music

2015. március 9., hétfő

23. Rész - "Amit akarok, azt általában meg is szerzem"

 Ello Frees! 
Ahh végre itt vagyok! Tudom, hogy rengeteget csúsztam, de ha hiszitek, ha nem mind a két gépünk egyszerre adta fel a szolgálatát. Ezért egy kicsit megakadtam... 
Arra szeretnélek titeket kérni - mivel a rész nagyját telefonról írtam -, hogyha találtok íráshibát akkor azt kérlek jelezzétek! 

Nem szaporítom tovább a szavakat,jó olvasást Drágáim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen türelmesek és kedvesek vagytok velem! Illetve azt is, hogy kitartotok mellettem, nem hagytok cserben. Remélem hamarosan megoldódik ez a számítógép ügy. ☺ (Ha esetleg valaki postázna nekem egy lapotopot... :D)

Puszi: Lishiza xx ♥




 Sophie Angel




Mereven néztem hol az útra, hol Harry ideges arcára, amiről rémület és idegesség sugárzott, nem kis mértékben. A biztonság érzete megnyugvást adott, de akkor tudatosult bennem, hogy valamiről - pontosabban valakiről - megfeledkeztem. Kezembe kaptam mobilomat, s a gyors hívót nyomtam be. Mona kisípolt.
Agyam szörnyűbbnél szörnyűbb elméleteket gyártott, hogy mire képes az az elvetemült állat, hogyha leesik, neki Mona múltja... Az, hogy egykor ő is Luke fogja volt. 
-Forduljunk vissza. - Harry szemei kikerekedtek, mielőtt még szólásra nyitotta volna ajkait beelőztem. - Mi lesz Mona-val? Mi lesz, ha megtalálja Ő? Kérlek forduljunk vissza... - a Göndör válaszul megrázta fejét, egy vonalba préselte ajkait, s a gázra lépett. Bal kézfejével a kormányon dobolt, míg jobb kezét szorosan a sebváltón tartotta. - Fordulj vissza! - parancsoltam ismét. 
-Hazaviszlek. - suttogta. Szemeiben felgyulladt valami, karját megérintve észleltem, hogy teste tűz forró lett.
-Ne! - kiáltottam. - Apa kiakadna, úgy tudja Mona-nal vagyok. Kérlek forduljunk vissza mielőtt még történik vele valami. - ismét fejrázást kaptam tőle.
-Sophie, az első és legfontosabb dolog az, hogy veled ne történjen semmi. A barátok csak mellékesek. 
Minden mondata nyílként hatolt mellkasomba, párás szemekkel néztem és próbáltam felfogni azt amit mondott. Rosszul esett, lehet neki soha nem voltak barátai, de Mona-t nagyon megkedveltem, féltettem attól a pedofiltól. Hirtelen ötlettől vezérelve megmarkoltam az autó kilincsét, s nagyot rántottam rajta. Azt reméltem, hogy kiesek, vagy kiugrok, azután meg visszamegyek Mona-ért. Ám az ajtó nem nyílt, gondolhattam volna, hogy zár van rajta. Az autó motorja felbőgött, alig pár másodpercen belül a sebesség 100 km/h-ról 150 km/h-ra ugrott, majd szépen fokozatosan nőtt. A Göndör rendíthetetlen gyorsasággal száguldott végig London keskenyebb utcáin, erősen behunyt szemekkel csatoltam be magam. Nem törődött, hogy piros vagy zöld-e a lámpa, észt veszve hajtott a sötétségbe. Zöld szemei meg-megcsillantak, ahogyan az utcákról beszűrődő fény megtörött. Álla megfeszült, egy laza mozdulattal beletúrt - az immáron hosszabb - fürtjei közé, ezzel elengedve a kormányt.
-A kormány! - sikítottam. Harry kidülledt szemekkel meredt rám, mintha szellemet látott volna. Amolyan "rendben van" mozdulattal megvonta a vállat, s visszatette karjait a vezetéshez szükséges eszközre.
Az érzelmek valamilyen módon megakadályozták, hogy akármilyen mondatot, vagy szót kinyögjek. Egy részem majdnem kicsattant annyira örült, hogy újra magam mellett tudhattam Őt, a másik felem azonban mérhetetlen bűntudatot - plusz egy kis fájdalmat - fogadott be. Szokásos keserű íz töltötte be számat, a torkomban keletkezett gombóc miatt sehogyan sem tudtam eltüntetni. Csendben hajtott tovább, nem mertem ismét a Mona-t szóba hozni, s felvetni azt témát, hogy mégis ki elől rángatott be a kocsijába, volt egy olyan érzésem, hogy elmondja, ha akarja... Tudtam, hogy nem akar azzal a ténnyel terhelni, hogy valaki még mindig a nyakunkban lohol, s bármelyik pillanatban lecsaphat rám... Ránk. Mélyen beszívtam a levegőt, körmeimet az bőrhuzatba mélyesztve süppedtem bele az ülésbe.
-Lassíts! - suttogtam Harry-nek, elkaptam karját, hogy tegye azt amit mondtam. Nem bírtam a gyors tempót, egyszerűen nem éreztem magam olyan biztonságba, amiben kellett volna. Rám emelte tekintetét, majd a karján lévő kezemre nézett.
-Bízz bennem - mosolygott. Akkor, abban a pillanatban valahogy nem tudtam. Bármennyire is belehabarodtam, bármennyire is szerettem, de nem tudtam benne megbízni.
-Harry, kérlek szépen lassíts! - kértem ismét, kevés sikerrel. Cserébe rákapcsolt egy fokozatot. Testem minden porcikája reszketett, s agyam brutális "mi van HA" elméleteket gyártott. Idegesen beharaptam alsó ajkamat, amit lassan véresre rágtam. Kezemet ujjaira kulcsoltam, szemeimet lehunyva szakadt fel belőlem a sírás. - Miért csinálod ezt?
Nem szólalt meg, válaszul a kocsi jobban felbőgött, szorítottam az összekulcsolt ujjainkat.
-H-harry! - dadogtam.
-Bízz bennem - ismételte meg ugyanazt a két szót amit pár perccel azelőtt mondott nekem. Pillanatok választattok el attól, hogy kitörjek magamból, s olyanokat mondjak amiket előbb vagy utóbb megbánok. Lehet ez volt a célja, hát tökéletesen elérte...
-Nem, nem bízok benned! - megrökönyödve temettem arcomat kezeim közé, térdeimet felhúztam magam mellé, el akartam tűnni. Az autó sebessége változni kezdett, csökkent. Másodpercek múlva az út szélén állt meg a kocsi.


-Mondd ki - meredt maga elé fátyolos szemekkel. Reszketve megcsóváltam a fejem. - Félek - nyögtem. Mellkasom gyorsan emelkedett föl és le, féltem, hogyha nem nyugszok meg rám tör az asztmás roham. Szinte véresre haraptam alsó ajkamat, nem mertem felpillantani rá, de éreztem, hogy az ő szemeit arcomon pihenteti. Kezét a kormányra helyezte, nagyot csapott rá, s egyszer csak kiszállt. Automatikusan pattantam ki a bőr ülésből. Megkönnyebbülést éreztem, mikor lábam újra szilárd talajhoz ért, lépésenként közelítettem meg a kocsi másik oldalánál álló Göndört. Olyan esetlenül álltam ott, könnyeim teljesen arcomra fagytak, nem tudtam mit tenni. Egyszerűen nem értettem az egész helyzetet, hogy miért lett hirtelen olyan ellenszenves és dühös. Zsebébe mélyesztette kezét, s kihúzott belőle egy öngyújtót pár csikkel együtt. A cigaretta végét hamar meggyújtotta, mélyet szippantott belőle. Nem szerettem azokat a pillanatokat mikor inni, esetleg cigizni láttam, folyton az én asztmám jutott az eszembe, hogy mit meg nem tennék azért, hogy egészséges leszek, ő pedig képes direkt elrontani a szervezetét.


Kerestem tekintetét, de hiába is nem nézett fel rám, cipőjét valahogy érdekesebbnek találta - mondanám, hogy megértettem abban a szituációban, de akkor hazudnék. Egyáltalán nem igazodtam ki rajta. - Ajkaim remegtek a hidegtől, lábujjaim is lassacskán rendesen átfagytak a magassarkúmban. Ám mégis, szívemet éreztem a leghidegebbnek, fagyos, dermedt, bizalmat nem odaadó jégszív, amelyet csak éppen meg kellene fújni, hogy eldőljön. Akkor meg összetörik.
Az előttem álló fiú elszívta a cigarettáját, amit eldobott, s beletaposott a földbe. Abban a pillanatban rám pillantott, az utca lámpái megvilágították zöld szemeit. Úgy odavagyok értül, de akkor legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy forduljon el. Mérhetetlen fájdalommal konstatáltam, hogy igen vörösek a smaragdok. Egy cigitől pedig nem lesz ilyen vörös egy ember szeme. Ijedve kaptam föl a földbe taposott szálat, orrom alá helyeztem, s a sejtésem beigazolódott.
-H-harry - súgtam nevét. - Mondd, hogy ez nem az. Mo-mondd, hogy ez csak egy normális csikk, és nem az amire gondolok!
-Fogalmam sincs mire gondolsz - rántotta meg vállát. A sírás fojtogatott, mellkasom, mintha behorpadt volna egy kicsikét. Barna fürtjeibe túrt, majd irányítás képen biccentette a fejével. - Ülj be, hazaviszlek. - elkapta csuklóm, egy gyors mozdulattal a magához rántott.
-Nem! - torpantam meg. - Harry válaszolj! - követeltem idegesen, nem csak nálam ment fel a pumpa. Hirtelen mozdulattal a kocsi és maga közé taszított, teste nekem simult, egyik kezét csípőmön, míg a másikat fejem mellett a kocsinak támasztva pihentette. Az én kezeimmel magamat védtem, mellkasát támasztottam, hogy ne tudjunk teljesen fölém hajolni.
-Füves cigi, nem árt - suttogta fülembe miután félretűrte hajamat. Szája nyakamra tapadt, apró, nedves puszikat hintett végig bőrömön, mellkasom megemelkedett ahogyan egyre lejjebb haladt. Halk nyögés hagyta el számat mikor kezei megtalálták a ruhám cipzárát.
A szél süvített, majdnem szét fagytam és semmi kedvem nem volt egy kocsi hátsó ülésén elveszteni a szüzességem. Harry a fű hatása alá - én meg az alkohol - került, ez meg a másik ok volt, amiért nem szerettem volna, hogy a nagy BUMM megtörténjen.
-Sze-szerintem - toltam el enyhén magamtól. - M-menjünk. - vártam, hogy ajánlatát, hogy hazavisz, esetleg, hogy Mona-hoz, de úgy tűnik leesett neki a helyzet. Kettő közötti megoldásra találtunk.
-Hozzám megyünk - csatolta be biztonsági övét. Reszkettem a tudattól, hogy ismét ő vezet, de semmivel nem jártunk volna jobban, hogyha az én illuminált állapotomban furikázgatunk. Bizalmam tejességét nem nyerte vissza, de próbáltam pozitívan hozzáállni, reménykedtem. - Mona miatt meg ne aggódj, Horan vigyáz rá. - szólalt meg hirtelen.
-Horan? - vontam fel szemöldököm.
-A szőke, atlétatrikós - mosolygott. Nekem ennyi kellett, egy rohadt félmosoly, hogy rájöjjek mennyire odavagyok érte. Talán tényleg túlreagáltam a füves cigit, talán  tényleg bíznom kellett volna benne. Jégszívem vészesen olvadni kezdett, melegség költözött testembe.


***


A forró zuhany után fáradtan dőltem be a már jól ismert - és rég nem látott - ágyba, melynek illata felidézett pár szép estét. Hazudnék ha azt mondanám nem hiányzott a fekvőhely, azonnal magamévá tettem. Sajgó fejjel húztam magamra a takarót, kicsit becsíptem. Már majdnem elnyomott az álom, mikor Harry feltűnt az ajtóban. Megjelenése felkeltette a figyelmem. Csak egy szál fekete boxert viselt, illetve a kezében egy nedves törölközőt tartott. Feljebb kúsztam, hogy végigmérhessem őt egész alakban. Haja vizes volt, úgy ahogyan testét is apró vízcseppek borították. Sebe beforrt, de a nagy heg örökre megbélyegezte oldalát. Szokatlanul lefogyott, még jobban kilátszódtak kulcscsontjai, s itt-ott pár bordája is feltűnt. Mosolyogva dőlt neki az ajtófélfának. 
-Tetszek ugye? - égő fejjel, válaszul neki dobtam a mellettem lévő párnát, mire édesen felkuncogott. 
Lassú léptekkel közelítette meg az ágyat, szeme visszanyerte eredeti smaragd színét. Tényleg csak én reagáltam túl az egészet. Félredobta a kezében lévő törölközőt, s háttal leült nekem. Nagy sóhajából egyből értettem mit akar, de ez nem így működött, ki kellett érdemelnie. 
-Feszült vagy - másztam négykézláb az ágy végéig. - Talán aludnod kellene - óvatosan vállaira simítottam kezeimet. Teste libabőrös lett egyetlen érintésemtől. Ahogyan haladtam lejjebb hátán, úgy suttogtam a mocskos szavakat fülébe. - Tudom, hogy álmos vagy. Pihenj egy picit! - izmai megfeszültek. Gerince mentén haladtam végig ujjaimmal, majd oldalán, végül hátulról átölelve mellkasán állapodtak meg végtagjaim. - Szerintem aludj! - elég jól bírta, kisebb izomrángásokon és nyögéseken kívül nem tett semmit, egészen egy bizonyos pontig. - Feküdj le... - súgtam, egy apró puszit hintettem füle mögé. Abban a pillanatban elkapta kezeim, s hátra lökött az ágyon. Helyzetünk fordult, fölém tornyosodva hajolt nyakamhoz. 
-Az egyetlen akivel itt le fogok feküdni, az Te leszel! - morogta. Cuppanós puszit nyomott kulcscsontomra. Mellkasom ismét megemelkedett, nagy sóhajban végeztem. Fizikailag nem bírtam, hogyha valaki az állam és a mellkasom között babrál. 
-Nagyon magabiztos vagy. Erről az egészről én is szeretnék tudni. Mégis mikor? - kiszabadítottam jobb kezem, majd kisöpörtem Harry szemei közül hosszú hajtincseit.
-Mondjuk - csúsztatta be kezét pólóm alá. Hogy én mennyire gyenge vagyok ilyen téren... - Ma éjszaka? 
-Remélem tudod, hogy kivel van dolgot Harold - teljes hallatán lehunyta szemeit. Ciki. Nem telt el sok kapott az alkalmon.
-Azt mondod Sophia? - lélegzetem elakadt. Soha senki nem hív Sophia-nak. Anyakönyvezve így vagyok, de konkrétan betiltottam otthon ezt a nevet. A szüleim is tiszteletben tartják, még ha mérgesek akkor sem hívnak Sophia-nak, egyszerűen nem tűröm.
-Ugye tudod, hogy aki legutóbb így hívott annak a fejére borítottam egy tál krumplisalátát? - fenyegettem.
-De itt most nincs semmi saláta... Sophia. - igen elszórakozott keresztnevemen, nem hagyhattam.
-A nagynénémnek volt Harold nevű aranyhala - kezdtem. Mesélésem közbe mindenféle formát rajzolgattam a fölém tornyosodó fiú csupasz testére.
-Nagyszerű. És, mi történt vele? - lábával közrefogta enyémet, így leállította azt, hogy bármilyen módon érintsem a derekától lefelé számító részt.
-Öhm... Öngyilkos lett. Kiugrott az akváriumból és megfulladt. Ugye te nem szeretnél így járni? 
-Sophie, hogy tudnék megfulladni? - hitetlenkedett. Megmutattam neki. Tarkójánál fogva magamhoz húztam, s lágy csókot leheltem puha ajkaira. 
-Nagy gond lenne, ha nem ma "ismerkednénk meg közelebbről"? - lihegtem két csók között. - Kell még idő. Várjunk.
-Rád - suttogta, szájával nyakamra tért át. Meleg lehelete csikizte bőröm felületé. - Addig várok, ameddig azt nem mondod minden oké. Lehet ez egy nap, egy hét, egy hónap, akár félév. Ha tudnád mennyire féltelek. Nem azért hajtottam gyorsan a kocsival, hogy sírni lássalak, hanem, hogy megmutassam milyen érzés a félelem. Hidd el nekem is szörnyen estek azok a pillanatok, és az elmúlt pár hetem is csak a szenvedésről szólt. Főleg, hogy azt se tudtam mi van veled, és egyszerűen olyan hihetetlen, hogy a kezeim között tarthatlak most. Még ha nagyon jól tudom, hogy apád ki fog nyírni... Figyelj, nem sok lányra szoktam ilyen módon figyelni, de - hajolt még közelebb. - Én akarom elvenni a szüzességed, és amit akarok, azt általában meg is szerzem. - mondata végén vámpírként cuppant bőrömre.
Teljesen alávetettem magam, nem érdekelt senki, és semmi. Ismét boldog voltam, ismét azt éreztem, hogy van miért élnem. Monológját hallva pedig csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan fogtam ki egy ilyen hihetetlen srácot akinek képes vagyok olyan szinten megnyílni. Hogy Isten akarta-e így? Ki tudja...



13 megjegyzés:

  1. WOW! *O*
    Nagyooon jóóóó leeett!Harry anyirra cukííí!>_<
    És annyira édes hogy ennyire védeni akarja Sophie-t!És az az aranyhalas....azon kiégtem XD
    Megérte várni ;)
    Puszikállak �� ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha:D látom az aranyhal megfogott:) próbálok most már valami vidámságot írni. Így is megkaptam, hogy folyton csak a vér folyik... :D
      Köszönöm. Xx.
      Puszi: Lishiza ❤

      Törlés
    2. Nekem vérfolyósan is tetszett ;D ♥

      Törlés
  2. Kedves Lishiza! :)
    Megint fantasztikus részt írtál, de azért ne akarj már ennyire kínozni! :(
    Az aranyhalas rész -nekem is- nagyon tetszett! :D Hmm... a mi halunk is így járt egyszer... És az is meghalt XD
    Alig várom a köviiiiit *-* Hozd gyorsan! :D

    Ölel,
    Alyssa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Alyssa!
      Nem állt szándékomban kínozni téged, azt ráhagyom Sophie-ra és Harry-re! :D
      Utólag is sajnálom a halacskádat.:( remélem nem érintett rosszul.
      Köszönöm a kedves szavakat, nagyon jól estek! :)

      Puszi: Lishiza xx.

      Törlés
  3. Szia :) megerte a facebookos csopiban mrgnezni a blogos ajanlasokat. Nagyon jo volt a resz :) az egesz blogot par ora alatt elolvastam. Szerintem nem kell tobbet mondanom ;) 💝
    Xx, Márti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz! Örülök, hogy rám találtál, annak pedig mégjobban, hogy megfogtalak a bloggal! Gratulálok, hogy ilyen rövid idő alatt elolvastad! Nem, nem kell többet mondanod... :D ❤ köszönöm!
      Puszi, Lishiza xx.

      Törlés
  4. Imádom
    Ez a világ legjobb szerelmes sztorija
    Gyorsan kövit!!!!

    VálaszTörlés
  5. Imadom a blogod ma talaltam ra es nem birtam lerakni amig el nem olvastam. Remelem hamar hozod a kovi reszt fantasztikus tortenetet irtal remelem meg sokaig olvashatom majd es nem fogod aba hagyni :)
    Nagyon ugyes vagy es tehetseges. Anak meg fokep orulok hogy a resszek hoszuak..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves szavakat! :)
      Egy ideig még nem hagyom abba, sőt erősen gondolkozok a "második évadon". Vannak még terveim Sophie-val és Harry-vel. :)
      Próbálok hosszú, tartalmas, érdekes részeket írni. Valamikor sikerül:)
      Köszönöm még egyszer! Xx.
      Puszi, Lishiza xx ❤

      Törlés
  6. Mikor hozol megint részt?:))

    VálaszTörlés
  7. Szia! Még mindig nincs számítóm, a szerelők szeretnek kínozni. :')
    Remélem jövőhétre sikerül összehoznom valamit!

    VálaszTörlés