Hamupipőke: Légy a Valentinom! - Különkiadás

Drága Frees! 

Egy kis meglepetéssel szeretnék nektek kedveskedni. Ugye ma van február 14-e, és úgy gondoltam, hogy Valentin nap alkalmából megajándékozlak titeket egy különkiadással.

A lényeg, hogy ez a kis novella nem a mostani helyzetbe és időbe illik bele. Még Harry és Sophie találkozása előtt történt, de lehet, hogy még lesz szerepe az elkövetkezendő részekben! 

Remélem tetszeni fog! Még soha nem írtam ilyet - uh ezért most nagyon izgulok :D -, igyekeztem megmutatni, hogy mennyire szeretlek titeket!

Szóval, jó olvasást és Boldog Valentin napot! xx.

All the love. 

Puszi: Lishiza xx. 

Sophie Angel

Egész napi várakozás illetve készülődés után végre megcsörrent a telefonom, sietve és boldogan kaptam fel. Az egyik egyetemista lány volt az, Ever McCole. Február 14-hez híven, Valentin nap alkalmából egy igen híres buliba voltunk hivatalosak. Kivételes alkalmak a szüleimnél - Valentin nap, Szilveszter, és néhány egyetemista összejövetel. Ezek iránt is úgy kellett könyörögnöm -, hogy elengednek valahova, és ezt is csak azért tették, mert tudták, hogy nem egyedül megyek.  Igaz nem voltam velük olyan "örök barátságban", de szívesen csatangoltam London utcáin a minimum 20 fős társasággal. Szőke egyetemi hallgató barátnőm izgatottan sikított a telefonban.

-Soph, nagyjából 3 perc múlva odaérünk hozzátok. Remélem elkészültél! - a háttérben morajlások és néhány durva szó hangzott el. Nagyot nyeltem és egy percig hezitáltam, hogy tényleg velük kell-e elmennem, végül rájöttem csak buli az egész. Olyan ritkán adódik olyan lehetőség ahol kimozdulhatok, így belementem.

-Persze! - feleltem. Az előszobában elhelyezett egész alakos tükör elé álltam, ahol lecsekkoltam az outfit-em. A fekete, alul csipkézett szoknyám tökéletesen passzol alakomhoz, anya szerint "olyan édes Valentin napos", szerintem inkább halottas... Jeges rózsaszín  rúzsom már lekopott, így miután leraktam a telefont kentem rá még egy réteget, füstös fekete sminkem épen maradt. Még gyorsan végig húztam hajamon az kezem, ujjaimat "fésűként" használva, hogy kifésüljem a készülődés közben keletkezett gubancokat, de nem találtam benne. Gyorsan felhúztam a fekete csizmám és magamra vettem a barna szövetkabátom, mikor hangos kiáltozások hallatszottak be kintről.

Az ajtót készültem kinyitni, de erős krákogás szakította meg az éjszakába nyúló kiruccanásom.

-Hova-hova? - kérdezte apám. Lesütött szemekkel próbáltam gyorsan átvészelni azt a kínos szituációt, hogy eltiltsa a buliba menetelemet.

-Valentin napi partiba - válaszoltam egyszerűen, megpróbálva minél kevesebb szóval.

-Egyedül? - nem néztem rá, de le mertem volna fogadni, hogy elkerekedett szemekkel és felvon szemöldökkel méregetett, s magában azt hajtogatta, hogy "Ebben a ruhában?".

-Ühm - bólintottam. A szomszéd utcában is hallani lehetett volna apám sóhajtását. Anya mögé osont és a vállára tette kezét.

-Thomas, csak egy éjszaka! Sophie már nem kislány, a maga 19 évével elboldogul - s, mintha jéghegy olvad volna, anya segítségével nyertem, édesapám rábólintott.

-Rendben, de éjfélre itthon vagy! - parancsolta, megdöbbenve konstatáltam, egy erős nyögéssel fejeztem ki nem tetszésemet.

-Hajnali egy? - egyezkedtem teli reményekkel, hiába.

-Éjfél - zárta le a témát.

-Értettem - miután kiléptem az ajtón szemeimet forgatva csatlakoztam a rám váró társasághoz. - Éjfélre itthon kell lennem. - sóhajtottam világfájdalommal. Páran azonnal elkezdtek csesztetni, hogy milyen szerencsétlen vagyok, de egy legyintéssel letudtam az egészet, és próbáltam élvezni azt a pár órát amit szabadon tölthettem odakint, a buliban.

***

Gyalog tettük meg az utat, ezzel is spórolva egy kicsit - a benzin helyett inkább üdítőre és alkoholra költöttünk, esetleg a kollégisták cigarettára. Illetve, hogy a limuzinon és a buszon kívül nem nagyon gyártanak 20 főre szóló autót. - A Funky Buddha már messziről hallható volt, az a dübörgő zene olyan decibellel áradt, hogy egészen Nyugat-Londonig is elhallatszott. A szórakozóhelyet nehezen lehetett járművel megközelíteni, a parkolója zsúfolásig meg volt tömve, itt teljesült az a pont, hogy gyalogoltunk.

-Uh - nyögtem nagyot.

-Mi a baja? - fordult felém Ever.

-Nem fogunk bejutni, rengetegen vannak! Nézz csak körül, nem mi vagyunk az egyetlen társaság. - hadartam egy levegővel.

-Hogy nem-e? Csak figyelj... - Csalódottságom nem sokáig tartott, Ever kirántott a táskájából 20 fontot és dekoltázsába tűzte, pimasz mosolyra húzta száját és idegesítően rövid piros ruhájában a biztonságiakhoz törte előre magát. - Elnézést kérek! Hahó! - kiáltotta, addig míg fel nem vonta az őrök figyelmét magára. Kb. 22-23 évesek lehettek a velünk szemben álló fekete ruhások. Első éves egyetemistáknak valók. - Én és a barátaim - mutatott ránk - Szeretnénk bejutni...

-Kislány! - horkantott fel az egyik igen helyes őr. - Ez nem így működik, ki kell várnia a sorát, majd ha a pulthoz jut jegyet kell vennie és csak utána...

-Mondom be szeretnénk jutni - vörös koktélruháját lejjebb húzta, a dekoltázsába tűzött fontok így kilátszódtak. - Érti? - nagy kék szemeivel és irgalmatlanul hosszú műpilláival elérte azt amit szeretett volna. A kigyúrt srác elvette mellei közül a felkínált pénzt és kikapcsolta az előttünk lévő láncot, beengedte a társaságunkat. - Buli után... - intett neki Ever és csatlakozott hozzánk. - Meg a frászt! - fogkrémreklámba illő mosolyával már másik pasi után kapta fejét, ennyit arról, hogy a mai 19 éveseknek nem a szexen jár az eszük, enyhén kihasználta testi adottságait, hogy előnyhöz jussunk.

A bejárat után egy kedves kis szívekkel kirakott pulthoz értünk ahol mindenkinek a kezébe nyomtak egy velencei-maszkot. Összezavarodva néztem a kezembe nyomott álarcra.

-Párkeresés! - kiáltotta füleimbe a pultos srác.

-Mi? - a hangos zene miatt nehezen lehetett kihallani szavait, közelebb jött hozzám és immáron kevésbé kiabálva kisegített.

-Párkeresésre. Mindenki kap egy maszkot, felteszi és keresi a maga Valentinját! Így nem az arci adottságok fognak dönteni, hanem a belsőd, hiszen leáll veled beszélgetni az illető. Csak a maszkot látja, a játék éjfélig tart azután le lehet venni és szembesülhetnek a Valentinukkal! Aki addig leveszi és rajta kapják, kötelezően fizetnie kell egy italt annak aki leadta a drótot, hogy nem viseli az álarcot.

-Én ezt fel nem teszem! - morgolódott mellettem Dylan.

-Akkor haverom - csapta hátba Dylan-t Adam - Ma te fizeted a társaságunknak a Jack D'-ket!

-A faszt! - fejezte ki magát enyhén mondva "szépen". Majd röhögve (inkább vihogva) feltette a maszkot. Egyszer egy napra kipróbálnám, hogy milyen pasinak lenni. Mire jó úgy hátba csapni a másikat, hogy az kiköpi a fogsorát. Miért ellenkeznek folyton, és miért kell csúnyán beszélni? Megértem, hogy azt a korszakukat élik, na de akkor is.

Mosolyogva bólogattam a sötétbarna szemű srácnak aki kisegített, már belekezdtem volna a flörtbe, mikor megjelent egy vörös hajú lány aki óriási csókkal köszöntötte csevegőpartneremet. Letettem a fiúról és elvegyültem a tömegben.

Megpróbáltam másokkal is csevegni, de valamennyijüknek vagy barátnője volt, vagy mással beszélgetett, bánatomban felültem egy bárszékre és kipróbáltam a különféle koktélokat. Adam nagyon kedves volt megpróbált felvidítani - felváltva Dylan-nel - de neki ott volt Rosalie, tehát ő se jöhetett a képbe - Dylan meg csak egy barát. Igazából nem elég érett hozzám. Őszintén ki az a 19 (már majdnem 20) éves ember aki képes egy koronával és egy varázspálcával mászkálni egy Valentin napi bulin? Jó fej és aranyos srác, de... de nem elég érett.

A sok nyálas, rózsaszín, piros, szívecskés lufi, és dolog már az agyamra ment. A szemeim össze-vissza ugráltak az ugyanolyan színű dolgoktól, bánatomat alkoholba fojtottam. A negyedik Pinacolada koktélom után felhagytam az ivással, vészesen közeledett az éjfél és én még nem beszéltem senkivel. Éppen hogy felálltam a ruhámon egy pohár jeges víz landolt. Ijedtem - és a hirtelen jött hideg miatt - felkiáltottam.

-A francba! - kapott melleimhez egy szalvétával az álarcos ismeretlen. - Oh, nagyon-nagyon sajnálom, nem di...

-Semmi baj! - vágtam közbe és keze után nyúltam. - Csak ezt vedd le innen! - göndör fürtök rakoncátlankodtak ki maszkja alól, tekintetemet ráemeltem. A buli színes fényei megpróbálták akadályozni, de ki tudtam venni a szeme színét. Gyönyörű smaragdzöld szemek figyelték arcomat.

-Bocsánat, tényleg nagyon sajnálom - hadarta továbbra is idegesen. Muszáj volt nevetnem bénaságán.

-Tényleg semmi gond!

-Kiengesztelhetlek egy Sex on the beach-csel? - a furcsa névre felkaptam a fejem, zavarodottan és fülig elpirulva hebegtem.

-Öhm, csak most találkoztunk... é-és nem gondolom, ho-hogy már most... ühm... tudod, nem így me-megy, csak...

Édesen elnevette magát, mély hangjától kirázott a hideg, kezem után nyúlt és magához húzott. Végig simított hajamon, s közelebb hajol arcomhoz.

-A Sex on the beach egy gyümölcs-vodka koktél, ne gondolj rosszra... - morogta. Számmal 'ó' betűt formálva néztem szemeibe. Szóval koktél. Legközelebb jobban megnézem az árlistát, hátha lesz még valamilyen furcsa nevű.

Mintha valaki megérezte volna, hogy nem kell nekem több koktél, a lemezlovas Adele Somone Like You számát rakta fel. Mondanom sem kell, a ritmus és a zene magával ragadott, táncra perdültem.

-Szabad egy táncra? - kérdezte a Göndör. Nem kellett felelnem, kezét hátamra csúsztatta és átkarolva derekamat lassúzni kezdünk. Olyan tökélete pillanat volt, a fények ahogyan világítottak, az a zene, majd a többi zene, mi meg csak táncoltunk, szótlanul. Igazi mesébe illő jelenet volt, akárcsak Hamupipőke. - Légy a Valentinom! - suttogta fülembe, kellemes melegség öntött el, amelybe beleborzongtam.

-Ho-hogy érted? - kérdeztem vissza hajába túrva. Az idő martalékává váltam, abban a pillanatban a lemezlovas bemondta, hogy le lehet venni az álarcokat, az óra éjfélt ütött. - Éjfél? Ó, basszus! - kaptam szám elé, elengedtem a fiút és észt vesztve rohanni kezdtem a tömegből. Nem tudtam elköszönni Ever-től és a többiektől, arra koncentráltam, hogy kiérjek.

Kilépve a friss levegőre próbáltam nagyokat lélegezni, féltem, hogy a futástól előjön egy csúnya betegségem, az asztma. Nem törődve vele a járdán futni kezdtem, egy hirtelen mozdulattól pedig leesett a maszkom.

-Várj! - kiáltott utánam valaki. A Göndör sietett felém, még mindig maszkot viselt, az én arcom pedig láthatóvá vált az utca és a hold fénye miatt. Nem sok sütött le róla, csak a kétségbeesettség és az aggodalom. Ajkaim megremegtek, meg akartam ismerni Őt, olyan elképesztő volt az az este, többet akartam, de nem lehetett. Hamupipőke varázsa éjfél után elmúlik.

-Mennem kell! - magyarázkodtam, nem vártam meg míg elér hozzám a maszkkal, leintettem egy taxit és hazairányultam. A sárga autóból írtam egy SMS-t Ever-nek, hogy le kellett lépnem, így már nem izgultak értem. 

Mint egy macska, oly' nesztelenül lépdeltem a házunkban, remélve, hogy a szüleim alszanak. A sok alkohol miatt éhes lettem, gyorsan meggyőződtem, hogy a szüleim alszanak-e, majd hasam a konyhába irányított. A csoki-meggy párosítású fagylalttal indultam fel a szobámba, azonban rendesen megijedtem, mikor valaki rám köszönt a nappaliban. 

-Kedves Hamupipőke, éjfél múlt fél órával - világosított fel apa.

-Szia! - nevettem. próbáltam visszafogni magam, egyszerűen nem tudtam nem nevetni a bénaságomon. 

-Mars a szobádba! - intett kezével. Már fordultam meg, hogy lerakjam a fagyit, de elkapott. - Anyád ne tudja meg, na sipirc aludni! - suttogta. 

Boldogon, de mégis csalódottan tértem a finomsággal szobámba. Sajnáltam, hogy nem maradhattam tovább a Valentin napi partin, sajnáltam, hogy nem beszélhettem a Göndörrel. De legjobban az nyomasztott, hogy nem lehettem az Ő Valentinja.