music

2014. november 11., kedd

12. Rész - "Talán nem élvezed?"

Ello Frees!! ^^ 
Meghoztam az új részt. :) Sajnálom a megvárakoztatást, de volt egy-két dolgom ami elhavazott. 
71-en vagyunk!!!!! 
Huhuuu! nagyon boldog vagyok. :D
Remélem tetszeni fog ez a rész. 

Pipáljatok és szóljatok hozzá. :)
Jó olvasást. 
Puszi: Lishiza xx.



"Félni és megrémülni. A kettő között igen nagy a különbség. A megrémülés csak egy pillanatig tart, míg lereagálod azt az ijedséget amit okoztak neked.  A félelem pedig hosszú, tartós dolog, amit egy igen kellemetlen érzés kísér végig. Jól gondold meg, hogy melyik csúszik ki a szádon..."


Sophie Angel 


imageAkármennyire is akartam válaszolni a még mindig vonalban lévő Harry-nek, nem tudtam. A göndör, barna hajú, kendős srác a szoba ajtaja előtt állt, figyelve arra, hogy nehogy megszökjek. Kellemetlen, keserű íz töltötte be számat, míg készítettem a sminkem. Fekete füstös szem, szempillaspirál, némi tus, és egy kihívóan feltűnő piros rúzs kombinált az arcomon. Csodálkoztam, hogy ezek az alakok ismerik az ilyesfajta kozmetikai termékeket, sokszor én is összekeverem őket, ők pedig... 
Hiányos öltözékem egy fekete bőrmelltartóból, s egy hozzá illő fekete, bőrrövidnadrágból állt. Gondosan kifésültem tincseimet, majd nekidőltem a fehér falnak. Kísértés fogott el. Kivettem nadrágom farzsebéből a mobilom és erősen a fülemhez szorítottam.
-Harry?! - suttogtam bele, teli reményekkel hangon. Azonban nem felelt senki, éles sípolás hallatszott az üres vonalban. Térdeim remegni kezdtek, mint a kocsonya, kezemet automatikusan szám elé emeltem, nehogy sírni vagy sikítani kezdjek. Hirtelen fázni kezdtem, remegő ajkakkal álltam a koszos szoba közepén, várva valamire... Csodára? Tapsra? Harry-re? Nem tudtam feldolgozni, hogy lerakta a telefont, tudtam, hogyha nincs a vonalban akkor engem meg fognak ölni. Nem tudtam neki elmagyarázni, hogy merre vittek azok a szemetek, hogy milyen elhagyatott, romos épületben vagyok. Azt viszont tudtam, hogy pillanatokon belül, több tucat embernek kell lejtenem egy nem éppen hozzám illő táncot, egy vasrúd segítségével. Így csak számoltam magamban a perceket, míg elkapott egy roham. Szaporábban vettem a levegőt, hirtelen fuldokolni kezdtem és ordibáltam a teljesen elhalt telefonba.
-Harry!! Harry?! Styles... Mondd, hogy itt vagy! Tudom... - hangom hisztérikusba ment át és egy oktávval feljebb csúszott. Két kezemen nem lehet megszámolni hányszor mondtam ki a Göndör nevét. - Harry, kérlek!! Nem hagyhatsz itt... Nem. Ments meg, hallod, ké-kérlek... Könyörgök... - egyre némultam el, s a padlón kötöttem ki keserűen sós könnyeim között. Fehér mobilomat markolászva csapkodtam a padlót, nem tudtam beletörődni, hogy egyszerűen lerakta. Az egyetlen esélyem volt, hogy kijussak onnan, ő volt a bizalmam, a jobb kezem. Abban a pár napban úgy megismertem, hihetetlen érzés töltött el akárhányszor megláttam, mélységesen megbántam, hogy eljöttem akkor... Lehet megcsókolt, de... de az a csók. Mintha forró parazsat nyomtak volna ajkaimra, s utána hideg zuhannyal öblítették volna. Pillangóim repdesni kezdtek akárhányszor is visszagondoltam a kis bakinkra, hallani akartam hangját, megint hallani akartam a "Nyugodj meg, itt vagyok" mondatot az ő édes ajkaiból. - Miért csinálod ezt velem? - nyögtem. Abban a pillanatban nyílott az ajtó, szőke hajú "barátom" lépett be rajta. Leguggolt mellém, nem néztem rá, lealacsonyodva éreztem magam abban a falatnyi bőrben. Meg amúgy is, a Göndör jobban lefoglalt.
-Mi ez? - kapta ki kezeim közül a telefonom, mire automatikusan utána kaptam. - Hohó! - nevetett fel, s a falnak vágta a készüléket, ennek folytán egy kisebb sikoly szaladt ki a számon. Immáron minden reményem elveszett amit a kiszabadulásomhoz fűztem. A Szöszi alkaromnál fogva felráncigált a földről, s csípőmnél fogva erősen magához rántott. Hideg lehelete fagyosan marta bőröm felszínét, könnycseppjeim odafagytak arcomra. Egy ideig fürkésztem a két tengerkék szempárt, aztán egy erős mozdulattal bal kezemmel megpofoztam elrabolómat. Gyönyörű, kék szemei pillanatok alatt tűzpirosban forogtak, homlokán erős erek kezdtek kidudorodni. Lehet nem kellett volna letámadnom... Lehet. Nem reagált, aztán a dühtől remegni kezdett, majd a kendős srác rontott be, mielőtt bármi is történt volna.
-Hagyd, táncoló csajt ígértünk, nem halottat! - fogta meg a vállát. Kedveltem ezt a kendőset, maffia létére kedves embernek tűnt. Addig míg, csuklómnál fogva ki nem vonszolt a hideg, nedves folyosóra. Minden egyes lépésemnél egyre jobban uralkodott el bennem az irgalmatlan félelem. Még mindig vártam, de hogy mire azt nem tudom. Szabadságra. Ez az egész helyzet annyira nem tetszett, annyi kérdésem volt, mint Luke-ban a rosszindulat... S, valamilyen módon egyikre se kaptam választ, ezáltal ideges lettem. Mit keresek itt? Miért vagyok itt? Mi ez a hely? Mit fognak velem csinálni? Honnan ismernek? Miért akarnak megölni? 
Mikor észbe kaptam egy színházi - nem gondolom, hogy egy színházban voltunk, inkább csak ahhoz hasonlóan volt kialakítva a tér. Inkább nevezném bárnak - színpad mögött voltunk. A színfalak mögött felcsillant a szemem ugyanis nem én voltam az egyetlen túsz. Rajtam kívül hárman voltak, egy éj fekete, egy tejföl szőke, s egy rozsda vörös lány. Arcukról szomorúság, értetlenség és töménytelen félelem tükröződött, hasonló ruhában voltak, mint én, így gondoltam őket is erre az undorító dologra kényszerítik. A kendős lökdösött hátulról, néha-néha belecsípett a fenekembe, ezt egy szúrós pillantással jutalmaztam, mire ő pimaszul elvigyorodott.
-Nem tetszik? - kérdezte. Arcvonásaiból áradt a perverzség jele, ezt az is kimutatta, hogy alsó ajkát harapdálta.
-Képzeld nem. - közöltem vele. Éreztem, hogy pillanatokon belül hisztérikusan fogok kitörni magamból, de akármennyire is akartam nem tettem. Aggódni kezdtem a három másik lány miatt, hogyha én összetörök akkor mi lesz velük? Ilyen a természetem, nem is ismerem az embereket, de képes vagyok őt megsajnálni, megbízni benne, vagy esetleg teljesen belezúgni...
Nagyot nyeltem mire a kendős ismét meglökött egy kicsit, így tökéletesen padlót fogtam, minek hatására felhorzsoltam a térdem. Hálásan néztem fel rá azzal a "Hogy mennél melegebb éghajlatra!" tekintettel. Luke pillanatokon belül előttem termett, s mint egy elmebeteg felrángatott a hideg csempéről.
-Szívi, figyelj! Ha ez valami szabadulási merénylet akart lenni, hogy eltöröd a lábad és mi kórházba szállítunk, akkor ezt nagyon, de nagyon elbasztad. Ha a nyakad töröd akkor se viszünk el innen! Felfogtad? - csukott szemekkel hallgattam irgalmatlanul keserű szavait. Végig ajkamba harapva próbáltam nyugtatni magam, bizalmam egyre erősebben növekedett Harry iránt, reménykedtem, hogy eljön értem. Lélegzetem visszafojtva nyögtem valamit Luke fel, de ő csak felhúzott szemöldökkel bámulta arcomat. Tulajdonképpen annyira meg voltam rémülve, hogy az egész mondatom egyfajta morgásnak hangzott, mint amikor a kutya morog. A szőke tekintete ellágyult mikor meglátta a másik három lányt. - Kezdődhet a show! - vigyorodott el pimaszul. Kék szemei csillagként kezdtek ragyogni, nyelvével végig kísérte alsó ajkát. Miért van az, hogy van egy helyes fiú, aki tök kedves meg minden... De aztán a történet vesz egy 360°-os fordulatot, s egy ilyen tapintatlan, érzéketlen barommá válik aki embereket rabol el.
A megszeppent áldozatok felsorakoztak, a dübörgő zene pedig elindult. Feszengve, felszegett állal torpantam meg a vörös függöny előtt, hirtelen egy erős kezet éreztem meg a hátamon.
-Cica jobb ha mész. - lökött meg a kendős. Már ott tartottam, hogyha még egyszer meglök letépem a kendőjét és megfojtom vele, kezdtem felforrni.
Kihúztam magam, magabiztosságot és bátorságot sugározva, hiába féltem erősnek kellett maradnom. Ez a gyengéjük, hogyha valakin azt látják nem rémül meg...
-Megy a halál. Ch... - sziszegtem megmakacsolva magam. Nem leszek egy rongybaba akit ide-oda lehet cibálni, s ráerőltetni egy olyan dologra amiről halvány lila gőze sincs. Magához rántott, nem tudtam eldönteni, hogy jót akar vagy csak tényleg ki akar nyírni.
-Bajok lesznek. - világosbarna szeme most egészen zöldes árnyalatban csillogott a fényeknek köszönhetően. Határozottan fúrta tekintetét az enyémbe, még sem rendültem meg. Abban a pillanatban kiabálást hallottunk az öltöző felől. A nagy ajtó tárva volt, belátást nyertünk egy férfira aki szüntelenül veszekedett valakivel, kiabálásuk betöltötte a színfalak mögötti nagy részt. Aztán egy nagy durranás, s a veszekedő férfi holtan rogyott le saját vértócsájába. Lelőtték. Meghalt.
Kikerekedett szemekkel fürkésztem az onnan kifelé jövő Luke-ot. Hiába volt rajta fekete póló, a vörös vér így is tisztán látszott a textilen, hamar átáztatta. Kezemet szám elé kaptam, hogy ne sikítsak, bár szerintem nem jött volna semmi a torkomon, ehhez társítva gyorsan pislogtam, leplezve könnyeimet, amik egy gyilkosság láttán elő akartak törni. Szemtanúja voltam egy élő, húsvér ember megölésének, érzékszerveim még akkor is megremegtek, mikor a holt testet vonszolták ki a szobából. Erősen markolásztam a kendős kezét, míg ő segítségképpen a derekamat tartotta, akármennyire is vadállat ezt megköszönhettem neki, ugyanis simán összerogytam volna. Sírni akartam, hangosan sírni és ordítani, legszívesebben megszöktem volna, de féltem.
-Bajok lesznek. - ismételte a kendős ugyanazt a két szót suttogva, egészen közel hozzám. Értettem mire gondol, így szó nélkül elhúztam a vörös függönyt, ami előttem ékeskedett, s erőt véve magamon kisétáltam. Nem is merek belegondolni mi lett volna velem, hogyha nem megyek ki a rudakhoz. Talán engem is lelőtt volna az a pszichopata, vagy megerőszakolt volna? A hideg kiráz, hogyha erre felé kalandoznak gondolataim.


A helység egy bulizós helyszínhez hasonított, minthogy színházhoz. A függöny előtt hosszas modell kifutó vezetett a kis körszínpadokhoz, amelyeken a magas fémek helyezkedtek el. Felülről különféle lámpák világították be a teret szerelmes, szenvedélyes hatást kölcsönözve a bulizó helynek. A körasztalok körül puha körkanapék voltak tolva, egészen elfogadható terem lett volna, már hogyha nem olyan körülmények között kellett volna ott állnom. Míg bajba esett társaim már javában próbálkoztak a különféle szexi mozdulatokkal, én szemeimmel a nyálukat csorgató férfikarcokat figyeltem, azok közül is egyet keresve. Magassarkúmban felszegett állal sétáltam, s mikor odaértem a "kínzó eszközhöz" tehetetlenül néztem fel rá.
-Francba. - morogtam orrom alatt. Kezdjük ott... Soha életemben nem láttam ilyen műsört, és még azt várják el tőlem, hogy én csináljam. Fogalmam nem volt, hogy hol kell megfogni, vagy felhúzni magam rajta esetleg mi lesz, ha leesek róla? Luke monda, hogy semmi áron nem visz kórházba, de akkor meg minek kényszerít erre. Áttekintettem a többi lányra akik kezdtek belejönni a munkába, ám én akárhogyan is rágtam magam rajta, valahogy nem volt szimpatikus az a rúd. Agykerekeim kattogását egy erős férfi hang szakította félbe.
-Hé Nyuszi! Én itt leszek hajnalig, kezd már! - beszólását hatalmas röhögés és füttykoncert követte. Kósza pír kúszott arcomra, nagyon, de nagyon nem akartam magam rávenni erre, valahogy olyan messze állt tőlem. Tőlem, attól a lánytól aki örök életében tiszta volt, soha semmi rosszat nem tett, s egy srác miatt egyszer csak ilyen környezetbe csöppent, valami felfoghatatlan...
De hát, nem volt más választásom, hosszú lábamat a fém köré tekertem, s próbáltam olyan mozdulatokat produkálni, ami egy kicsit is hasonlított egy rúdtáncoséhoz. Percek múlva sikerült elsajátítanom a mozdulatot, ekkor újabb durranást hallottam. Szívem azonnal összefacsaródott, ahogyan a színfalak mögötti jelenetre gondoltam. Egy ártatlan ember meghalt... Megölte ez..ez a bűnöző. Értesítenem kellett volna a rendőröket, de se telefonom nem volt, meg ha lett is volna akkor se tudtam. Minden egyes mozdulatomat figyelték, Luke perverz vigyorral, melle előtt keresztbe font karokkal ült a nézőtér legelső sorában. Mikor már kellőképpen elvarázsoltam az embereket - és feltételeim szerint holtra itták magukat - fellélegeztem, azonban nagyon úgy tűnt, hogy az estének még korán sincs vége, csak akkor kezdődött. A pia és a cigaretta bódító illata betöltötte a termet s, mint tudjuk ezek az illatok - hála a gravitációnak - felfelé szálltak. Úgy éreztem elgyengülök és menten összerogyok, muszáj volt ülve csinálnom a produkcióm, mikor már tényleg kifogytam az ötletekből nagy ordibálás vette kezdetét, s oda nem illő dolgok repültek fel a színpadra. Üvegszilánkok, vagy éppen teli piás poharak, óvszer csomagok, pénz - fel tudtam volna szedni, de annál nagyobb volt a becsületem, s a méltóságom, így tartottam magam - illetve egy csokirúd, aminek a csomagolópapírján egy hatalmas H betű éktelenkedett. Azonnal abba az irányba kaptam a fejem amelyből repült, s a széken egy kapucnis, fekete napszemüveges férfit pillantottam meg, azzal a hatalmas vigyorral az arcán, amit még vakon is felismernék.

Nem tudom mikor könnyebbültem meg legutoljára ennyire, mint akkor. Szívemről egy ezer tonnás súly esett le, nagyot koppanva a földön, ami ezek után besüppedt alattam. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, annyira megörültem, ezt bizonyította az is, hogy térdem abba hagyta a remegést, viszont pulzusom az egekbe szökött. Valamilyen úton le kellett jutnom hozzá, újítottam előadásomon. Lepattantam a színpadról, mire a szőke elrabolóm felugrott a székből, csak egy csábos mosollyal intettem felé, hogy eszem ágába sincs megszökni. Gondolom nyugodt szívvel dőlt hátra mikor észlelte, hogy az emberek között kezdek járkálni, olykor-olykor valakihez egy forró mozdulatot intézve. Szemeimmel egyre jobban pásztáztam az ismerős személyt, míg sorba csavartam el a férfiak fejét, egyszer csak Luke-hoz értem. Hezitáltam, hogy belemenjek-e vele a játékba, gondolatmenetem során arra jutottam, hogy talán így megenyhítem a szívét és akkor nem lesz ilyen könyörtelen velem.
-Tudtam, hogy visszajössz hozzám - dőlt hátra elégedetten miközben vállait masszíroztam. - Az ilyen hülye libák mindig visszajönnek... Ez a baj. Visszajönnek. - nevetett keserédesen. Őrült, egy igen őrült emberrel volt dolgom. Belülről forrni kezdtem, már érett a pofon helyzet, de akkor a számomra még mindig ismeretlen kendős szavai jutottak eszembe "Bajok lesznek"... Nekem meg ez meg abszolút nem hiányzott. Egy lendülettel átlódítottam lábamat Luke térdén és az ölébe ültem, hagytam, hogy összemocskoljon kezeivel. Nem volt más választásom, kellett ez a színjáték, mielőtt Harry-hez érek, mert enélkül nagyon feltűnő lett volna. A szőke félretűrte barna loboncomat, és nyakamra tapadt, először mocskos csókokkal hintette be, aztán egy pontban hirtelen szívni kezdte. Összeszorítottam fogaim, de így is kicsúszott a számon egy kósza nyögés. Nem, nem élveztem, sőt... Könnyeim felszínre törtek volna, de egyszerűen annyira vártam a pillanatot, hogy Harry karjai között legyek már és elhúzzunk, hogy még ezt is kibírtam. Enyhén eltoltam magamtól a kicsit túlzásba esett Luke-ot, végül sikerült eljutnom a Göndörömhöz.
-Csoki? - kérdeztem, miközben ölébe ültem, kezeimet mellkasára helyeztem. Lassacskán letolta a napszemüvegét, tökéletes rálátást nyertem a smaragdzöld párocskára. Kaján vigyora még mindig nem tűnt el szájáról, ami egy kicsit felgyorsította szívverésem. Nem tudtam, hogy tényleg ennyire nyugodt az elrablásom miatt, vagy, hogy valamit tervel, mert ez tuti nem az Ő érzéseit tükrözte.
-Sokáig tartott mire ideértél. - fogta meg csupasz csípőm. Nagy kezei égették bőröm, azt éreztem meg akarom ölelni. Amúgy is leálltam az "előadásommal", szóval egy kósza gondolat folytán elkezdtem kigombolni ingét, kezeimet lassan immáron csupasz mellkasára csúsztattam. Ekkor vettem észre, hogy milyen elképesztőek a motívumok rajta, ujjaimmal a madarak körvonalát kezdtem végig járni. A következő pillanatban nagy kezeit lejjebb csúsztatta a fenekemre, mire megint éreztem, hogy pír szökik az arcomra és totálisan elvörösödök.
-Fogd vissza magad. - suttogtam fülébe, ezt a mozdulatot összekötöttem azzal, hogy göndör fürtjeibe túrtam.
-Luke-kal nagyon élvezted. - suttogta vissza. Csak a játék kedvéért - vagy direkt, ki tudja... - meghúztam egyik fürtjét, és fészkelődni kezdtem az ölében, elértem amit akartam. Férfiassága egyre keményebb lett alattam. - Oké, fejezd be. - markolta meg csuklómat. Igazából tetszett ez a része... Tetszett, hogy ilyen dolgokat tudok kiváltani egy férfiból. Először Luke, majd Harry... Mintha nem is hallottam volna meg folytattam, erősen préselte össze ajkait, de azt a nyögést akkor se tudta magában tartani.
-Talán nem élvezed? - kuncogtam még mindig a fülébe, ujjam eközben folyton valamelyik tincsével játszottak.
-Kuss van! Inkább fogd ezt! - melltartómba csúsztatott egy kis cetlit, bal kezemmel megtámaszkodtam mellkasán, hogy ki tudjam szedni elolvasni. - Ne itt! - szólt közbe lihegve. Produkcióm miatt teljesen leverte a víz. - Majd a műsor után... - aprót bólintottam majd még meghúztam egy tincsét jelezve, hogy nem volt szép a Luke-kal kapcsolatos beszólása. Tudja miért voltunk olyan helyzetben, nagyon jól tudja.

Visszasétáltam a színpadra, s hála Istennek a ma esti kínzásnak pillanatokon belül vége lett. Fáradtan, meggyötörten billegtem vissza a függöny mögé az öltözőbe.
-Én ezt nem bírom! Meddig kell ezt csinálnunk? - fakadt ki a vörös hajú leányzó. - Kikészítenek! - szegény nem bírta tovább, sírva rogyott a földre. Míg a szőke hajú vigasztalta, nekem feltűnt, hogy eggyel kevesebben vagyunk.
-Hol a fekete? - öltöttem magamra a ruháimat.
-Mona? - kérdezett vissza hisztérikusan a vörös. Majd mikor Ő is szembesült, hogy nincs ott felpattant. - Hova tűnt? Ugye nem?
-Ssss! Nyugi. - hallgattatta el a szőke. - Nincs semmi baj, s nem is lesz. Mona rendben van, Luke vigyáz rá.
A "Luke vigyáz rá" szavak hallatán szó nélkül felpattantam, tuti megerőszakolja. Azonban mielőtt kiviharoztam volna kivettem a táncolós felszerelésemből a cetlit, amit Harry csúsztatott bele. Átfutottam a sorokat.

"Pontban hajnali 5-kor legyél annál a széknél ahol találkoztunk. Ott várlak. H." 

Egy furcsa érzés költözött belém, a fekete hajú lányért indultam el, de lábaim mégse arra vezettek. Önkénytelenül a tánc terem felé lépkedtem. Tudom jó dolog önzetlennek lenni, de abban a pillanatban a szabadságomon múlott minden, nem tudtam koncentrálni másokra. A bár üres volt, már jobb hangulat volt benne, mint mikor abban a kényelmetlen cuccban kellet produkálnom magam. Vártam Harryt, vártam, hirtelen két ismerős kéz fogott meg a csípőmnél. 
-Harry - fordultam meg karjai között, azonnal karjaimat a nyaka köré fontam és hagytam, hogy testünk összesimulva megöleljen. Szokatlanul könnyen ment ez az egész helyzet, de nem érdekelt, hisz ott volt velem az a személy akiben abban a pillanatban a legjobban megbíztam, és más nem számított. 
-Sophie - suttogta a fülembe, eltolva enyhén magától. Zöld szemeiből szomorúság és megbánás látszódott, nem értettem a helyzetet. - Sajnálom, nagyon sajnálom. - megsimította a hátam és ellépett mellőlem. Egyre hátrább lépkedett, mire látószögembe került pár ismerős arc. Harry vállán pedig az a mocskos kéz hevert amely a nap folyamán kinyírt egy embert.
-Szép volt Harry. Tudtam, hogy józan vagy még. - nevetett fel ugyanolyan keserűen. Értetlenül meredtem a Göndörre. Nem nézett rám, kerülte tekintetem, pedig kíváncsi voltam mi zajlik le benne. Cipője hegyét vizsgálta, nálam meg elszakadt a cérna. Az egész napra tartogatott hiszti rohamom most kiszakadt belőlem. Egész mélyről jött.
-Á-átvertél - remegő ajkaimmal vágtam a fejéhez a szavakat, láthatóan Harry-n és rajtam kívül mindeni jót mulatott a szituáción. - Becsaptál Harry! - kiabáltam, kezeimet gyorsan kötözték meg, mí próbáltam kiszabadulni. Könnyeimtől nem láttam sokat, és letörölni se tudtam, de mikor felpillantott rám, szemei mindent elárultak. - Bíztam benned. - hangol elhalkult, s ahogyan ellépkedtem Harry mellet teljesen összetörtem. Szomorú voltam, összetört és az utolsó esélyemet is elvesztettem a szabadságra. Ám egy valami jobban hiányzott a szabadságnál, az pedig egy óriási magyarázat arra, hogy mi történik itt. Egyre jobban kapkodni kezdtem a levegőt, ismét rám tört a roham; ki kellett jelentenem: Féltem. 

14 megjegyzés:

  1. Jézusom. Nem tudok mit mondani. Hatalmas sokkban vagyok a vége miatt!! Mi ez már?A kedves Harryt szeretem.. Nem akarom, hogy Sophienak baja legyen. :( Remélem Harry észhez tér vagy, hogy ez csak egy vicc. Egy nagyon rossz vicc.

    VálaszTörlés
  2. ááá nagyon gyorsan folytasd!!! hihetetlen jó lett <3

    VálaszTörlés
  3. Istenem, nagyon tetszik!!! Hamar folytatást!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Megpróbálom egy héten belül hozni. :)

      Törlés
  4. EZ UGYE CSAK VALAMI VICC. NEM TEHETTE EZT HARRY. OMFG KÖVIT MOST.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. NINCS ÁPRILIS 1-JE. TEHÁT NEM VICC.
      SIETEK, ÍGÉREM. XX.

      Törlés
  5. nane.ez komoly?uristen lizi,imadom a blogod!tegnap ejszaka kezdtem el opvasni,es aaahwie.imadom.💚
    mrs.clifford aka niki.♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tegnap egész éjjel fent voltál??? :'o oh Niki :') <3
      Köszönöm xx.

      Törlés
    2. 11ora fele mentem el aludni,reggel hatkor keltem de szarul voltam,so het ora fele elkezdtem olvasni:)❤

      Törlés
  6. Úristen.
    Csodálatos.Ezek az átszőtt mondatok,Gondolatok iszonyat nagy hatással vannak rám.Ilyen tehetség?Hogy Lehet?"Te te így vagy a szemem fénye.Mindenkinek példaképe lehetnél.Tényleg ekkora szív,érzelmek amit leírsz nekünk hihetetlen.Hihetetlen vagy.Nagyon imádom a blogodat.Az alaptörténet is elképesztő de te még jobban az vagy.
    Nagyon gyorsan hozd a kövit!
    Áhh legjobb! ❤❤��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézusom! Ilyet még soha, senkitől nem kaptam! Komolyan mondom könnyek közt olvastam el ezt a pár sort, újra, s újra, mert egyszerűen annyira hihetetlen ezt leírva látni. :')
      Azt, hogy valaki "példaképnek", s "hihetetlennek" nevezett.
      Tulajdonképpen ezért kezdtem el írni, ezért a két szóért.
      Nagyon-nagyon hálás vagyok e szavakért. Elképesztően sokat jelent nekem. ♥ xx.
      Köszönök mindent. xx. ♥
      Puszillak drága! ♥
      üdv, Lishiza. xx.

      Törlés