music

2014. december 14., vasárnap

15. Rész - "Cselekedj!"

Drága Frees! 
Hát itt vagyok! ☺ 
Mélységesen sajnálom a sok csuszást, de higgyétek volt okom rá. Most viszont itt vagyok és remélem kárpótol titeket ez a rész., és, hogy megérte nektek várni. 
NA KI LESZ AZ ELSŐ? :D
Várom komentben a véleményeteket.
Szeretném megköszönni nektek, hogy itt vagytok velem és, hogy olvastok. immáron 90-en vagyunk amiért nagyooooooooooooon hálás vagyok. ♥♥♥ 
Szeretlek titeket.

ui.: A végén van pár kérdésem, kérlek ne hagyjátok figyelmen kívül azokat.
Puszi: Lishiza xx. ♥ 



"Néha jobb hallgatni, mint visszaszólni. Néha, mindig. Csak tűrni a fájdalmat, lenyelni az éppen kicsorduló könnyeket. Iszonyatos fájdalommal jár, de néha jobb... Főleg, hogy egy olyan személyért teszed, akihez valamilyen varázslatos ok folytán kötődsz, vonzódsz. Ez az egyetlen út, ahhoz, hogy Őt megmentsed a rossztól, de nem biztos, hogy ezzel jót teszel magaddal. Hát... Ez van..."


Sophie Angel



Több hét bezártság után az ember már úgy érzi, hogy halva is de rohadtul ki akar szabadulni. Nos nekem is ilyen volt. Megfordult a fejemben, hogy kipasszírozom magam a csupán csak pár centiméteres rácsokon, amik az ablak előtt voltak. Vagy neki rontok a következő személynek aki az ajtón beront, még ha az a személy Luke is... Az elmúlt heteket egyetlen egy szóval magyaráznám: kínzás. Hol brutálisan hideg volt a szobában, hol meglehetett sülni, hol sötét volt, hol túlságosan besütött az őszi nap. Kezdtem lassacskán megőrülni, kegyetlenül bántak velünk. Esténként kaptunk ételt és ital is volt, de a rúdtánchoz még mindig nem szoktam hozzá. Az a pici ruha, ami alig takart valamit idomaimból, igen kényelmetlen viselet. Kezeim teljesen vörösek voltak a minden esti "munkám" miatt. Olykor-olykor csak úgy elpityeredtem, hogy olyan dolgot erőltetnek rám amihez konkrétan az ég világon semmi közöm. Ám soha nem éreztem magam egyedül, Harry végig velem volt. Mint egy bátyó aki vigyáz a testvérére, vagy nem is tudom... A lényeg, hogy nem hagyott magamra mikor hisztiztem, mikor dührohamot kaptam, s akkor se mikor az asztmám kísértett.

6 éves koromban kórházba kerültem súlyos fulladás és köhögés miatt. A vizsgálatok után kiderült, hogy komoly asztmám van, ami valószínű, hogy egész életemben kísérteni fog. Harry sasként figyelte minden egyes apró mozdulatom, s mikor neki is leesett, hogy milyen nagy baj jár ezzel a betegséggel, csak még jobban figyelt rám - már ha ez lehetséges. - Volt olyan éjszaka, hogy kis híján belefulladtam a sírásba, akkor ott volt velem Ő, hihetetlen de azokban a napokban végig virrasztotta az éjjeleket. Szemrebbenés nélkül ugrott minden szavamra, rettentően hálás voltam.
Azonban egy valamit nem értettem ebben a "majd én ápollak" dologban. Túl hamar jött. Hiába vetettem Harry-be a legtöbb bizalmam, ami 100%-osnak számított... Éreztem, hogy valamit titkol és csak ezért viselkedik velem ilyen szeretettel. Akármennyire is ismertem, akkorra már valami nagyon, de nagyon nem volt rendben...
Elsőnek nagyon furcsa volt, hogy bezártak minket egy szobába. Most vagy ennyire hülyék voltak, vagy direkt csinálták... Hiszen ketten erősebbek vagyunk, mint egyenként.



***


-Szép combok! Mikor nyitnak? - paskolta meg a fenekem egy huszonéves fiatal. Lassan kikészültem a minden napos szórakoztatásomtól. Az a sok alkoholista, a cigaretta füst marta a torkom, ezért az asztmám kritikus állapotba került. Nem tett jót a tüdőmnek az állandó dohány irritáló illata. Könnyek szöktek a szemembe, s nem bírtam megállni, hogy meggyötörtségeim közepette ne nyögjek fel. A hirtelen hang miatt erősen alsó ajkamba haraptam, így magamba szorítottam az éppen feltörni készülő gyors köhögő rohamom. Rosszallóan a részeg pasasra néztem, s csak egy felcsóválással válaszoltam neki. - Na! Fáradt vagy cica? - horkantott fel pszichopata módjára. Tudtam, ha kinyitom a szám előtör az irgalmatlan köhögés, s belehalok fájdalmaimba, ezért újból csak megráztam a fejem. - Megnémultál? - kérdezte idegesen. Újból ellenkezni próbáltam. - Ez esetben játszadozzunk egy kicsit. - suttogta, majd egy perverz mosoly kíséretében elkapta a bokám. Akaratlanul egy sikoly hagyta el ajkaimat, a levegő beáramlott mellkasomba, a köhög ezennel kezdetét vette. Összegörnyedve hullottam a földre, ahol teljesen összeomlottam. A srác ijedten engedett el, majd minél hamarabb hátrálni kezdett. Szemeimből immáron a sós, meleg folyadék folyt szüntelenül, ismét fuldokolni kezdtem. Térdeimet nyakamig húztam és pont az ellentétét kellett volna cselekednem, de nem tudtam. Nem volt elég erőm. 
-Mi folyik itt? - hallottam meg Luke kemény hangját, ahogyan átverekedte magát a körém gyűlt tömegen. Szemei megállapodtak reszkető, fájdalommal teli testemen, s nagyot sóhajtott. Karjai közé vett, úgy vitt vissza a hideg pinceszobába. A Szöszi egyszerűen lerakott a földre, s ott hagyott. Megéreztem magamon a smaragdzöld szemeket, azokat a csodákat. Nem néztem fel, de tudtam, hogy egy vonalba préselt ajkakkal csak fejet csóvál. Ismét karok fonódtak testem köré, ám ezek sokkal kellemesebbek voltak. Furcsa melegség öntött el, minden érintése égette bőröm felszínét. Azok az erős karok védelmezően takartak be. A levegő és a klíma - na és persze a tudat lévén, hogy nem nézi több tucat ember a csupasz testem - megnyugvás költözött bele lelkembe. Köhögésem csillapodni kezdett, de emiatt sírásom jobban betöltötte a csendes szobát. Fájdalommal teli izmokkal karoltam át Harry nyakát, s hagytam, hogy lerakjon a szűkös ágyra. Fejemet erősen nyakába fúrtam mikor lefeküdt mellém, szorosan hozzábújva próbáltam elhessegetni a szörnyű érzést amit minden egyes nap éreztem. Minden egyes nap átéltem ugyanezt, pont ugyanezt. Harry minden nap szavak nélkül nézte végig ahogyan kis híján darabokra hullok. Fájdalom, érzelmek, "női időszak", fájdalom, a betegség fokozatos növekedése és még több fájdalom közepette. Magához húzva simogatta hátam, néha dúdolt, vagy éppen csak békésen szuszogott, de egyszer sem szólalt meg. Lehet nem az új légkör illetve a klíma nyugtatott meg, hanem Ő, csak a puszta jelenléte. S az, hogy olyan féltve vigyáz rám mintha porcelánból lennék. Máskor édesen belepuszilt hajamba, míg én unalmamban - vagy inkább fájdalmamban - eljátszadoztam egy kósza, göndör tinccsel. Képes voltam kezemmel fürtjei köze túrva, órákig nézni a smaragdzöld csodákat, tökéletesen ível ajkait, vagy éppen... Ő magát.
Ott abban a pillanatban azonban nem tudtam magam lekötni. Valahogyan úgy éreztem addig kell sírnom, és kiüríteni a lelkem míg a Temze ki nem ömlik. 
-Nem bírom tovább... - suttogtam fülébe, de Ő továbbra se szólalt meg. - Ki-kikészültem. - csuklott meg hangom a sós könnyek hatására. Kezdett idegesíteni szótlansága. Hallani akartam bársonyos hangját, inni akartam lágy szavait, érezni akartam meleg leheletét érzékeny bőrömön. S, furcsa módon, abban a percben ki voltam éhezve egyetlen, selymes csókjára. - Szólalj már meg! - nyögtem fel idegességemben, majd felvettem a szemkontaktust Vele.
Arcizmai meglágyultak, mintha az elmúlt hetekben erre az egy mondatra várt volna. A feszültség testéből elillant, karjai is lágyabban, de még is szenvedélyesebben öleltek. Egy kis mosolyt véltem felfedezni ajkai sarkában, szemei alól eltűntek a hatalmas zsákok, érezni kezdtem a felfoghatatlan melegséget ami átjárt. Feltételezésem, miszerint a mondatomra várt kis időn belül beigazolódott.
-Erre vártam. - ágaskodott fölém. Egyik kezével fejem mellett támaszkodott, míg másikkal letörölte a könnyeim. Göndör tincsei hanyagul csapódtak szemeibe. - Szükséged van rám. - jelentette ki.
-Mi? - horkantam fel. - Dehogy. Amire most a legjobban a szükségem van az egy forró fürdő. - mondtam gúnyosan.
Harry legurult rólam és felállt.
-Akkor, gondolom nyugodtan szólhatok Nekik. - nyomatékosította a 'Nekik' szót. Szívem rongyszerűen csavarodott össze.
-Ne! - kiáltottam. Azzal a lendülettel csuklójánál fogva visszarántottam magamra. Édes, gyermeki mosollyal pásztázta rémült arcom.
-Tudtam, hogy számítok neked valamit. - mondta halkabban. Egy ideig szemeit figyeltem, aztán valahogy lejjebb csúsztak látószerveim ajkaira. Ismét a smaragd csodákba néztem. Harry lélegzetét visszafojtva ugyanazt tette, mint én. S egy hirtelen pillanatban vészesen közelíteni kezdett arca az én arcomhoz.
-Kérlek! - gurultam ki alóla zakatoló szívvel. Hogy lenyugtassam magam ülőpózba tornáztam testem, pulzusom pillanatok alatt az egekbe szökött. Ő is utánozta mozdulataim, egy pillanat alatt mellettem termett, s átölelt. - Ühm... - morogtam, kezeit lehámoztam vállaimról, kínomban végül felálltam.
-Sajnálom. - temette arcát kezeibe. - Tudom, hogy nem akarod, ezt már hetekkel ezelőtt letisztáztuk, de... De...
-Ne-nem a te hib-hibád! - ültem vissza mellé. Lefagyva néztem, ahogyan magát ostromolja. Nem jutottam szóhoz. - Én csa-csak...
-Hagyd. - legyintett. Megigazította a bal kezén lévő órát, és felállt. Hátát neki támasztotta a hideg falnak, s hagyta lábait elgyengülni. A támaszték mellett végig csúszott egészen a földig. Arcomról egy pillanatra se vette le szemeit, soha nem felejtem el azt a fájdalmas tekintetet, ami akkor sugárzott róla. Fülig pirulva, direkt nem néztem rá, helyette körmömet piszkáltam "idő eltöltés" gyanánt. - Miért kínzol? - szólalt meg lágy, férfias hangján.
-Harry én... - kezdtem, de nem tudtam befejezni a mondandóm. Nem mintha a szemébe tudtam volna mondani azt, hogy egyszerűen tényleg nem érzek iránta semmit... De a bizalom ami kellett volna egy kapcsolatba, na az nem volt meg.
-Miért vagy ilyen ellenszenves velem? - vágott közbe.
-Had mondjak valamit - könyörögtem. Könnyeim sorakozni kezdtek.
-Miért taszítasz el magadtól, mikor úgy vigyázok rád, mint az egyetlen gyémántra a világon? - folytatta, ekkorra már nem bírtam idegekkel. Elszakadt a cérna, s halkan pityeregtem a tenyerembe.
-Fejezd be! Harry, elég volt! - kiáltottam. A torkomban lévő gombóc golflabda nagyságúra növekedett. Hirtelen tört rám az asztmás roham, nem készültem fel.
-Beléd egy cseppnyi kedvesség sem szorult. Az emberiségről nem is beszélve... - szavai nyílként hasítottak szívembe, mintha a teljes kikészülésemre ment volna. Vagy esetleg a hirtelen halálomra. - Tudhattam volna, hogy ugyanolyan üres fejű liba vagy, mint a többi lány... - ezt amolyan végszónak szánta, fejét hátra döntötte, s csukott szemekkel hallgatta keserves sírásom.
Idegeim is kezdtek elpattogni, érzéseim túlságosan elborították az agyam, nem gondolkoztam így csak kicsúszott a számon.
-Nem tudok megbízni benned... - a teljes csönd beállta. Én abbahagytam a sírást, míg Harry érthetetlenül bámult maga elé. Arcáról csak úgy sugárzott az összetörtség, és a csalódottság. Smaragd szemei méregzöld színbe öltöztek, fátyolos tekintete szívszorító látványt nyújtott. Figyeltem, percenként jó ha kettőt pislogott, és azon gondolkoztam, hogy vajon lélegzik-e? HA leejtettünk volna egy tűt az tuti fülsüketítő zajt adott volna.
Hosszú fájdalmas percek múlva rám emelte tekintetét és megszólalt.
-Köszönöm. - ajkai alig mozogtak, csodálkoztam, hogy ez a szó is tisztán kijött szájából. Hirtelen felpattant és az ajtó felé vette az irányt.
-Harry - sóhajtottam. - Nem úgy értettem... - kezdtem felfogni, hogy mit is mondtam. De akármennyire is szarul esett, ez volt az igazság. Nálam a bizalom már rég elveszett. Hogy a csókja miatt, vagy azért mert olyan csúnyán kicsalogatott, aztán elfogatott Luke-kal... Nem tudom miért, de eltűnt.
Megállt. Izmai megfeszültek, nem fordult vissza felém.
-Sophie, kimondtad ezen már nem tudunk változtatni. - sóhajtotta. Szavai szilánkokként szálltak szívembe. Kezét a kilincsre rakta, majd egyszerűen lenyomta. Elképedve figyeltem, hogy az ajtó kinyílott. Mintha megérezte volna, hogy kíváncsiságom egyre növekszik, jött a válasz. - Igen egész eddig nyitva volt, bármelyik pillanatban kisétálhattam volna. Egy szavamba kerül és én már kint is vagyok innen, de nem tettem. Szembe szálltam a FREE-vel, azokkal az emberekkel akik felneveltek engem, sokat köszönhetek nekik. Ők bíztak bennem, hogy meggondolom magam és egy idő múlva tágítok mellőled, de nem tettem. Itt voltam melletted, minden egyes percben, minden egyes asztmás rohamodnál én segítettelek. - számot szólásra nyitottam, de akkor leintett. - Ne, ne próbáld meg megmagyarázni. Felnőtt vagyok, igaz nem orvos, de arra én is rá tudok jönni, hogy a fuldoklás és a szamár köhögés jele az asztma. Te pedig fenékig benne szenvedsz. Nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok... Én mindent megtettem. - keze ismét a kilincsre vándorolt, visszafojtott lélegzettel próbáltam valamit kierőszakolni magamból, kevés sikerrel.
-Maradj. - a Göndör ismét megállt. - Könyörgök Harry.
-Ne, kérlek ne... Miért nehezíted meg a dolgom? - lépet el az ajtótól. Én csak megráztam a fejem, s hagytam, hogy könnyeim újból áradni kezdjenek. - Elhiszem, hogy nem bízol meg bennem, de akkor kérlek két hónappal ezelőtt szóltál volna, akkor talán könnyebb lenne most. Csak tudnám mi a fasznak löktelek el a lángoló fa alól! Hagytalak volna ott, és akkor most...
-Elég! - kiáltottam. Aznap már másodszor hozott olyan sokkosan reszkető állapotba, hogy megrémültem magamtól és tőle is. - Én készítelek ki téged idegileg? Nem látod, hogy egy idegroncs vagyok? Még mindig fogalmam sincs, hogy mit keresek itt, hogy miért hoztak ide? És valószínűleg ebben a te kezed is benne van... Te csodálkozol, hogy ezek után azt mondom, hogy nem bízok meg benned. Ez csak természetes! - hangom egyre hangosabb és hisztérikusabb lett, ha a közelembe lett volna egy tányér vagy egy váza, azt nagyon gyorsan Styles-hoz vágtam volna. - Még mindig neked van sötét múltad, neked vannak titkaid amikről nem tudok. Én hozzád képest egy nyitott könyv vagyok!
Harry feje egyre vörösebb lett, de nem a pírtól, hanem a mérhetetlen dühtől. Bármelyik pillanatban felrobbanhatott volna, egy időzített bomba. Izmai még feszesebbek voltak, mint azelőtt - már ha ez lehetséges. - Nem akartam, hogy hülyeséget csináljon ezért gyorsan kontráztam, ám Ő beelőzött.
-Mondj egy okot, hogy miért ne menjek szétlövetni magam! - fonta maga előtt össze karjait. Szemeim kikerekedtek a "szétlövetni" szó hallatán. Szívem kihagyott egy dobannást. Ez megőrült?
-Tessék? - kérdeztem vissza.
-Jól hallottad...
-Arra készültél? - nyomatékosítottam meg az 'arra' szót.
-Fogjuk rá.
-Harry - dörzsöltem meg szemeimet remélve, hogy csak álmodok. - Te nem vagy normális! Kiontanád az életed?
-Miattad igen. - suttogta. A szavak hallatán tényleg kezdtem elgyengülni, s éreztem... Ez az egész nem csak barátság köztünk. - Érted leugranék még a Tower Bridge-ről is, de kérlek bízz meg bennem. Képes vagyok változni, hányszor mondjam még el Sophie?! Miattad...
Még mindig képtelen voltam értelmes mondatokat kinyögni. Elkezdtem de nyelvem belekavarodott, így nem is próbáltam. Könnyeim lassan elálltak, úgy tűnt ezek csak ilyen ideiglenes lélekcseppek. Harry nagyon határozott volt, sürgetni kezdett.
-Na? Várom azt az egy okot. De ha meggondolnád egy szó és... - fenyegetett. A nyomás felém kerekedett. Lehet, hogy az elmúlt hónapok jele vagy esetleg az érzelem túltengés, de olyan mondatot váltott ki belőlem amin mg én is meglepődtem.
-Csókolj me-meg. - kiáltottam reszkető porcikákkal. Végtagjaim fázni kezdtek, teljesen lebénultam. Félve néztem Harry szemeibe, féltem tőle, féltem a válaszától, féltem a cselekedésétől. Göndör fürtjeibe túrt és idegesen belevert egyet a falba.
-Nem kell ilyet kérned miattam. Tudom, hogy csak azért mondtad, hogy ne tegyek hülyeséget, Sophie gondo...
-Megegyeztünk, emlékszel? Csókolj meg! - szóltam durván közbe, de ezzel emlékeztettem az alkunkra, miszerint addig nem ér hozzám míg én nem akarom. Az mégis csak valami pedofilság lenne.
-Az Istenit! - nyögött fel tehetetlenül. Tekintetét rám emelte, tökéletes ajkaiba harapott, azután merész léptekkel elindult felém. Erős karjait egy pillanat alatt csípőm köré fonta, úgy kémlelte tovább arcomat. Zöld szemei újra lángolni kezdtek, újra láttam bennük a csillogást. Meleg lehelete csiklandozta bőröm felszínét. Melegség öntött el, és abban a pillanatban rájöttem valamire. A sok szívkalimpálás mikor megláttam, vagy mikor hozzám ért. A felemelő érzés mikor elsőnek csókolt meg. És úgy az egész jelenléte: belezúgtam egy idegenbe. Akartam Őt! Vágytam rá. Nagyon.
"Mi lesz már?" - visszhangzott bennem a kérdés, mert tényleg kezdtem nem bírni magammal. A kontroll ami felett ez idáig nagy nehezen uralkodtam, most lerombolódott. - Akarod? - suttogta.
-Cselekedj! - feleltem.
Nem kellett neki több. Édes ajkait hamarosan megérezhettem, azzal a mozdulattal kezeimmel körbefontam nyakát, míg ő felemelt így lábaimat csípője köré tudtam fonni. Persze egy pillanatra sem szakította meg varázslatos csókunk. Nem tudom mihez hasonlítani, egyszerűen lélegzet elállítóan csókol. Puha ajkai varázslatosan mozogtak enyéimen. Olyan érzékeny, és szenvedélyes volt. Égetett a vágy, hogy többet akarok tőle.
-Bárcsak ez lett volna az első csókunk.- sóhajtotta lihegve két csók között.
-Ha ez megnyugtat - döntöttem homlokomat az ő homlokának. - Ugyanolyan elképesztő volt mindkettő.
-Van egy olyan érzésem, hogy nem ez lesz az utolsó - huncut mozdulattal belemarkolt a fenekembe, mire egy halk nyögés szakadt fel belőlem. Éreztem ahogyan Harry belemosolyog a csókunkba, így nekem is mosolyra húzódott a szám. Valószínűleg a lefekvésig elfajultak volna a dolgok, ha nem nyílott volna az ajtó...


Hirtelen rebbentünk szét, ám nem elég gyorsan. Luke felhúzott szemöldökkel méregetett minket.
-Tudhattam volna, hogy gyengéd szálak fűznek a lányhoz Styles! - nevetett fel. Kacaja gonoszul hangzott, beterítette az egész szobát. - De ne feledjük, hogy Ő is csak egy a sok közül.
Tény, hogy Harry több száz lánnyal volt már együtt, de abban a pillanatban nem izgatott. Úgy éreztem ez a "hülye Szőke" nem tud minket semmivel sem szétválasztani. Ez egy picit előrehaladott volt ugyanis reálisan nem is voltunk együtt.
Harry gyors mozdulattal kulcsolta rá kezét enyémre, majd belepuszilt a hajamba, mire a Szőke megforgatta a szemét.
-Szánalmas vagy... Először abbahagyod a küldetésed, majd otthagyod a FREE-t, aztán összeállsz ezzel a kis ribanccal. - köpte Luke a szavakat. Szerencsém volt, hogy Harry mellettem állt, akármilyen gyenge is voltam, szét akartam tépni Luke-ot. Harry visszatartott.
-Fejezd be Hemmings. - szólt rá Harry. - Sophie rendes lány. - szorította meg a kezem.
-Aha... Jó. De remélem elmondod neki a sötét titkaid. Azt, hogy évekkel ezelőtt megöltél egy tizenéves lányt és utána börtönbe ültél miatta.
Lélegzetem - mint a nap folytán többször - most is elakadt. Értetlen pillantást vetettem Harry-re aki szintén ugyanolyan idegesen meredt maga elé. Luke kihasználva a szótlanságunkat folytatta.
-És remélem beszámolsz neki a csodás szex életedről. Hogy kivel, mikor, milyen pózban nyomtad. Esetleg a drogos, cigis, alkoholista korszakodról is, amikor olyan részegre ittad le magad, hogy hárman alig tudtunk haza rugdalni a segged.
-Elég legyen. - szólt Harry ingerülten, majd kétségbeesetten felém fordult. - Kérlek ne higgy neki Sophie! Meg van kattanva...
-Miért kéred erre szegény lányt? Hiszen csak az igazat mondom. Ja,igen... Csajszi. Kérd meg, hogy mesélje el a ribanc anyja és a szintén alkoholista apja történetét. Megjegyzem Styles, kezdesz apádra hasonlítani.
-Te-te megöltél valakit? - meredtem rá.
Nem ismertem Harry szüleit, sőt semmilyen családtagját se, Őt se nagyon. De tudom, hogy mennyire szíven üti ez a téma, engem kis híján szétszedett mikor a szüleivel sértegettem. Ez volt az a perc mikor Harry se maradt erős tovább. Félelmemben elengedtem kezét. Egyszerűen megint belém költözött az az érzés, hogy nem tudok benne megbízni. A tudat meg, hogy megölt valakit évekkel ezelőtt még jobban eltaszított tőle.
-Soph, ne csináld! Beszéljük meg. - lépett felém.
-Ne merj közelíteni! - sikítottam. Most fordult a kocka, előjött az az asztma és csak azután kezdtem el sírni. Köhögésem közepette tuti ki akart szakadni a mellkasom.
A Göndör Luke felé fordult, kezeit ökölbe szorítva közeledett felé.
-Hogy rohadnál meg te alattomos féreg! Ez most mire volt jó? Halálra rémisztetted szegényt! - mutatott rám. Összekuporodva reszkettem a hideg földön, s próbáltam feldolgozni a hallottakat. "Egy gyilkossal csókolóztam. Egy gyilkossal csókolóztam. Egy gyilkossal csókolóztam..." - ez az egy mondat keringett bennem. De lehet a "Belezúgtam egy gyilkosba." lett volna a helyes. - Elvetted tőlem az egyetlen személyt akihez kötődtem. Az egyetlen személyt aki fontos nekem. - kiáltotta. Hangjában könnyeket véltem felfedezni. Harry tisztában volt vele, hogy a titkok után, nekünk már nincsen közös jövőnk. És tényleg megéreztem, hogy titkol valamit, tényleg érdekelt, de most azt kívánnám bárcsak ne tudnám azokat a szörnyűségeket. - Menj a kurva életbe Hemmings! - elborult a Göndör agya. Kezét megemelte, s egy jobbost adott a Szőkének, mire a Szöszi viszonozta. Egymásnak estek a szoba kellős közepén. Nem tudtam mit tenni, megrökönyödve sírtam. Ám amikor megpillantottam Luke kezében a kést, összeszedtem magam. Nem bánthatta Harry-t. Talpra merészkedtem, s megindultam a földön verekedők felé. A Szőke hamar észrevett, tengerkék szemei felcsillantak. Lepattant a Göndörről, majd elkapott. Sikolyom erősen visszhangzott az üres szobában. A kést a torkomhoz szorította. Soha nem felejtem el Harry arcát, azt a fájdalmat amit akkor sugárzott. Orrából meggyvörös vér ömlött, szeme és arca kékes-lila színben kezdett duzzadni.


-Nem akarsz valamit mondani a Kedvesednek? - sziszegte a mögöttem álló.

-Luke - Harry levette magáról a pólóját. Majd térdre rogyott. - Engedd el. Itt vagyok én. Ölj meg.
Luke leengedte a kezét, ellökött magától. Visszafojtott levegővel figyeltem Harry minden egyes mozdulatát. Ahogyan a Szőke mögé állt, hátára térdelt és a göndör fürtjeibe túrva hátrarántotta fejét. Az élés tárgyat pedig ádámcsutkájához szorította.
-Utolsó mondat Styles? - préselte ki magából Luke.
Barna szemeim locsogtak a sok könnytől, de tökéletesen a megtaláltam a zöld íriszeket. Éppen hogy hogy ránéztem Harry-re, az ő erős lelke most ripityára tört. Egy könnycsepp kúszott végig arcán.
Az a könnycsepp tartalmazott minden rosszat az elmúlt hónapokból. Mindent amit nem adhatott ki magából. Tudatosult bennem, hogy miért nem bíztam meg benne és, hogyha lenne még egy szabad pillanatunk akkor megadnám neki a második esélyt, had tisztázza magát. Ám késő volt.
-Sophie... - mondta ki nevem, mire beleborzongtam. - Csak legyél szabad...


Nos a kérdések amikre szeretnék választ kapni: 
-Szerintetek mi fog ezután Harry-vel történni? 
-Luke megérdemelné, hogy - szépen mondva - szétrúgják a hátsóját? 
-Ki a kedvenc szereplőtök? (nagy a választék hehe :D)
-Mi volt az első benyomásotok a blogról? 


26 megjegyzés:

  1. Én vagyok az első. :-) Imádom a blogod. ÁÁÁÁÁ .Nem is tudom mit írjak. Siess a kövivel. Te vagy a kedvenc bloggerem. ÁÁÁ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gratulálok. Köszönöm. ÁÁÁÁÁ. Én azt írom, hogy nagyon szépen köszönöm. Sietek, ahogy az időm engedi. Ti pedig a kedvenc olvasóim. ÁÁÁ ♥

      Törlés
  2. 1. REMÉLEM NEM ÖLÖD MEG VAGY ÉN IS MEGÖLLEK TÉGED
    2. IGEN.MEG.NAGYON.
    3. HARRY
    4. IMÁDTAM IMÁDOM ÉS IMÁDNI IS FOGOM
    ASDFGHJKLÉÁ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 0. NE KIABÁLJ ♥
      0,5. ÉN IS KIABÁLOK
      1. VÁRD MEG A SZOMBATOT. TALÁLKOZNI SZERETNÉK VELED.
      2. HA LUKE HEMMINGS NEM LÉTEZNE FEL KELLENE TALÁLNI.
      3. JO.
      4. ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥
      ASDFGHJKLÉÁ

      Törlés
  3. 1.-HOGY MI FOG EZUTÁN VELE TÖRTÉNNI? ODACELLUXOZOM A KEZED A BILLENTYŰKHÖZ ÉS KIDERÜL HOGY HARRY EGY ANGYAL ÉS MEGÖL MINDEN FREE TAGOT :):):):) xdd
    2.-Még szép D:
    3.-Hazz c: Meg Sophie :D:D
    4.- sok blogot olvastam már,de ez ahw *o* az átlagnál mindenképpen jobb! :33 c:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értettem! ☺
      Szombaton még szeretnék selfiezni Linessa írónővel, tehát kellenek az ujjaim. :'D
      De azért egyszer megfogadom a tanácsod és odacelluxozom magam a billentyűzethez. ☺
      Köszönöm ❤

      Törlés
  4. Remélem nem hal meg!!!! Igen 100%-osan megérdemelné!!!!! HARRY!!! A blog pedig ISZONYATOSAN jóó és ez 1. benyomásnak is megvolt!!!! Úgyhog siess a kövivel mert meg fogok őrülni a kíváncsiságtól!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem árulhatok el sokat, de annyit mondok, hogy még csak a 15. résznél tartunk. ☺
      Köszönöm. ❤
      A téli szünetben remélem több időt tudok fordítani rátok és eljutok a 18. részig. ☺ ❤

      Törlés
  5. Ne ne ne es neee! 1. Nehogy megold vagy hozom a beseball utot :D 2. Nagyon is, tamadas :D 3. Harry es Sophie :) (ki mas?) 4. Az elso begyomas... oooo..... IMADTAM, IMADOM, IMADNI FOGOM!!!! :) ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem én ölöm meg, hanem Luke ☺ (:'D).
      Luke-ot támadd meg a baseball ütővel... :')
      Ki más :D Mondjuk nincs is több szereplő (még)...
      Imádtalak, imádlak és imádni foglak ❤❤❤❤❤❤ köszönöm. Xx.

      Törlés
  6. Alig varom a kovit nagyon izgiiiii siesss mert furdal a kivancsisag...imadom a blogod

    VálaszTörlés
  7. Istenem szegeny Harry nem halhat meg elnie kell! Luke segget en fogom szetrugni de komolyan annyira idegesit mar az a gyerek, a kedvenc szerplom Sophie termeszetesen es Harry:) a blogrol velemenyem pedig az egyik LEGJOBB blog. Remelem hamar hozod a kovit:D xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Hát, majd meglátjuk, hogy mi fog történni. :)

      Törlés
  8. NEM SZABAD HARRYNEK MEGHALNIA :'((
    A blog nagyon szuper, de ez kicsit szíven ütött :( Gyorsan hozd a kövit <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem hamar rendbe jön a szíved ♥

      Törlés
  9. Imádom a blogod! És remélem nem hal meg Harry! :( Kövit!!

    VálaszTörlés
  10. -HA MEGHAL, ÉN IS MEGHALOK
    -IGEN
    -HARRY
    -IMÁDTAM ÉS IMÁDOM ÉS IMÁDNI IS FOGOM ÖRÖKRE!
    K*rva jó lett ez a rész (is), légyszi siess a kövivel
    asdhjufidwofeko

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. NYUGI. EZ CSAK EGY BLOG.
      KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM ♥
      Sietek, ahogyan csak tudok :))

      Törlés
  11. BAZDMEG LIZI
    SIESS A KOVETKEZO RESSZEL
    BASSZAMEG EZ TOKELETES BLOG😍💗💗
    puszii:Mrs.Clifford aka Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Niki c': már kint is van:)) ❤

      Törlés
  12. Szia.:) Meglepetés vár az oldalon: http://hellofalifee.blogspot.hu/2014/12/hamradik-dij.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ello:) köszönöm szépen. Xx. ❤🎀

      Törlés
  13. Szia. Maga a történet nekem igen is tetszik. Fantasztikus író vagy. :) Még is fáj olvasni soraidat, elvégre az én kedvencem az egyik "rossz fiú". Amikor meg Harry a vezeték nevét (Hemmings) mondta, meg amiket mondott róla/neki az mellbe vágott. Ettől függetlenül, folytasd nagyon jó. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ha felkavartam ezzel a lelkivilágodat kérlek ne haragudj! Nem állt szándékomban, de ez egy ilyen történet... Legfelül a fejléc alatt le is van írva, hogy ezért felelősséget nem vállalok (és hogy előfordulhatnak trágár, sértő szavak is).
      Köszönöm, hogy ennek ellenére olvasol. Nem sok vizet fog kavarni ezentúl Luke. :)
      Puszi: Lishiza xx.

      Törlés