music

2014. november 29., szombat

14. Rész - Jézus

Aloha Frees! ☺ 
Úgy tűnik mostanság mindig szombatra időzítek - most megígérném, hogy akkor rendszeres részek lennének szombatonként, de tudom, hogy nem tudnám betartani, és csak rettegnék a tudattól, hogy cserben hagylak titeket.

Szóval 78-an vagyunk. És nagyon-nagyon örülnék, hogy karácsonyra meglennénk 80-an. ☺ 

Nem húzom tovább. Köszönök szépen mindent! De komolyan, olyan hihetetlenek vagytok! xx ☺ ♥
Puszi: Lishiza xx. ♥



"Feláldoztam volna magam érte, ha kell inkább én ugrok le a Tower Bridge-ről. Ha kell leugrok a London Eye-ról, a Big Ben-ről, de ha itt tartunk akkor az Empire State Building-ről is. A világ összes pontját bejárnám csak az Ő kedvéért, hogy végre jól érezze magát, s a sok könny helyett egy is mosoly húzódjon meg szája sarkában."



Sophie Angel



Hatalmas kiabálásra kaptam fel a fejemet, a hang betöltötte az egész folyosót. Ledobtam a még mindig nálam lévő párnát, s az ajtó felé vettem az irányt. Minden mindegy alapon keményen lenyomtam a kilincset, legnagyobb meglepetésemre a zár kattant, s az ajtó kinyílt. Ezek elfelejtettek visszazárni! Luke olyan sietősen rohant Harry után, hogy nem fordította el a kulcsot, így az ajtó nyitva maradt. Itt volt az idő, hogy megszökjek, hogy itt hagyjak mindent és újra szabad legyek. Azonban valami visszatartott: Harry. Nem hagyhattam ott, nem akartam otthagyni. Ő mindig megmentett engem, akkor nekem kellett volna viszonozni. De muszáj volt gyorsan döntenem, Harry vagy én, én vagy Harry. Azt hiszem életem legrosszabb döntését hoztam, mikor egyedül vágtam útnak, cserben hagyva a Göndört. Remegő végtagokkal futottam végig a folyosókon, fejemet fel-felkaptam egy légy közelgettére is. Szívem úgy dobogott a torkomban, mint mikor az We Will Rock You című szám kezdődik. Tá, tá, tá. Tá, tá, tá. Hármas taktusokat adva. Hirtelen fordultam be az utolsó sarkon, ahol egy kemény mellkasba szaladtam bele. Éreztem szúrós tekintetét rajtam, most elkaptak. Ijedve pillantottam fel rá, hollófekete haja kuszán állt, egy-két tincs a szemébe lógott, igen hanyagul. Csoki barna szemeit, lányokat megszégyenítően hosszú szempillák keretezték. Arca éles vonalakból állt össze, teste pedig tökéletesen volt kidolgozva. Mellkasát tetoválások díszítették, úgy ahogyan karjait is. Épp hátat készültem neki fordítani, hogy sikeresen meg tudjak szökni, de akkor erősen megszorította csuklómat, és visszarántott. A rántás hatására megroppant a vállam és orbitálisan sajogni kezdett.
-Hova, hova? - suttogta fülembe. Meleg lehelete csiklandozta a fülem mögötti területet. Tudtam, hogy a tervem, miszerint kiszabadulok, teljesen füstbe ment. Erőltetetten felmordultam, ezzel jelezve a nem tetszésemet, lassacskán elszorította a csuklómat.
-Mi folyik itt? - torpant meg mellettünk a - számomra még mindig ismeretlen nevű - kendős srác. A barna szemű démonfajzat szúrós pillantást vetett rám. Látó szerveim segítségével keservesen könyörögtem neki, hogy "könyörüljön meg rajtam". Ez lehet, hogy leesett neki abból, hogy szüntelenül remegtem. Idegesen az alsó ajkába harapott, majd a már türelmetlen sráchoz fordult.
-Rosszul lett ezért kivittem egy kicsit a levegőre. De nyugi - vitte lejjebb a hangját, s a következő szavakat erősen megnyomta - már megyünk is vissza!
-Oké. Csak tudod... - sóhajtott a kendős, s hátat fordított nekünk. Tiszta filmbeli jelenet volt, lazán hátra pillantott a válla fölött - Ne essen neki baja! - kacsintott rám. Hányingerem lett tőle, sok pasassal találkoztam azokban a napokban, de nekem mégis ugyanaz az egy arc hiányzott. Azokkal a csodálatosan csillogó, mélyzöld szemekkel.
Bambulásomból a démon zökkentett ki, neki lökött a falnak, ezzel még jobban összezúztam a vállam. Agresszívnak tűnt, vagy csak a munkáját végezte. Szemeit összehúzva pásztázta arcom, egyre közelebb simult hozzám, kellemetlen volt.
-Ha nem kellenél a FREE-nek ennyire most tuti... - szűrte vakítóan fehér fogai között, ám nem hagytam, hogy ilyen könnyedén befejezze. Pontosan tudtam, hogy mi kell az ilyen fajta pasasoknak. Pia, nők és szex. Illetve megpillantottam az övén lógó bilincset, tervem támadt.
-Megerőszakolnál? - pillantottam rá egy kacér mosoly kíséretében. Az ismeretlen letaglózva állt előttem, csak úgy kapkodta a levegőt, szerintem eléggé zavarba hoztam ahhoz, hogy még jobban összezavarjam. - Tudom mire vágysz - nyaltam meg ajkaim. - Figyelj, okos fiúnak tűnsz. Mi lenne, ha egyezkednénk? - közel hajoltam hozzá, elértem amit szerettem volna. Nagyon is. A démon halkan felnyögött mikor kezemmel a fekete bőrövét kezdtem kicsatolni.
-Ühm... Mi lenne ha félre vonulnánk? - nyelt nagyot. Nem bírta sokáig, tipikus olyan pasi aki ki van éhezve a szexre, mivel nem mindenkitől kapja meg. Sokkal megkönnyebbítette a dolgom, mert egy másik szobába be is tudtam volna zárni. Megfogta csuklóm és maga után húzva elvezetett egy teljesen ismeretlen folyosóra, ahol azonnal behúzott egy raktárba. Nem türtőztetve érzelmeit, irányítását elvesztette, vadul vetkőztetni kezdett. Nem volt annyi pénz a világon amiért megcsókoltam volna, ennek oka pedig az, hogy 1. Nem vagyok ribanc, szóval nem állok össze mindenkivel. 2. Nem akartam más csókja ízét érezni...
Leültettem egy székre, s megkezdődött a szabadulási műveletem. Lassan ölébe ültem, ahol fészkelődni kezdetem, egy kicsit felcsigáztam őt. Egy figyelmetlen pillanatban pedig leakasztottam az övén lógó bilincset, amivel nemes egyszerűséggel odacsatoltam a radiátorcsőhöz. Elégedett mosollyal szálltam le róla, miközben visszarángattam magamra a felsőt mosolyom egyre csak nőtt. Szívemről kezdett eltűnni az a mázsás súly, ami addig ott lapult. S, a bennem lakozó félelmet felváltotta az elfojthatatlan boldogság. Szabad leszek.
-Mit művelsz? - horkantott fel a srác,a mikor feleszmélt az akciómból.
-Csak szabad leszek - vontam meg a vállam. 


Becsuktam az ajtót, majd a biztonság kedvéért kettőt fordítottam a zárban, a kulcsot pedig becsúsztattam a raktár mellett álló, cserepes növény alá.
Gyorsan kellett cselekednem, pechemre fogalmam se volt akkor, hogy az épület melyik részébe vonszoltak. Futni kezdtem. Az adrenalin szintem az egekbe szökött, pulzusom is súrolta a 200-at, egyszerűen megint ideges lettem. Addig jártam fel alá, míg ténylegesen eltévedtem. Kezdtem fáradni, s a mázsás súlyokból tonnás súlyok keletkeztek, elegem volt. Gombóccal, a torkomban, némi hányingerrel, és halkan pityeregve haladtam el az ajtók előtt. Egynél azonban megtorpantam. Ismerős hangok szűrődtek ki a nagy tölgyfa ajtó mögül. Tölcsért formálva a kezemből, úgy simultam hozzá, szinte teljesen rossz pillanatban. Irgalmatlanul hangos lövést hallottam, a durranásra összerezzentem. Kezeimmel próbáltam befogni számat, s elfojtani a feltörni készülő rohamom, kevés eséllyel. Nem hátráltam meg, sőt be akartam rontani. A hangok ismerősen csengtek, így csak reménykedni tudtam, hogy nem Ő volt odabenn, mert ha baja esett... Ha komolyabb baja esett...
Nem kellett sokat várnom, hogy megtudjam, a nagy ajtó hirtelen vágódott ki. Lefagytam. Nem bírtam tovább erősnek mutatni magam, kikerekedett szemekkel bámultam a cselekedeteket. Egy sikoly hagyta el számat, könnyeim esőként áztatták pólómat, és elindultam felé, hogy valamit megtudjak. Nem, nem érdekelt, hogy visszavisznek abba a kicsi, hideg szobába. Nem érdekelt, hogy nem lehetek szabad. Nem érdekelt, hogy meghalhatok... De tudni akartam, hogy él-e még... Hiába próbáltam lépésre bírni ledermedt végtagjaim, kb. annyi esélye volt, minthogy megszökök. Aztán Luke láttán hirtelen felkerekedtem. Elöntött a forróság, szét akartam tépni a Szöszit, azért amit tett. Egy lépés, kettő lépés, és tekintetem megint a félholtra vándorolt. Három lépés, négy lépés... Nyolc... Tizenegy. S, mire kinyitottam szemeim már kezeimet összekötözve hajítottak vissza, Harry-vel együtt a pincébe. Ott pedig újból szabaddá tettem karjaim, és sírva a Göndörre rogytam. 
-Ha-harry - nyögtem remegő ajkakkal. - Mondj valamit! Mondj, hogy jól vagy?! - kiáltottam hisztérikusan. Tehetetlennek éreztem magam, ott feküdt olyan ártatlanul, mint még soha senki, én meg összerogyva próbáltam beszédre bírni egy - talán - halottat... - Mit tettek veled? - suttogtam tovább, inkám csak magamnak, mikor megpillantottam véres vádliját. Ekkor újból felszínre törtek a könnyeim - Olyan hülye voltam! Ha nem próbálok elszökni, akkor most jól lennél. Istenem segíts meg... - fejemet a Göndör mellkasára hajtottam, s egy kicsit fellélegeztem. A szíve vert, és lélegzett... Lélegzett. Lerántottam a vékony pokrócot az ágyról, majd magunkra húztam. Szorosan Harry-hez bújtam, érezni akartam a közelségét. Valahogyan megnyugtatott...


Harry Styles


Az eső hangjára nyitottam ki szemeimet, fejemen nagy fájdalom hasított át, de vádlimba még nagyobb. Megpróbáltam magam egy kicsit feljebb tornázni, de nem tudtam. Elkerekedett szemekkel figyeltem a mellkasomon nyugvó lányt, aki egyik kezével átkarolja derekam. Mondanom se kell mosolyogva nyugtáztam, hogy jól van, és hogy első látásra nincs nagyobb baja a kimerültségen kívül. Ellentétben velem. Kezdtem fázni a földön, így valahogyan muszáj volt eljutnom az ágyig, de nem akartam felkelteni Sophie-t. Lassan leemeltem magamról kezeit, majd menyasszony stílusban az ágyig bicegtem vele. Leraktam, s mikor én is készültem lefeküdni a vádlimhoz kaptam.
-Chh! A francba! - sziszegtem fogaim között. Egy ideig nem jutott eszembe, hogy miért is mar ennyire a fájdalom. Azt kezdtek visszajönni az emlékek. Kiabáltam Sophie-val, elmentem felmondani, balé kerekedett, jött Luke, meglőttek. Ennyi. 
Két puha kezet éreztem meg vállaimon, majd mikor enyhén hátrafordítottam fejem, egy gyönyörűen csillogó barna szempárral találtam magam szemben. Testem alatt hirtelen elvesztettem az irányítást. Már épp készültem a mozdulatra, hogy leteperjem egy forró csókkal, amikor eszembe jutott, hogy hogy bántam vele tegnap. "Na idefigyelj te szajha! Ha egyszer is, ismétlem egyszer is megpróbálsz innen megszökni, esküszöm ledoblak a Tower Bridge-ről. Érhető vagyok?". Majd Luke gratulált nekem. Ilyen undorító embert, mint én. Tudom, hogy csak az álca miatt mondtam, de akkor is... Milyen szánalmas mondat volt. Szörnyen éreztem magam, egy utolsó senkiházinak. Szegény lány tuti nem értette a helyzetet, és mégis... Ez ellenére is képes volt engem átölelve elaludni. Sophie az a lány, aki képes hamar eladni a bizalmát, képes egy embert nagyon hamar megszeretni, nagyon nagy szíve van, és én mégsem értettem... Hogy volt az lehetséges, hogy nincs neki barátja? Miért volt szingli? Egy ilyen csodás lány, mint Ő. 
-Hogy vagy? - suttogta. Ó, tehát kíváncsi a, hogylétemre. 
-Khm... Jól. - hazudtam. Sophie átlátott rajtam, leszállt az ágyról és megállt előttem. 
-Nézd Harry, sajnálok mindent, de tényleg... Ha nem szökök ki... - csak beszélt és beszélt. Agyam folyton csak ajkaira koncentrált, hogy hallgattassam el. Minden porcikám rezegni kezdett. "Harry hallgattasd el! Csókold meg! Döntsd le! Gyerünk nagyfiú!". Próbáltam kontrollálni magam, körmeimet kocogtattam, akkor dobolni kezdtem a térdemen. De amint ránéztem a lányra, muszáj volt beharapnom alsó ajkaim, egyszerűen valami motoszkált odabenn. Valami amit azóta érzek, mióta megismertem Őt. A fene egye meg. 
Felálltam és kettő darab igen gyors lépéssel a falnak taszítottam. Szemei még nagyobbra kerekedtek, úgy pásztázta arcom. Meleg lehelete égette bőröm. Jobb kezemmel átkaroltam csípőjét, bal kezemmel pedig a feje mellett támasztottam a falat. Szemei egy idő után átvánszorogtak ajkaimnak. Ő is szerette volna. Meg akartam csókolni, érezni akartam megint csókja selymes ízét. Megtettem... volna. 
-Harry - suttogta, és kikuszálódott ölelésemből. - Ne. Nem szeretném. 
-De te is akarod! - csúszott ki a számon. Sophie lemerevedett, a rossz fiús lepel meg lehullott rólam. 
-Te is ak-akarod? - kérdezett vissza. - Harry te...
-Nem! - vágtam rá. Erősen összeszorítottam a szemem, ó mit tettem. Valami kezdett kialakulni erre teljesen elbasztam egy ilyen hülye mondattal, aminek konkrétan semmi értelme ne volt. Csak felindulásból kotyogtam ki. Arcomat kezeim mögé temettem, nagyon égő helyzet volt. Ismét két kezet éreztem vállaimnál.
-Figyelj... Szólok, ha akarom. Rendben? - mondta lágyan szemeimbe nézve. Teljesen megbabonázott.
-Rendben. - bólintottam és magamat elmondtam mindenféle idiótának. Hogy lehettem ilyen tapintatlan? Próbáltam változni, nem kis erőmmel, és neki biztos csak annyi jött le, hogy már megint ki akarom használni. 
-Amúgy - törte meg a köztünk lévő csendet. - Beszéltél álmodba. - mosolyodott el. Olyan jó volt látni a mosolyát, fel töltött energiával. A sok megpróbáltatás ellenére is képes volt mosolyogni, nem kevés erő kellett ehhez. Gödröcskéit látva akaratlanul nekem is mosolyra húzódott a szám. 
-Igen? - feleltem kérdés formájában. 
-Aha. - bólintott.
-És volt benne valami érdekes? - nevettem akkor még mit sem sejtve a borzasztó választ.
-Öhm... Jézusnak nevezted a...a farkad. Khm... - krákogott, majd kósza pír jelent meg orcáin.
És én még azt hittem, hogy a "meg akarom csókolni Őt" hadműveletem volt a legcikibb dolgom. Nem, nem az. De nem számított, egy volt a lényeg... Hogy újra láthassam az Ő őszinte mosolyát, ami megmelenget engem. Feláldoztam volna magam érte, ha kell inkább én ugrok le a Tower Bridge-ről. Ha kell leugrok a London Eye-ról, a Big Ben-ről, de ha itt tartunk akkor az Empire State Building-ről is. A világ összes pontját bejárnám csak az Ő kedvéért, hogy végre jól érezze magát, s a sok könny helyett egy is mosoly húzódjon meg szája sarkában.

21 megjegyzés:

  1. Hihetetlenül jó rész volt. Várom a következő szombatot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Megpróbálom szombatra megírni. :) xx.

      Törlés
  2. Imádom!!!! Siess a kövivel!!!! ♥

    VálaszTörlés
  3. Tudtam, hogy Harry jó fiú *.* Köszönöm ezt a csodás részt, imádom <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Jó fiú" :D
      ezt még nem jelenteném ki ilyen bátran... Na de ez majd a későbbiekben kiderül :)
      Nagyon szívesen. Xx.
      Köszönöm. C:

      Törlés
  4. Úristen na most aztán teljesen lemerevedtem.Csodálatos vagy.Egyszerűen eldobom az agyam tőled.Hogy tudsz ilyen fantasztikusan írni?Komolyan nem is csodálom ha irigyelnek.Imádom Sophie-Harry párost annyira édesek.Te meg észbontó vagy! <3<3:*
    Hozd gyorsan a fantasztikus Kövit,meghalok.
    Puszi:Nóri :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen c':
      A szavak csak jönnek. Az igazság az, hogy már nagyon régóta tartogattam e gondolatokat a fejemben, így könnyen le tudom őket írni.
      Haphie 4ever. xx.
      Köszönöm még egyszer.
      Puszillak: Lishiza

      Törlés
  5. Ez mekkora volt már :) amikor olvastam a cimet egyaltalan nem erre szamitottam. :D amolyan a mi a csudat keres Jezus a reszben. De szerencsere tok mas mint amire szamitottam. Nagyon jo lett. Legyeen maaar jovooo het es koviii resz *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha :D
      Konkrétan ez volt a célom. Az, hogy egy kicsit összezavarjam az embereket. Ezáltal kíváncsiak lesznek...
      A blogból kiderült, hogy ugye Sophie családja erősen vallásos, részben Harry is... Ezért nekem pont jól jött ez a cím.
      (és egy kis kulissza titok: egy ígéret is sok szerepet játsszott a rész megírásában)
      Köszönöm szépen. Xx. :')
      Puszi: Lishiza :-*

      Törlés
  6. Draga Lishiza!
    Kibaszottul imadom az irasod,kibaszottul imadom a blpgod,kibaszottul imadlakc:<3
    Sajnalom hogy nem irtam kommentet az elozo reszhez,vagyis irtam,de mikor elakartam kuldeni elment a netem:c
    Siess a kovetkezo resszel<333333
    puszii:mrs.clifford💝

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mrs. Clifford aka Niki.
      Nagyon szépen köszönöm. Én is nagyon-nagyoooon imádlak xx.
      Semmi gond, nem kötelező! :D
      szeretlek, puszi: Lishiza xx.

      Törlés
    2. De kotelezo!<3
      Egy ilyen fuckinperfect blogba hogyne lenne kotelezo kommentet irnom?😜<3
      ilysfm

      Törlés
  7. Szia szeretem a blogod de a végén elég ízléstelen volt a Jézus vicc-.-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Erre csak annyit tudok mondani, hogy ízlések és pofonok. Valaki érti, valaki nem. Valakinek tetszett, valakinek nem. Valaki díjazta, valaki egyáltalán nem.
      Őszintén mondom már itt volt az ideje egy ilyen komentnek is. :))
      A blog egy része a vallásról szól. Sophie családja, Sophie és részben Harry is hívőnek nyílvánul. A későbbiekben kiderül ez a "Jézusos dolog" is. Ha végre visszakapom a laptopot a szervizből, mindenre fényderül.:)

      Törlés
  8. Úristen.Imádom,te jó ég ! *o*

    VálaszTörlés