II. Évad: 16. Rész - Kezdődik

,,Nem mondunk le azokról a személyekről akiket szeretünk. Viszont mi van azokkal, akikről azt hisszük új világ nyílik előttünk, azonban csak egy hamis látszatunk van? Ilyenkor egyedül harcolunk? Vagy próbálunk visszamenekülni egy olyan ember karjaiba, aki szintén fájdalmat okozott, viszont nem csak a látszatát ismerjük?"

Harry Styles

Elképesztő lendület vitt magával, egész testemet teljes egészében átjárta a düh. Remegtem, s csak az hajtott, hogy Aaron Hylandot a földre rogyva lássam. Luke továbbra se némult, a recsegő adóvevőből pedig arra következtettem, hogy sietősen megindult felém.

- Harry rakd le a fegyvert - lihegte a készülékbe.

Megragadtam az övemre csatolt a vevőt, a következő pillanatban pedig már csak a széttört alkatrészei voltak fellelhetők az utca padkáján. Szimplán földhöz vágtam.

Ismét becéloztam a fekete terepjárót, amikor szemem előtt a kép teljesen elhomályosult.

- Francba! - dörzsöltem meg arcomat. Pislogtam párat, céloztam, engem pedig két kar rántott a földre. A fegyver nem sült el.

Ha addig nem öntött el maximálisan a méreg, akkor ez volt az a pillanat, amikor bárkit fél kézzel meg tudtam volna ölni. Hasonlóképpen cselekedtem, lelöktem magamról Luke-ot, s félig feltápászkodva a kocsira irányítva a pisztolyt, lőttem. A fekete terepjáró elindult és egy szempillantás alatt otthagyott minket.

Idegesen a hajamba túrtam, miközben Hemmingsre emeltem a tekintetemet, aki megindult felém, s a fekete pólóm nyaki részét megragadva rázott.

- Te idióta! - préselte ki fogai között, azután sajgó fájdalmat éreztem meg bal szemem alatt. A srác ütésétől megtántorodva oldalra köptem a számba felgyülemlő vért. A fémes íz percekkel később is kísért még. - Az egész csapat miattad kockáztatja az életét! Mindenki a te seggedet nyalja, és az átkozott, elcseszett dolgaidat próbáljuk összerakni, erre mi a hála? Elveszted az eszed és magánakciókba kez...

Mondanivalóját nem bírta befejezni, ugyanis egy mély lélegzetvétel után minden erőmet összeszedve gyomron vágtam. Lerázva az ütést öklömről Luke mellé rogytam. Négykézláb öklendeztem, miközben a hideg rázott.

- Styles, mi a fasz van veled? - nyögött fel a szőke. Sápadva adtam ki magamból mindent, úgy éreztem az erőm elhagy.

- Me-meg kellett tenn-tennem. Meg fo-fogom öln-ni - dadogtam. Megpróbáltam felegyenesedni, de egyszerűen ismétlődően visszarogytam a nyirkos földre.

Sophie Angel

Tántorogva és botladozva tipegtem az autó felé. Aaron keze csípőmön pihent, így segített egyenesen a kocsiig eljutni. Szinte bevágódtam a krémszínű bőr ülésre, amint kinyílt az ajtó. Kegyetlenül becsíphettem. Az egész világom forgott körülöttem, mellkasom kegyetlenül nyomott, kicsit megbabonázott állapotba kerültem. Hatalmas durranást hallottam, de a következő másodpercekben már az utca végén jártunk, ezzel tárgytalannak nyilvánítottam az éles hangot.

A kocsi út mérföldeknek tűnt, amikor azonban leállt az autó motorja óriási sóhajt préseltem ki magamból. Végre megérkeztünk. Ezúttal már a magassarkúm nélkül, Aaron karjába kapaszkodva sétáltam be a házba. Minden egyes lépésem egyre nehezebb és nehezebb volt. Annyira kritikusnak tűnt, hogy az utolsó métereknél Aaron menyasszony pózba cipelt be a nappaliba.

Forróság öntött el, ahogyan mellkasára simultam. Furcsa módon vert a szívem, s ha jobban belegondolok a rosszul lét is bizarr módon környékezett meg. Mintha nem is részeg lettem volna, hanem kábult.

- Nagyon forog a Föld - suttogtam, miközben a férfi lehelyezett a kanapéra, karjaimat nyaka köré fontam. - Miért van ez Doktor Úr? - pislogtam rá nagy szemekkel.

- Kicsit eltájoltam magamat a gyógyszer- és alkoholmennyiséggel. Vagyis pontosabban nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan, ráadásul ilyen hevesen reagál a szervezeted... - érdekesen kémlelte arcomat, miközben közelebb húztam magamhoz. - De ne aggódj, nem lesz semmi gond belőle. Szimplán csak aludnod kell egy nagyot - biztatott kedvesen.

A sötétben fürkésztem kék szemeit, követtem minden mozdulatát, ahogyan leült mellém, s amint helyet foglalt mellettem én úgy éreztem, hogy eleget vártam. Valamikor muszáj volt előre lépnem egyet, és akkor azt a pillanatot helyesnek tartottam. Pillanatok alatt az ölébe ültem, kezeimet ezúttal fekete tincsein futtattam végig.

- Milyen szerencsém van, hogy akad egy személyes orvosom - súgtam fülébe. Éreztem, hogy teljes teste egésze megfeszül alattam, ahogyan óvatosan ringatózni kezdtem ölében. - Én nagyon jól érzem magam ebben az állapotban, lehet minden napot így kellene lenyomnom.

- Khm - idegesen és kicsit feszélyezve köszörülte meg torkát. - A szabályok szerint az orvos nem létesíthet intim kapcsolatot a pácienseivel...

Megragadtam nyakkendőjét, s magamhoz húztam.

- Soha többé nem élek a szabályok szerint - nevetve estünk egymás ajkának Aaron nappalijának kanapéján. Az első csóktól kezdve Harry arca villogott előttem. Egyre erősebben és erősebben csókoltam, mondván mohón; a nyakát, az orcáját, az ajkait, egy idő után lehámoztam róla az ingét és kidolgozott felsőtestével játszottam. Az érzés nem múlt. Továbbra is Harryt éreztem magam körül, aminek köszönhetően egyre jobban pánikba estem. Azt hittem az, hogy más férfi van a közelemben teljesen elfeledteti velem a történteket, de csak rosszabb lett.

Észleltem, ahogyan Aaron lehúzza a hátamon a szoknyám cipzárját, így két csók között kibújtam a felső részéből, hogy rálátást nyerjen mellkasomra. Övéhez nyúltam és mohón csatolni kezdtem. Hirtelen nyílalt az érzés halántékomba, először tűrtem, a harmadik után, mikor már levegőt se kaptam leálltam.

- Baj van? - simította ki tincseimet arcomból.

- Rosszul vagyok - lemásztam róla, s mellkasom előtt összefont karokkal ültem le a kanapéra. - Hoznál nekem egy pohár vizet?

- Persze - bólintott. - Pontosan mit érzel?

- Hányinger, fejfájás, eddig nem rázott a hideg de most már egyre jobban. Kicsit olyan, mintha szédülnék is...

- Hallucinálás?

Aprót bólintottam.

- Ez bizony az alkohol hibája. - Simán letudta ennyivel, én azonban éreztem, hogy ez közel sem csak az alkohol. Valami nem stimmelt velem. Valami megmondhatatlan dolog alakult ki belőlem. Amióta terápiákra és gyógyszeres kezelésekre járok egyre jobban gyengülök.

- Aaron, voltam már részeg, és ez nem olyan. - Erősen hezitáltam, hogy megemlítsem-e neki, még mi történt az étterem mosdójában, végül az őszinteség mellett döntöttem. - Harry alakja megjelent nekem, míg a mosdóban voltam.

A férfi csupasz felsőteste megfeszült a név hallatán.

- Igen?

- Igen - erősítettem meg, mire arckifejezése érzelemmentes lett és a felső polchoz nyúlt.

- Keverek neked egy nagy adag vitaminbombát, segít eloszlatni ezt az egész émelygést. Lehet csak felzaklattad magad és ezért érzel így. Ettől jobban is fogsz aludni.

Kezembe adta a nagy pohár orvosságot, amit egy ültő helyemben lehúztam.

- Köszönöm - súgtam hálásan.

Harry Styles

Kerültem a rám szegeződő tekinteteket, főleg Luke-ét. Legfőbbként azért, mert nagyon jól tudtam, hogy igaza van, és én képtelen voltam szembesülni a ténnyel, hogy most az egyszer jogosan van mindenki felháborodva körülöttem. A szervezetemből ugyan nem ürült ki az, amit a pohár tartalmával együtt elfogyasztottam, de kellőképpen jobban voltam. Bölcsen cselekedtem, amikor felhörpintettem az étterem bárhelységében kiadott löttyöt. El sem tudom képzelni Sophie mennyire kikészült volna tőle. Luke végig nézte, ahogyan idegrángásokon és kíméletlen verejtékezésen megyek végig, a FREE szállásán pedig egy kis vodka segítségével ürítettük ki gyomromat.

- Elkaphattuk volna - fortyogott magában.

- Nem - ráztam meg erőteljesen fejemet. - Hyland ennél ügyesebb és sajnos mocskosabb játékot játszik.

- Tudod most mi jön? - pillantott rám, miközben kiöntött magának egy pohár rumot. Éppen csak odapillantottam, de valami elképesztő hányingert köszönhettem, csupán a látványtól.

- Hemmings, te hülyének nézel? - csattantam fel idegesen, s két lépést tettem felé.

- A magánakciód után, igen - gúnyos mosolyával rakott pontot az el nem kezdődő veszekedésünk végére. Megint igaza volt.

Mindketten az ajtó hangos csapódására kaptuk fel fejünket. Louis szélsebesen viharzott be a nappaliba és a kezében lévő zacskót ledobta elénk.

- Extasy - közölte hidegen. - A szervezetet extasyt mutatott ki - lökte meg az asztalra dobott nyálmintámat. - Nem akarlak elkeseríteni, de ilyennel és ehhez hasonló dolgokkal kábítják Sophie-t hónapok óta. Amiket szed, azok nem gyógyszerek, hanem kis dózisban adagolt tudatmódosító szerek, amelyek agressziót, képzelődést, alvászavart és folyamatos gyengülést eredményeznek. Hyland kijátszott mindenkit, sejtettük, hogy a Desire-nek még mindig vannak kapcsolatai különböző drogdílerekkel, de ezek után elképzelni se tudjuk hogy miket folytatnak le.

Louis szavai olyannak hatottak, mintha apró üvegszilánkokat döfnének a hátamba. Minden egyes szava egy kis szilánk. Nagyokat nyelve próbáltam magam nyugtatni. Így is kellemetlen helyzetbe sodortam a FREE-t, sokkal jobban észnél kellett lennem.

- Azt akarod mondani, hogy tulajdonképpen Angelnek semmi baja sincs, vagyis van, ugyanis a szervezete amolyan passzív-agresszív reakciót folytat a drogokkal? - Luke aprókat kortyolva ivott a rumjából, míg átnézte a nyálmintám eredményeit.

- Egyes szerekhez már hozzászokott a szervezete - kezdtem taglalni. Nagyon jól tudtam hogyan is működik a drogfüggőség. Volt lehetőségem fogyasztani és fogyasztókat látni felvállalhatatlan állapotban -, és ha nem kapja meg ezeket, akkor rosszul lesz. Más szereket viszont még nem fogadott be és azért lépnek fel a tünetek. Ördögi kör, ami nem zárul be...

- Kivéve...

- Kivéve, ha nincs már, aki bevegye.

Bólintva jeleztem, hogy örülök miszerint megértette a mondanivalómat. Pakolni kezdtem magam körül, mihamarabb el kellett készülnöm, hogy visszaállhassak és újult erővel folytathassam a bevetést. Visszahelyeztem fegyveremet az övtartómra, egy másikat pedig a bokámra erősítettem.

- Most mit csinálsz? Folytatod a magánakciót? - állt meg előttem felvont szemöldökkel Luke. Tommora pillantottam. Arckifejezéséből azonnal tudtam, hogy velem tart. Megnyugtatott a támogatása, erőt adott és ismét felül tudtam kerekedni önmagamon.

Kikaptam Hemmings kezéből a rumot és egy levegővétellel leöntöttem torkomon. Beleborzongva nyomtam vissza kezeibe a poharat.

- Készüljetek! Bármelyik pillanatban megkezdődhet a macska-egér harc, mi vagyunk az egerek és ezúttal az egereknek több lehetőségük van körbecsalni a macskákat. 

Sophie Angel

Továbbra sem csillapodott rosszul létem. Több pohárnyi víz után egyre rosszabbul lettem. Aaron csupa nevetséges okkal állt elő miszerint ,,nem vagyok eléggé kipihent", ,,felzaklatott az este". Kezdett egyre jobban sántítani a dolog, s nem orvoshoz méltó, azonban egyre ingerültebb válaszokat kaptam, ezért türelmem is hamar elfogyni látszott.

- Aaron, amióta a gyógyszeres kezeléseket elkezdtem, egyre rosszabbul érzem magam! Biztos van rá valami ésszerű magyarázat! - keltem ki magamból. 

- Igen, az előbb már mondtam, hogy az erősebb gyógyszerek és a magasabb dózisok váltják ezt ki! Ezért vagy frusztrált és zaklatott. Nem hiszem el egyszerűen, hogy nem hiszel egy orvos szavának - hadarta türelmét vesztve.

- Hiszek - nem hittem. A lábamat rázva és erősen verejtékezve vettem kezembe az újabb pohár friss vizet, amelyet a férfi nyomott kezeim közé. 

- Helyes. Nem véletlen kezellek én - kaján mosoly húzódott végig arcán, miközben egy rongyot áztatott át valamilyen folyadékkal.

A poharat csak szorongattam kezeim között. Tudtam, hogy valami el van cseszve és nem így kellene magamat éreznem. Megölt a kíváncsiság, hogy kiderítsem tulajdonképpen mi bajom van. 

- Aaron - szegeztem tekintetemet a férfira, elvettem a rongyot tőle. - Szeretném látni a papírjaimat a betegségemről. 

Megnyilvánulásomtól hátrahőkölt. Zaklatottan válaszolt. 

- Nincsenek nálam másolatok, csak a kórházban tudod megtekinteni - védte ki magát, és hamar kapcsolt, hogy valami tudományosabb magyarázatot adjon. - A rongyot a homlokodra kell tenni, segít csillapítani a verejtékezést és az asztmára is jó.

- Holnap ez lesz az első dolgom - mosolyogtam meg se hallva mondandóját, s mielőtt beleittam volna a pohárba felpillantottam rá. Erős, durva szag csapta meg orromat. Szúrt. Nem a pohárból jött, viszont azonnal felismertem. - Mivel van átitatva a rongy? 

- Mentolos gyógyoldat - vágta rá azonnal, mintha csak készült volna a kérdésemre. Felé nyújtottam, hogy szagolja meg, de eltolta magától. 

Ez volt az a pillanat, amikor minden erőmmel azon voltam, hogy tartsam magamat és színészkedjek tovább, de mindkettőnknek leesett, hogy hányadán állunk. Az üvegpohár tartalma a földön landolt, a pohárral együtt, a kloroformmal átitatott kendő pedig tényleg jó volt az asztmára, azonban kábító hatással is rendelkezett. Én pedig pillanatokon belül belélegeztem, amikor Aaron elkapott és erőszakkal az arcom elé nyomta. Rájöttem, viszont addigra késő volt.

Harry Styles

Luke megállt mellettem, nem kérdezte miért bámulom a fehér mágneses táblát, csupán annyit mondott:

- A Desire mozgolódni kezdett. Elkapták és a bázisukra viszik. 

Bólintottam. 

- Értesítsetek minden tagot! - óvatosan felemeltem a tőrt, amelynek nyelét egy galamb pár díszítette. - Kezdődik.



El sem hiszem, hogy végre publikálhatom ezt a részt, Két vizsgám között kellett valami, ami kikapcsol. Remélem mindenkinek békében telt a karácsony. Szeretnék előre is nagyon boldog új évet kívánni! Akinek nagyszerűen telt a 2019-es éve, annak hasonlóképen szuper 2020-at kívánok. Aki pedig sorstársam és egész eddigi életéből egyetlen egy évet törölhetne - az a 2019 lenne -, annak azt kívánom, hogy a 2020 egy teljesen új fejezet, sőt, ha úgy nézzük akkor egy égész könyv, hiszen új évtized vár ránk. Ne hagyjátok, hogy más írja meg helyettetek!


All the love, L. xx


Izgatottan várom a véleményeket a történettel kapcsolatban! Illetve azt, hogy mi volt a legszebb 2019-es pillanatotok, illetve mit vártok a 2020-tól. :)