! - közöltem vele nemes egyszerűséggel és némi makacssággal.
-Hogy mit mondtál? - háborodott fel, a szendvicseket lerakta elém, s egy kellemetlen pofonnal jutalmazott meg. Zsebemből lihegés hallatszódott, Harry figyelt a vonal másik végéről, és valószínűleg hallotta a csattanást.
Könnyeim ismét patakként kezdtek áradni, a srác kiment én meg hangosan felsírtam, majd visszajött kezében egy igen kihívő fehérnemű-tollas szettel. Lazán elmém hajította, egy mondat kíséretében.
-5 perced van, hogy rendbe hozd magad, 10 perc múlva fellépésed lesz.
Sápadtan néztem a ruhámra, ez... ez egy fehérnemű. Egy olyan fehérnemű amiben legtöbbször rúd táncolni szoktak, könnyes szemekkel néztem a fiúra.
-Fel kell vennem? - nyögtem artikulátlanul. Luke eközben elkezdte kicsomózni a kötelet amivel összekötötték a kezeimet.
-Nem baszd meg. Meg kell enned... Még szép, hogy fel kell venned! Sminket is kapsz, lesz egy kis előadásod nekünk... - a köteleket leszedte a kezemről, végig sem mondta mit akarat, de lábaimmal futásnak eredtem. Az ajtóban azonban egy kemény mellkasba ütköztem. Felnéztem az illetőre, a kendős srác volt az, aki a parkban is ott volt. Göndör haját egy fekete kendővel tűrte el szeméből, világosbarna íriszeiből pedig szikrákat szórt felém, nagy kezeiben egy kis dobozt szorongatott. Egy hatalmas vigyorral köszöntött.
-Hova, hova? - gödröcskéiben elveszett a teintetem, azonban Luke megragadta a karom és erősen megrázott.
-Még egy ilyen húzás - kezdte mérgesen majd fölém hajolt - és átlövöm a fejed. - suttogta a képembe. Nagyot nyelve kivettem felém nyújtott dobozt a kendős kezéből, és felkaptam a ruhákat a földről. Nem volt más választásom, ribancot kellett magamból faragnom 5 perc alatt. Egy reményem volt, egy kis szikra akiben megbíztam abban a pillanatban. Bíztam, hogy hallotta a beszélgetésünket, s mihamarabb megtalál, addig pedig... Megyek rúd táncolni.

10 megjegyzés:

  1. Wow. Hát, ez mi?? Mi ez az utolsó mondat?? :D Nagyon jó lett, el sem tudom képzelni mit tesz Harry Lukeal! Először megkínoza és utána öli meg vagy csak simán fejbe lövi. Igazából, mindegy. Csak ne legyen FREE és legyen boldoooogság! Várom a következőt! ;) xx Hope C.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tetszenek ezek az ötletek...Először megkínozza és utána öli meg vagy csak simán fejbe lövi? :DD
      Majd kiderül ;)

      Törlés
  2. Atya világ! Ez iszonyatosan izgalmas lett! De várom hogy mi fog történi Shophie-val.. remélem Harry időben oda ér. :oo <3 Mihamarabb új részt!! <3 <3
    xx L. Queen

    VálaszTörlés
  3. Az utolsó sor mindent vitt:D "addig megyek rúd táncolni" :) nagyon jó rész lett !! várom a kövit!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kulissza titok: Spontán jött az a sor. Nem terveztem. >.< :DD
      köszönöm. xx

      Törlés
  4. Atya-Úr-Isten *0*
    Ez, ez, erre nem találok szavakat *-----------------*
    Nagyon gyorsan hozd a kövit!! :D <3

    VálaszTörlés
  5. Ez nagyon jó lett!!!!! Imádom <3 Nagyon várom a kövit! :)

    VálaszTörlés